Orvosi Hetilap, 1934. június (78. évfolyam, 22-26. szám)

1934-06-02 / 22. szám

484 ORVOSI HETILAP 1934. 22 sz. méhizomzat gyengeségét okozhatja infantilismus, de ha ehhez az általános infantilismushoz asthenia is társul, akkor nem tudjuk eldönteni, várjon az infantilismuss­al járó izom­ fejletlenséget, vagy az astheniás alkattal ösz­­szefüggő belső-elválasztásos zavart lehet-e elsősorban felelőssé tenni a fájásgyengeségért. A méh anatómiai gyengeségét fejlődési rendellenesség is okozhatja: egy­­szarvú-kétszarvú méh izomzata rendszerint hiányos fej­lettségű. Ez is lehet az elsődleges fájásgyengeség oko­zója. Régebben azt hitték, hogy az igen fiatal először­­szülőkön — akiknek méhe még nincs teljesen kifejlődve — szinte szabályszerűen bekövetkezik az elsődleges fájás­gyengeség. Ez már elméletileg sem látszik valószínűnek, mert hiszen, ha a fiatal méh alkalmas a pete beágyazó­dására és a terhesség kiviselésére, akkor valószínűleg a szülés követelményeinek is megfelel majd, amint ezt a tapaszt­alat alapján az irodalomnak számos adata is bizo­nyítja. Idős először szül­őkben sokszor rendes, sőt néha igen erőteljes méhműködést látunk. Máskor azonban — főleg azokban, akikben már hosszabb ideig fennállott a conceptio lehetősége, azonban ennek ellenére csak későn jutottak teherbe — igen súlyos fájásgyengeséget látha­tunk. Itt valószínűleg a méhizomzatnak kóros elválto­zása, mint régi gyulladás, izomdaganat, vagy hypoplasia okozza a fájásgyengeséget. A méhizomzat működésbeli gyengeségét okozhatja az izomzatnak chronikus gyulladása. Ilyenkor a szövettani képen az izomzat pusztulásával a kötőszövet szaporodá­sát, az izomzat vizenyős duzzanatát és kerek sejtes beszű­­rődését lehet látni. Gyakran ehhez nagyon hasonló képet látunk régebbi nehéz szülések után, amikor a méh túl­ságos kinyújtása miatt — a szülési akadály legyőzése közben a méhizomzat erősen kitágul — elveszti rugalmas­ságát. A méhizomzatnak újképződményei is fájásgyenge­séget okozhatnak a méhizomrostoik széttolása által, amint azt nyomás méhen megfigyelhetjük, míg portio­rák ese­tében leggyakrabban azért következik be az elsődleges fájásgyengeség, mert a méh alsó szakasza gyulladásosan beszűrődött. A terhesség által létrehozott fájásgyengesé­gek között első helyen áll a méhnek túlságos kitágíttatása akár ikerterhesség, akár túl sok magzatvíz által. Ilyenkor a méhtest, tehát a működő méhizomzat, vékonyodik el a túlságos feszülés következtében. Az élettani határon túl kinyújtott és elvékonyodott méhizomzat átmenetileg igen sokat veszíthet összehúzódóképességéből és ezért a méh­­összehúzódások nagyon gyengék, erőtlenek lesznek. Amint azonban megszűnik a túlnyújtás kiváltó oka, tehát vagy elfolyik a magzatvíz egy része, vagy pedig megszületik az egyik magzat, akkor már retrahálódik a méhizomzat és ilyen úton sokszor megszűnik a fájásgyengeség. Néha a mellnek környezetéhez, illetőleg a hasfalhoz tapadása zavarja meg a méhösszehúzódások mechanismusát. A fájásgyengeségek fentebb felsorolt okai mind a méhben az ékelnek és adott esetben velük jól megmagyaráz­ható a méhizomzat tökéletlen működése. Nagyon gyakran azonban magában a méhben semmiféle kóros elváltozás nem található. Nem akarok bővebben foglalkozni az ilyen esetekre érvényesnek látszó elméletek tárgyalásával, amely elméletek között pl. méhizomzat ionconcentratiójában be­álló változást is kiváltó oknak tartják, azonban mégis meg kell említenem az elsődleges fájásgyengeség egyik valószínű magyarázatát, amely a hormonális működésnek kóros változásában keresi az okot. Terhesség alatt ugyanis az anyai szervezet egyéb nagy változásai mellett a hypo­physis hátsó-lebeny-hormon is felszaporodik a szervezet­ben. Az elsődleges fájásgyengeség eseteiben a hypophysis hátsó-lebeny-hormon fájást keltő része