Orvosi Hetilap, 1934. május (78. évfolyam, 18-21. szám)
1934-05-05 / 18. szám
78. évfolyam, 18. szám, Budapest, 1934. május 5. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Rusznyák István és Engel Rudolf: Eljárás májkészitmények hatásosságának ellenőrzésére. (389—392. oldal.) Laub László: Bronchiektasiát okozó idegen test. (392—394. oldal.) Karády István: Lipcsevizsgálatok sklerosis multiplexes betegek duodenalis nedvében és vérserumában. (394—397. oldal.) Barkessy László: A paprika hatása a gyomor elválasztó működésére. (397—399 oldal.) Majoros János: A pupilla halál utáni gyógyszeres reactiói. (399—401. oldal.) Rliemann Ferenc: Új műszer elakadt farfekvéses szülés befejezésére. (401—402. oldal.) Müller Ferenc: Intramuscularisan és intravénásan adható bismuthkészítmény. (403—404. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69—72. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat.— Urológia. — Gégészet. — Bőrgyógyászat. (404—406. o.) Könyvismertetés. (406. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (406—411. oldal.) Liebermann Tódor: Zárszó Campián Aladár dr. ,,Felelet”vére. (412. oldal.) Vegyes hirek: (412. olldal és a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tud.Egyetem belgyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Rusznyák István ny. r. tanár). Eljárás májkészitmények hatásosságának ellenőrzésére.* írták: Rusznyák István dr. egyet. ny. r. tanár és Engel Rudolf dr. egyet. magántanár. Az utolsó évtizedek therapiás eredményei közül kétségtelen, hogy az anaemia pernicosának (a. p.) Murphy, Minot, Jeney, stb. által kezdeményezett májkezelése bír úgy gyakorlati, mint elméleti szempontból a legnagyobb értékkel. E kezelésmód azóta is állandó tárgya a kísérletes kutatásoknak, s e munka lényegében kétirányú: egyrészt tökéletesíteni akarja a máj alkalmazásmódját, másrészt kideríteni hatásmechanismusát, és izolálni a máj hatóanyagát. A májkezelés első formája nyers vagy főtt máj etetése volt, amidőn az képezte a legnagyobb problémát, hogyan lehessen a szükséges nagy mennyiséget Minot és Murphy eredeti előírása szerint napi 120 —250 gr-ot megetetni. Különösen súlyos esetekben, mikor még ez a mennyiség is elégtelennek bizonyult s napi 400—500 gr májra volt szükség, a betegek teljes étvágytalansága mellett a májetetés a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Az első idők sikertelenségei jórészt ennek a körülménynek a rovására írandók. A májtherápia fejlődésében a következő lépés a különböző perorálisan adható kivonatok előállítása volt, mely lényegesen könynyítette ugyan e kezelés alkalmazását, azonban ez sem váltotta be az összes reménységeket, különösen nem a hatás megbízhatóságát illetőleg. Rövidesen kiderült, hogy mind e kivonatok igen különböző hatásúak és nem felelnek meg az előállításukra fölhasznált nyers máj hatásosságának. Tulajdonképpen minden egyes kivonatterméknek külön tapogatódzó próbálgatásokkal kellene hatásos adagját meghatározni s előfordult, hogy megbízható és jónak tartott készítményből (Lilly 343.) még 1200 gr-nyi nyers máj aequivalensig is kellett emelni a napi adagot.1) Még fokozódott ez a bizonytalanság, midőn befecskendezhető májkészítmények kerültek használatba, bár ez az alkalmazás az, mely a beteget teljesen mentesíti a per os adagolás terhes és kellemetlen mellékkörülményeitől, valamint a felszívódás bizonytalanságaitól. Ennek dacára az injectiós májkészítmények elterjedésével csak ingadozóbbak lettek az eredmények, szaporodtak a májresistens esetek (Naegeli.). Fokozott érdeklődés középpontjába került így a kérdés, hogyan lehetne injectiós májkészítmények hatásfokát mennyilegesen meghatározni, illetve ellenőrizni. Helyes és igen megbízható eljárás volna, de minden injectiós májkészítmény minden egyes termékét forgalombahozatala előtt pemiciosás betegen lehetne kipróbálni. Ez a betegség, — noha a háború utáni években gyakrabban észlelhető,— mégsem oly sűrűn fordul elő, hogy kezeletlen esetekkel bármikor rendelkezhetnénk, így a májkészítmények vizsgálatában különböző „test“eljárások alkalmazására került a sor. A legáltalánosabban e célra a reticulocyták crisisszerű megszaporodását használták föl, különösen amerikai szerzők (Minot, Murphy, Stetson) abban a feltevésben, hogy a csontvelő minden izgalma elsősorban e vitálisan festődő elemeknek a vérben megszaporodásával jár. Gyakorlatilag azonban e föltevés nem vált be teljesen. Igaz ugyan, hogy májkezelésre bekövetkező javulást az esetek legnagyobb részében egy ily krisis vezeti be, de az ily krisis, — mint Gänsslent), az első igazán hatásos májkivonatnak, a campolonnak előállítója már kétségtelenül megállapította, nem jelenti egyúttal a vérregeneratio megindulását. Kicsist elő lehet idézni a legkülönbözőbb csontvelő-ingerrel, így igen sok szervkivonattal is anélkül, hogy ezeknek gyógyító hatása lenne. Viszont kétségtelenül hatásos májkivonataik alkalmazására is, elmaradhat a reticulocyták szaporodása és a vérlelet mégis jelentősen javul. Mr. Gowand) a tyúkok anaemia-leukaemiáját ajánlja „test“ gyanánt, mellyel szemben májkészítmények hatásosak. Általános alkalmazását azonban lehetetlenné teszi a betegség nagy ritkasága. Nem vált be „test“ gyanánt a patkányok Bartonella Hanaemiája sem, mit a májkeze . E közlemény a Természettudományi Kutatóalap támogatásával készült.