Orvosi Hetilap, 1934. május (78. évfolyam, 18-21. szám)

1934-05-05 / 18. szám

1934. 18 sz. ORVOSI HETILAP májkészít­mények nagy adagja ezen állatokban egymagá­ban is jelentős anaemiát tud kiváltani. Gottsegen 18) régebbi, Adlersberg­ge­l közösen végzett kísérleteit ismerteti, melyekben normális és különböző el­járásokkal vérszegénnyé tett állatokon vizsgálták májké­szítmények hatását por os adagolással és phenylhydrazin anaemiában hatástalannak találták azt, de éppen úgy hatástalannak találták véreztetéses anaemia esetén is, ellentétben Jastrowitz, Neidhardt és másokkal. E régi kísérletei alapján Gottsegen megismételte a mi kísérle­teinket először nyulakon eredménytelenül, majd kutyá­kon is, ahol szintén nem tudott jelentős védőhatást ész­lelni noha ugyanolyan májkivonatokat használt, mint mi (procytol). Annyit azonban ő is megállapít, hogy a phenylhydrazin anaemia megjelenése időbelileg eltolódik, 2—3 nappal későbben éri el mélypontját, mint a control­ állatiban, különösen a mérgezés első napjaiban, s így ő is észlel valami védőhatást, melynek okát adni azonban nem tudja. Gottsegen mereven tagadja, hogy az emberi pernici­osa és a kísérleti phenylhydrazin mérgezés között a leg­csekélyebb analógiát is lehetne találni, sőt kifogásolja előző közleményünkben azt, hogy e két állapot hasonló­ságát nagyobb jelentőségűnek tartjuk, mint azt általá­ban eddig fölvették. Ennek a cáfolatára a tünetek hosszú sorát állítja szembe egymással, melyek szerinte kétség­telenül igazolják, hogy „ez a hasonlóság nem létezik.“ Ezek szerinte a következők: a perniciosa egy hyperege­­neratoricus vérszegénységforma, míg a phenylhydrazin - mérgezés erősen hyperregeneratoricus jellegű. Az előbbi­ben megaloblastokat és megalocytákat, utóbbiban csak re­­generatoricus makrocytákat találunk. Perniciosában nor­mális vagy csökkent, esetleg kissé emelkedett a vörösvér­­testek resistentiája; phenylhydrazin mérgezés után maxi­málisan emelkedett; az előbbiben leukopenia és neutro­­phyl leukocyták túlsegmentáltsága észlelhető, az utóbbi­ban leukocytosis. A perniciosára progressiv thrombopenia jellegzetes; phenylhydrazin-anaemiára a thrombocyták számának hatalmas növekedése. Gottsegen ez állásfoglalása azonban azon az alapvető tévedésen alapul, ahogy a perniciosát egy kifejezetten idült fellépésű és lefolyású bántaimal, egyszeri nagy adaggal kiváltott phernylihydrazin-mérgezéssel, tehát egy kifejezetten heveny lefolyású folyamattal hasonlítja ösz­­sze. Ily összehasonlításra azonban jogunk csak akkor le­het, ha a hae­molyticus méregnek nem nasty adaggal ki­váltott heveny, hanem elhúzódó, chronicus hatását vesz­­szük tekintetbe s akkor a haematologiának nem kisebb tekintélyeire hivatkozhatunk, mint :Talquist17), Doma­­rus1s), Pappenheim19), kik ezt az analógiát hangsúlyoz­zák. Rosenthal, Wislicki és Keitek20) a súlyos vérmérgek és fehérjebomlástermékek közötti viszonyt kutatva ugyan­csak arra a következtetésre jutnak, hogy a hydroxylamin és phenylhydrazin, illetve pyrodin facetylphenylhydra­­zin­ egyes jellegző különbségek dacára elhúzódó mérgezés esetén igen nagy hasonlóságot mutatnak úgy a vérkép, mint szöveti eltérések szempontjából a Biermer-féle anae­­miával Ők is kiemelik itt a heveny és elhúzódó mérgezés közti különbséget (Naegeli). Míg heveny mérgezésben a posthaemorrhagiás anaemiákra jellemző leukocytosis és thrombocytosis uralkodik a vérképen és szövetileg hiá­nyoznak az extramedul­laris