Orvosi Hetilap, 1934. november (78. évfolyam, 44-47. szám)
1934-11-03 / 44. szám
1934. 44. sz. ORVOSI HETILAP bírót —■ akárhányszor a büntető bíróval való fenyegetés nyomatékával — egyszer azért, mert igénybe vett egy bizonyos eljárást, máskor meg azért, mert hasonló esetben ugyanazt az eljárást igénybe nem vette. Az állam, amelynek pedig kötelessége volna az orvosok és az orvosi rend érdekeinek előmozdítását gondoskodása körébe veni, ehelyett velük szemben az emberszeretet jegyében újabb és újabb követeléseket támaszt. A társadalom pedig azzal rója le háláját, hogy az orvosok hibáit vagy vélt hibáit kárörvendő készséggel lesi, a nagy Galeotto ajkain és a sajtó szárnyain terjeszti, arról azonban nem gondoskodik, hogy az ártatlanul meghurcoltak megfelelő elégtételben részesüljenek. Bernard Shaw, a nagy hírnévnek örvendő író is nemrégen azzal a követeléssel állott elő, hogy minden orvosi beavatkozás helyessége vagy helytelensége szigorú vizsgálat tárgyává tétessék. Mindezek ellenére az orvosi rend tagjai tántoríthatatlanul haladnak tovább az emberszeretet jegyében nemcsak az egyes emberek gyógyításának, hanem betegségük előidéző okainak felkutatása, elhárításuk és megszüntetésük eszközeinek keresése írtján, újabb és újabb áldozatokat hozva. Számos új vizsgáló, és gyógyító eljárás megkövetelte az orvosok közül a maga áldozatait. Röntgennek áldáshozó felfedezése, számtalan érdemes orvostársunknak életét követelte áldozatul. Finnországban történt, hogy egy fiatal, de nagypraxisú orvos magát röntgenkészülékkel szerelte fel anélkül, hogy előbb megfelelő előtanulmányokat végzett volna. És már az első vizsgálatai egyike alkalmával úgy találta, hogy az átvilágító röntgencső elfordult focusával a centrumból és anélkül, hogy az áramot kikapcsolta volna, a neki assistáló nő alkalmazottjával egyszerre fogták meg (egyik felül, másik alul) a cső két végét. Mindez hozzá még sötétben történt. És a beteg zuhanásra lett figyelmes. Fellármázta a házat, de hiába volt minden mentőkísérlet, az orvos és assistensnője meghalt (Orvosi Szemle. Kolozsvár, Cluj, 1934. évf. 294. lap.) Már 1911-ben Otto Hesse ,,Röntgen-carcinoma“ című munkájában 26 orvostársunkat említi, akiknek halálát okozta az embertársakra nézve gyógyítást jelentő röntgensugár. Ennek áldozata lett Holzknecht Hugó bécsi tanár, a röntgendiagnostika kiépítője, Albers Schönberg, a röntgensugarakkal történő gyógyítás megalapítója, aki hosszas kínlódással járó áldozathozását még tetőzte azzal, hogy végrendeletében holttestét örökségül hagyta azzal a meghagyással, hogy orvostársai annak minden porcikáját dolgozzák fel. A tudományok nagy asszonya, — akit egyetemünk jubileuma alkalmából díszdoctorainak sorába óhajtott juttatni — Madame Curie —, annak a rádiumnak lett az áldozata, amellyel az emberiséget megajándékozta. Ott vannak az áldozatok között honfitársaink is: Schröder György győri orvos, tanártársunk, Holzwart Ferenc, akinek előbb ujjait, majd kezeit, karjait támadta meg a röntgensugarak által kiváltott betegség, egészen halála bekövetkezéséig folyton megújuló és előrehaladóan mind súlyosbodó operaciókat követelve. Semmelweis felfedezésében is nagy része volt egyik orvostársa áldozatának, mart Kolecskónak, a törvényszéki orvostan tanárának hullamérgezésből eredő halálos betegsége adott Semmelweisnek módot arra, hogy a gyermekágyi láznak és a vérmérgezésnek azonosságát orvostársa holtteste boncolása alkalmával megtudja. A világháborúban is tömegesen pusztultak orvostársaink, kolera, himlő, typhus, pestis és sok minden más ragály folytán, akik azzal a biztos tudattal szállottak szembe az ellenséggel, mint a fegyverrel rohamba induló katonák, hogy előbb-utóbb maguk is okvetlenülesnek. Megérdemelnék, hogy aranykönyvekbe gyűjtsük neveiket, de ezt nem tehetjük, mert napirendre tért felettük