vagy nem terme­lődik elegendő mennyiségben, de elképzelhető az is, hogy nem a hormon termelésében van a zavar, hanem az mielőtt hatását kifejthetné, a májban hatástalanná lesz (elbom­lik?) és így a méhhez nem jut elegendő fájáskiváltó hormon. A méhizomzat működését annak beidegzése szabá­lyozza. A méh beidegzési zavarai, akár veleszületettek vagy szerzettek is legyenek, a méhizomzat tökéletlen mű­ködését eredményezhetik. Gyakoribb az az eset, amikor az inger nem kielégítő s ez okozza a fájásgyengeséget. Ebből a szempontból a méhnyak idegdúcára gyakorolt nyomást tekintjük igen fontosnak. Élettani körülmények között a nyakcsatornába benyomuló burok, majd annak megrepe­dezte után maga az előlfekvő magzatrész gyakorol nyomást a cervicalis ganglionra. Koros viszonyok között, mint amilyenek pl. a mola-terhesség, valamint az előlfekvő lepény, ezek a puha részek nem tudnak elegendő nyomást kifejteni a dúcra. Korai burokrepedéskor — amikor tehát elmarad a nyakcsatornába benyomuló buroknak nyomó­hatása — gyakran látunk ilyen okból elsődleges fájás­­i gyengeséget, igaz ugyan, hogy néha éppen fordítva áll a dolog, azaz korai burokrepedés után igen erős fájások jelentkeznek. Ennek magyarázata a fentiek szerint az, hogy az elől fekvő rész a medencébe beilleszkedése által nyomja a dúcot. Medencevégű, valamint harántfekvéskor szintén elmarad a méh nyaki dúcának nyomása, ilyenkor sokszor látunk zavart a méh működésében. E helyi idegingerü­letek mellett fontos szerepe lehet részint a központ felől jövő gátlásoknak — félelem a szülés fájdalmától — vala­mint az alacsonyabb reflexpályák felől kiinduló ingerek­nek. Neuropathiás szülőnőkön a szülőfájások mellett gyakran látunk fájásgyengeséget bekövetkezni. Ezt nyug­tató szerek adagolásával jól meg lehet szüntetni, kikap­csolva ezáltal a központ felől jövő gátlásokat. De a kör­nyező szervek telts égi állapota is befolyással lehet a méh működésére ,telt hólyag, belek, vagy a telt gyomor aka­dályozhatják közvetett úton a fájásokat. Az eddig tárgyalt elsődleges fájásgyengeség mellett gyakoriságánál fogva kissé háttérbe szorul a másodlagos fájásgyengeség. Ilyenkor a kezdetben rendes, sőt néha a normálisnál erősebb méhtevékenység valamilyen ok következtében hiányossá válik. A fájások vagy teljesen ki­maradnak egy időre, vagy pedig jóval ritkábban jelent­keznek, igen renyhék, a hasra tett kéz alig érzi a rövid ideig tartó méhösszehúzódásokat. E másodlagosnak neve­zett fájási gyengeség oka a méh kifáradása. A tágulási szakban olyankor szokott előfordulni, amikor a lágyrészek rigiditása a normálisnál nagyobb munka elvégzésére kényszeríti a méhet. A méh igyekszik legyőzni a nehéz­séget, mind sűrűbben jelentkeznek a fájások, a méhössze­húzódások tartama megnyúlik, a fájásszünetek megrö­vidülnek, úgy hogy a méhizomzat regenerációjára nincs elég idő, a méh kifárad. A másodlagos fájásgyengeség okozója lehet még az, hogy különösen korai, vagy idő előtti burokrepedéssel kapcsolatban kórokozó csirok vándorolnak fel a méhűrbe. Ha ezek toxinjai felszívódnak­ súlyos fájás­gyengeséget okozhatnak. Lázas állapotban újabb vizsgálatok szerint különbséget lehet tenni a méhürből felszívódó toxinoknak a fájásokra gyakorolt hatása szerint: a baktérium coli toxinjaival szemben igen érzékeny a méhizomzat, a streptococcus toxinnal szemben kevésbbé. A méhürnek e baktériumokkal történt fertőzöttsége esetén ritkábban for­dul elő fájásgyengeség, mint coli fertőzésnél. Másodlagos fájásgyengeséget okozhatnak a fentieken kívül még nar­­koticumok. Éppen ez az egyik oka a szülés alatti fájda­lomcsillapítás nehézségének. A mai felfogás szerint ne­m a központi idegrendszer ingerlékenységének csökkenése okozza a fájásgyengeséget, hanem a vérpályában keringő és a méhizomzatba jutó narkotivum váltja ki azt.

Next