Orvosi Hetilap, 1934. május (78. évfolyam, 18-21. szám)
1934-05-05 / 18. szám
1934. 18 sz. ORVOSI HETILAP májkészítmények nagy adagja ezen állatokban egymagában is jelentős anaemiát tud kiváltani. Gottsegen 18) régebbi, Adlersberggel közösen végzett kísérleteit ismerteti, melyekben normális és különböző eljárásokkal vérszegénnyé tett állatokon vizsgálták májkészítmények hatását por os adagolással és phenylhydrazin anaemiában hatástalannak találták azt, de éppen úgy hatástalannak találták véreztetéses anaemia esetén is, ellentétben Jastrowitz, Neidhardt és másokkal. E régi kísérletei alapján Gottsegen megismételte a mi kísérleteinket először nyulakon eredménytelenül, majd kutyákon is, ahol szintén nem tudott jelentős védőhatást észlelni noha ugyanolyan májkivonatokat használt, mint mi (procytol). Annyit azonban ő is megállapít, hogy a phenylhydrazin anaemia megjelenése időbelileg eltolódik, 2—3 nappal későbben éri el mélypontját, mint a control állatiban, különösen a mérgezés első napjaiban, s így ő is észlel valami védőhatást, melynek okát adni azonban nem tudja. Gottsegen mereven tagadja, hogy az emberi perniciosa és a kísérleti phenylhydrazin mérgezés között a legcsekélyebb analógiát is lehetne találni, sőt kifogásolja előző közleményünkben azt, hogy e két állapot hasonlóságát nagyobb jelentőségűnek tartjuk, mint azt általában eddig fölvették. Ennek a cáfolatára a tünetek hosszú sorát állítja szembe egymással, melyek szerinte kétségtelenül igazolják, hogy „ez a hasonlóság nem létezik.“ Ezek szerinte a következők: a perniciosa egy hyperegeneratoricus vérszegénységforma, míg a phenylhydrazin - mérgezés erősen hyperregeneratoricus jellegű. Az előbbiben megaloblastokat és megalocytákat, utóbbiban csak regeneratoricus makrocytákat találunk. Perniciosában normális vagy csökkent, esetleg kissé emelkedett a vörösvértestek resistentiája; phenylhydrazin mérgezés után maximálisan emelkedett; az előbbiben leukopenia és neutrophyl leukocyták túlsegmentáltsága észlelhető, az utóbbiban leukocytosis. A perniciosára progressiv thrombopenia jellegzetes; phenylhydrazin-anaemiára a thrombocyták számának hatalmas növekedése. Gottsegen ez állásfoglalása azonban azon az alapvető tévedésen alapul, ahogy a perniciosát egy kifejezetten idült fellépésű és lefolyású bántaimal, egyszeri nagy adaggal kiváltott phernylihydrazin-mérgezéssel, tehát egy kifejezetten heveny lefolyású folyamattal hasonlítja öszsze. Ily összehasonlításra azonban jogunk csak akkor lehet, ha a haemolyticus méregnek nem nasty adaggal kiváltott heveny, hanem elhúzódó, chronicus hatását veszszük tekintetbe s akkor a haematologiának nem kisebb tekintélyeire hivatkozhatunk, mint :Talquist17), Domarus1s), Pappenheim19), kik ezt az analógiát hangsúlyozzák. Rosenthal, Wislicki és Keitek20) a súlyos vérmérgek és fehérjebomlástermékek közötti viszonyt kutatva ugyancsak arra a következtetésre jutnak, hogy a hydroxylamin és phenylhydrazin, illetve pyrodin facetylphenylhydrazin egyes jellegző különbségek dacára elhúzódó mérgezés esetén igen nagy hasonlóságot mutatnak úgy a vérkép, mint szöveti eltérések szempontjából a Biermer-féle anaemiával Ők is kiemelik itt a heveny és elhúzódó mérgezés közti különbséget (Naegeli). Míg heveny mérgezésben a posthaemorrhagiás anaemiákra jellemző leukocytosis és thrombocytosis uralkodik a vérképen és szövetileg hiányoznak az extramedullaris