a társadalom, nevük beleveszett a feledés homályába. Egyik legérdemesebb kutatója a ragályoknak, Obermayer 1873-ban koleratenyészettel dolgozva, halálos fertőzést szerzett, ugyanígy járt Reil haller, Opolizer berlini tanár és még sokan mások. Ugyanolyan körülmények között kiütéses typhusban pusztult el Nothnagel tanársegéde Müller, a pestis tanulmányozása közben. Gedeon János, a budapesti állatorvosi főiskola gyakornoka 1907 február 11-én a ragályos bajok egyik legborzalmasabbikában, takenykerban (malleus) halt meg. A fertőzést hivatása gyakorlata közben szerezte Chyzer Béla dr., akit fiatal kora ellenére nagyon eredményes munkát végzett az iparegészségügy terén, pesti házmestergyermek gyógykezelése közben vörhenyt szerzett, amely pár nap alatt végzett vele. Az 1809. évi kiütéses typhusjárvány 75 magyar orvos és meg nem számlált magyar sebész életét oltotta ki. S végtelen sok az orvoshősökön kívül az orvosvértanuknak, azoknak az orvosoknak száma, akik az embertársakat fenyegető ellenséget azért, hogy erejét és támadása módját tanulmányozzák, saját várukba, saját testükbe befogadták. Pettenkoffer müncheni tanár 1892-ben, — bár tanítványai kérték, hogy 72 éves korára, tekintettel, ne veszélyeztesse magát, vegye inkább őket igénybe a tervezett kísérlet végrehajtására — nem tágított és maga fogyasztotta el az egymilliárd kolerabacillust tartalmazó bouillont. Ugyanolyan kísérletet végzett magán Metcsnikoff és még legalább 40-en mások, a névtelenül maradottak tömegén felül, maguknak többékevésbbé súlyos betegséget szerezve. Fényes bizonyítékát szolgáltatta a mindenek fölé emelkedő lelkiismeretességének Metcsnikoff, aki látva egyik tanítványának, Jupitte-nek, aki szintén önként ajánlotta fel magát kísérletre, reménytelennek ítélt állapotát, kijelentette, hogy tanítványa halálát nem fogja túlélni. Ugyanez az érzékeny lelkismeret vezette Horace Wels orvost, aki az orvosi gyakorlatban később fényesen bevált nitrogenoxydullal végzett altató eljárását többszörös kipróbálás után, egyik betegén halálos következménnyel vette igénybe, s ezért öngyilkos lett. Whits angol orvos már 1801-ben peszkes beteg váladékát kente magára és meghalt. Clott francia orvos az első egyiptomi orvosi iskola megalapítója pestises betegek vérét fecskendezte magába, azok ruháit öltötte fel és ágyukban aludt. Egészen tetemes azoknak az orvosoknak a száma, akik a nemibetegségek tanulmányozása céljából ilyen betegek váladékát jutatták testükbe. A híres angol anatómus és sebész John Hunter, 1867-ben oltotta magába a vérbajt, mely 65 éves korában halálát okozta. Végtelenül megható Lindmann német orvos kísérlete, amelyet a párizsi akadémia kiküldött bizottságának ellenőrzése mellett végzett 1851. július hónapjában, vérbajt oltva magába. A kísérletről szóló jelentés 1851. november 18-án hangzott el már francia akadémia gyűlésén, a jelentést tevő alábbi megható szavaival: szivettépő látvány volt. Képzeljünk el egy fiatal, feltűnően szép és intelligens arcú féfit, akinek végtagjait fekélyek rágták, egész testén a vérbaj rettenetes nyomai mutatkoztak. És az új Curtius ellene szegül annak a kérésnek, hogy gyógyítassa magát. A kísérletet végig akarja folytatni, s mikor figyelmeztetik, hogy belepusztul, azt válaszolja: annál jobb. Az én kísérletem be fogja bizonyítani, hogy igazam van és újabb szerencsétlenségeket meg fog előzni. Az orvostudomány már régebben sejtette, hogy a Peruban és környékén mutatkozó két súlyos betgeség, a verruga peruivana és az orogaláz azonos fertőzés következménye, de ezt csak fiatal orvostansunk bizonyította be, életének feláldozásával. D. Carion 27 éves limai orvos 1885 augusztus 27-én megbetegedett nővérével oltotta magát. Szeptember 26-ig bámulatos akaraterővel figyelte magát és foglalta írásba megfigyeléseit. Azontúl betegsége leírását 1007