vérképző gócok (Blumenthal és Morawitz21)), elhúzódó mérgezés esetében Domarus ki tudta a pernicid­jára jellemző vérképet és szöveti elvál­tozásokat mutatni. Igen érdekes itt az az észlelet, hogy ezek­­a szervelváltozások, mint a csontvelő lymphoid át­alakulása, erythro- és leukopoesis, tehát myeloid átala­kulás a lépben, csontvelő elemek előfordulása a májban, stb., különösen akkor kifejezettek, ha az emberi anaemia gyakori remissióinak analógiájára, minél gyakoribb kí­mélő szakokat iktatunk a chronicus mérgezés menetébe. (Hirschfeld, E. Meyler, Naegels, Heinecke,J Domarus és Pappenheim szerint az így kiváltott szöveti elváltozás az állatok embryonalis szöveti képéhez hasonló, ami ugyan­csak az emberi perniciosával képez újabb hasonlóságot. De nemcsak e szervek szöveti képe, hanem a vérkép is mutat ily analógiát idült lefolyású mérgezésben. Nem kisebb szakembere a kísérleti haematológiának, mint Morawits állapítja meg, hogy a vérmérgek, elsősorban a phenylhydrazin chronicus alkalmazása morphologiailag a vészes vérszegénységhez igen hasonló képet nyújt. Mosse 22), majd később Domarus bebizonyították, hogy a kezdeti leucocytosis később normálisra száll le, majd át­megy leukopeniába. Pappenheim, ki ismételten hangoz­tatja ezt a analógiát, egy hátrahagyott munkájában egyenesen kifejezi azt a gyanúját, hogy a perniciosa kór­­oktanában talán az intermediar anyagcserében képződő hydroxylamin vagy aminopihenol jellegű vegyületek sze­repelhetnek. Az idült phenylhydrazin mérgezésnek és a perniciosának igen nagy hasonlóságát csak betetőzi az a körülmény, hogy Rothmann és Mosse 22) pyrodinnal létre­hozott idült mérgezéssel kutyákon a gerincvelő hátsó és oldalsó kötegeiben a Licht­heim Ac­e perniciosára jellemző elfajulásokat tudták kiváltani. Ezek alapján könnyen érthető, hogy Gottsegen azon megállapítása, hogy „a phenylhydrazinmérgezés és per­niciosa között hasonlóság nem létezik“, indokolatlan és tévedésen alapszik. A fentebb felsorolt analógiák alap­ján, melyeket részben saját vizsgálataink is megerősítet­tek, jutottunk arra a gondolatra, hogy ha egy mérgezés idült képében a perniciosával oly sok hasonlóságot mu­tat, tekintettel arra, hogy a heveny mérgezésnek ugyan­ott kell legyen a támadáspontja, mint az idültnek, talán alkalmas lesz a heveny mérgezés is arra, hogy a pernici­osa ellen bevált májkivonat hatását vele, mint „test“ el­járással, vizsgáljuk és ellenőrizhessük. Gottsegen, valamint Friedländer és Stemitis azon megállapítására, hogy eljárásunk májkészítmények hatá­sosságának ellenőrzésére nem alkalmas, legcélszerűbbnek látjuk ez irányban végzett további kísérleteink rövid is­mertetését. Első közleményünk megjelenése óta a Ghinoin-gyárinak 21 májkivonat-termékét vettük vizsgá­lat alá, melyeket Engel Miklós, vegyészmérnök állított elő. Mi e kivonatokat csupán a gyártási számmal jelölve kaptuk, előállításuk módjáról, töménységükről, stb. sem­milyen adatunk sem volt. Ha e kivonatokat beküldésük sorrendjében 1—21-ig számozva állatkísérletben mutat­kozó hatásosságuk szempontjából tekintjük, akkor azt találjuk, hogy tökéletes jó hatásúak a 6—12—16—17 — 1.J 38 éves. jsg. 1933 H6­ 50 dpI 36312 34 5"6 ? 2 9 10 11 tp.fiHff 1617/«f/P26 / 222324-25 26*7u ■test 4, tyjnd­rn 42 cm3 U i­­& \i11 1111\l J.11 i\1 1 J.\ • Ii J.111li 4"S 4 mill. 41 60V.ind 4c-06­/crrna 39 m. /miit4 ■h­ JU. it*Ab ffr w r — ■ 36 V V kKAsmnA f yf// V K ✓ yj it 4*-35 V­­ji— VJr Ja pa ^ 0 391

Next