vérképző gócok (Blumenthal és Morawitz21)), elhúzódó mérgezés esetében Domarus ki tudta a pernicidjára jellemző vérképet és szöveti elváltozásokat mutatni. Igen érdekes itt az az észlelet, hogy ezeka szervelváltozások, mint a csontvelő lymphoid átalakulása, erythro- és leukopoesis, tehát myeloid átalakulás a lépben, csontvelő elemek előfordulása a májban, stb., különösen akkor kifejezettek, ha az emberi anaemia gyakori remissióinak analógiájára, minél gyakoribb kímélő szakokat iktatunk a chronicus mérgezés menetébe. (Hirschfeld, E. Meyler, Naegels, Heinecke,J Domarus és Pappenheim szerint az így kiváltott szöveti elváltozás az állatok embryonalis szöveti képéhez hasonló, ami ugyancsak az emberi perniciosával képez újabb hasonlóságot. De nemcsak e szervek szöveti képe, hanem a vérkép is mutat ily analógiát idült lefolyású mérgezésben. Nem kisebb szakembere a kísérleti haematológiának, mint Morawits állapítja meg, hogy a vérmérgek, elsősorban a phenylhydrazin chronicus alkalmazása morphologiailag a vészes vérszegénységhez igen hasonló képet nyújt. Mosse 22), majd később Domarus bebizonyították, hogy a kezdeti leucocytosis később normálisra száll le, majd átmegy leukopeniába. Pappenheim, ki ismételten hangoztatja ezt a analógiát, egy hátrahagyott munkájában egyenesen kifejezi azt a gyanúját, hogy a perniciosa kóroktanában talán az intermediar anyagcserében képződő hydroxylamin vagy aminopihenol jellegű vegyületek szerepelhetnek. Az idült phenylhydrazin mérgezésnek és a perniciosának igen nagy hasonlóságát csak betetőzi az a körülmény, hogy Rothmann és Mosse 22) pyrodinnal létrehozott idült mérgezéssel kutyákon a gerincvelő hátsó és oldalsó kötegeiben a Lichtheim Ace perniciosára jellemző elfajulásokat tudták kiváltani. Ezek alapján könnyen érthető, hogy Gottsegen azon megállapítása, hogy „a phenylhydrazinmérgezés és perniciosa között hasonlóság nem létezik“, indokolatlan és tévedésen alapszik. A fentebb felsorolt analógiák alapján, melyeket részben saját vizsgálataink is megerősítettek, jutottunk arra a gondolatra, hogy ha egy mérgezés idült képében a perniciosával oly sok hasonlóságot mutat, tekintettel arra, hogy a heveny mérgezésnek ugyanott kell legyen a támadáspontja, mint az idültnek, talán alkalmas lesz a heveny mérgezés is arra, hogy a perniciosa ellen bevált májkivonat hatását vele, mint „test“ eljárással, vizsgáljuk és ellenőrizhessük. Gottsegen, valamint Friedländer és Stemitis azon megállapítására, hogy eljárásunk májkészítmények hatásosságának ellenőrzésére nem alkalmas, legcélszerűbbnek látjuk ez irányban végzett további kísérleteink rövid ismertetését. Első közleményünk megjelenése óta a Ghinoin-gyárinak 21 májkivonat-termékét vettük vizsgálat alá, melyeket Engel Miklós, vegyészmérnök állított elő. Mi e kivonatokat csupán a gyártási számmal jelölve kaptuk, előállításuk módjáról, töménységükről, stb. semmilyen adatunk sem volt. Ha e kivonatokat beküldésük sorrendjében 1—21-ig számozva állatkísérletben mutatkozó hatásosságuk szempontjából tekintjük, akkor azt találjuk, hogy tökéletes jó hatásúak a 6—12—16—17 — 1.J 38 éves. jsg. 1933 H6 50 dpI 36312 34 5"6 ? 2 9 10 11 tp.fiHff 1617/«f/P26 / 222324-25 26*7u ■test 4, tyjndrn 42 cm3 U i& \i11 1111\l J.11 i\1 1 J.\ • Ii J.111li 4"S 4 mill. 41 60V.ind 4c-06/crrna 39 m. /miit4 ■h JU. it*Ab ffr w r — ■ 36 V V kKAsmnA f yf// V K ✓ yj it 4*-35 Vji— VJr Ja pa ^ 0 391