Orvosi Hetilap, 1934. október (78. évfolyam, 40-43. szám)

1934-10-06 / 40. szám

78. évfolyam, 40. szám, Budapest, 1934. október 6. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ . FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Guszman József: Általános irányelvek a syphilis therapiájában. (913—918. oldal.) . Leszter Antal: Az alkat szerepe a cukorbetegek tolerantiájának változásában. (918—921. oldal.) Csajághy (Dancz) Márta: A tudatzavarok létrejöttének kérdése. (921—924. oldal.) Molnár István és Gruber Zoltán: A menstruatióval változó, ismeretlen okú vizenyő. (924—926. oldal.) A Szent Isván közkórház bőr- és nemibeteg osztályának közleménye (főorvos: Guszman József c. rk. tanár). Általános irányelvek a syphilis therapiájában.* (Klinikai előadás.) Irta: Guszman József dr., egyet. c. rk. tanár. A tárgy terjedelme megköveteli,, hogy nagy complexumából csak fontosabb részleteket ragadjak ki és azokat a legutóbbi időben felmerült ismeretek megvilágításában tárgyaljam. A teljesség hiányáért tehát már eleve elnézést kérek. A syphilidologiában egyelőre elmúltak azok a nagy idők , amelyekben nagy felfedezések mérföldkövekként jelezték tudományunk hirtelen haladását. Az utolsó , évek vizsgálatai és tapasztalásai a syphilidologia épületéhez már csak apróbb köveket szolgáltattak, amelyek azonban egyre erősítik, bővítik azt. Egyetlen épület sem épülhet csupán nagy alapkövekből, szükséges oda még végtelen sok apró kő, kavics és még több homokszem is. Több mint két évtized óta inkább csak nagyszámú,, de részben igen becses részletmunka folyik disciplinánk műhelyében, de még e látszólagos nem nagy korszakban is két nagy haladás tűnt ki a therapia terén: a bismuth-injectiók és a maláriaoltás bevezetése. De más tapasztalatok is alakultak ki a syphilis mai therápiájában, melyeknek fontosabbjaira ki kell térnem. Ideje, hogy számot vessünk avval is, milyenek gyógyító eljárásaink sikerei és a beteg jövőjére nézve milyen kihatásúak. Ugyancsak fontos még az a kérdés is, hogy a kezelés terjedelmére nézve milyen általános nézet alakult ki. A syphilistherapia sok kérdése közül talán a legfontosabb az, hogy meddig kezeljük a syphilises beteget? Elvben nemde csak az lehet a válasz, amíg az utolsó spirochaeta el nem pusztult. Nos, ezt sajnos teljes pontossággal semmi módon sem tudjuk megállapítani, és bátran kimondem, nem is valószínű, hogy ez valaha lehető lesz. De ez Teveli Zoltán: Suspestiferbacillus okozta izületigyulladás gyermeken. (927—929. oldal.) Fischmann Mihály: A trigeminus-neuralgia röntgenttherapiája. (929—930. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat.— Szemészet. — Bőrgyógyászat. (930—931. oldal.) Nékám Lajos: Kulturséta nyugaton. (932—935. oldal.) Vegyes hirek. (936. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) ne csüggesszen minket, mert 100%-os biztonsággal az orvos csak vajmi ritkán dolgozhat. Ha valaki az utóbbi évek syphilistherapiás irodalmát áttekinti, igen könnyen zavarba juthat és pedig nemcsak a különböző gyógymódok és a végeláthatatlan új gyógyszerek miatt, hanem még inkább az antiluteses kezelés tartamának különböző meghatározása miatt. Itt csak két szélső álláspontot hozok fel, melyek között igen tág a lehetőség. Vannak szerzők, akik a legkedvezőbb esetben egyetlen kúrával befejezettnek tekintik a kezelést (Lesser, részben Zieler és Mutschler és mások), ezzel szemben Gougerot bizonyos körülmények között 15, esetleg 25 évig rendszeres kezelést kíván, Flandin pedig a beteg egész életén keresztül 3—6 hónapi időközökben tartja szükségesnek a kúrákat. Nem haladhatunk el az úgynevezett „magától meggyógyulás“ kérdése mellett sem. Tudjuk, hogy ez igen régi thema, mely időnként ismét felbukkan. Mindjárt a salvarsan-korszak elején Fr. Lesser e szernek állítólagos spirillocid hatását szembe állította a kenőcsös kezeléssel és azt állította, hogy aki a kéneső-kezelés nyomán kigyógyult,, magától gyógyult meg, mert a kéneső nem gyógyítja meg a syphilist. Zieler azt hiszi, hogy ez az öngyógyulás a régi kénesőkezelés mellett nem is lehetett oly ritka. És valóban, ha olykor azt látjuk, hogy majdnem semminek vehető, igen gyenge kezelés nyomán a teljes gyógyulással egyenlő eredményeket észlelhetünk, nem utasítható el a magától a meggyógyulás lehetősége. Mivel erre azonban számítani soha sem lehet, természetes hogy csakis szakszerű kezelésről lehet szó, mert csakis erre bízhatjuk betegünket. Amikor kezelésről szólunk, a gyógyítás tényezőit több szempontból kell vizsgálnunk. Meg kell választanunk a szereket és eljárásokat, a kezelés intensitását és a tartamát. Amikor a syphilis teljes és végleges gyógyulásának lehetőségét a legnagyobb határozottsággal állítjuk, m.eg kell egyben vallanunk, hogy a mai chemotherapia még mindig nem ideális. De azért elvitathatatlan, hogy a haladás igen nagy. A kezelés körül ma már legkisebb a nézeteltérés a legkorábban kezelésbe vett, ú. n. seronegativ primaer lutes eseteiben. A korai diagnosis folytán legkorábban, tehát 2—4 héttel az infectio után kezelésbe került esetek gyógyulását a legtöbbször igen gyorsan és tökéletesen érhetjük el. A chemotherapia itt üll egyik leg- * Referálva a Magyar Dermat. Társulat VI. Nagygyűlésén, 1934. júl. 2-án.