Orvosi Hetilap, 1935. február (79. évfolyam, 5-8. szám)
1935-02-02 / 5. szám
79. évfolyam 5. szám Budapest, 1935 február 2 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Zechmeister László és Tuzson Pál: Újabb vizsgálatok a lipodhromról. (115—116. oldal) Molnár István és Gruber Zoltán: A konyhasóforgalom agyvelő-eredetű zavarairól. (116—121. oldal) Baumann Jenő: A Frey-féle fájásszámolás értékéről. (121 — 123. oldal) Király József : A serumdiastase viselkedése kísérleti pancreasnecrosis kapcsán. (124—125. oldal) Fazakas Sándor : Az alsó könnycsövecske sporotrichosisa. (125-126. oldal) Nagy Mihály: A liquor cerebrospinalis siloco-wolfamsav reactiója. (126—127. oldal) Melléklett Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (17—20. oldal) Petres József : Koponyaalapi törés miatti kétoldali látóidegsérülés. (128. oldal) Lapszemlét Belorvosiami — Sebészet. — Szülészet. — Szemészet. — Urológia. — Bőrgyógyászat. (128 — 131. oldal) Könyvismertetés (131—132. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (132—134. oldal). Vámossy Zoltánt Szabályos receptet! (134—136. oldal) Rausch Zoltán : Gondolatok Budapest-Fürdőváros fejlesztése körül. (136-138. oldal) Vegyes hírek (138—139. és borítólap 3. oldalán). EREDETI KÖZLEMÉNYEK Újabb vizsgálatok a lipodhromról. Írták : Zechmeister László dr. és Tuzson Pál dr. Régi, közismert megfigyelés, hogy a magasabbrendű állatok és az ember zsírja korántsem mindig színtelen, hanem számos esetben élénken sárga, sőt narancssárga árnyalatot mutat. Az ilyen zsír pigmentatióját egészen csekély mennyiségű festék okozza, amelyet 53 évvel ezelőtt Krukenberg lipocromnak nevezett el, anélkül, hogy annak vegyi alkatát szabatosabban körül lehetett volna írni. Ma tudjuk, hogy a lipochromot egy vagy több carotinoid (carotin-szerű) festék alkotja s hogy maga a carotin is előfordul benne. A természetes festékeknek ebbe az újabban felderített osztályába egyrészt szénhydrogének tartoznak (pl. a sárgarépa, illetve a paradicsom főfestékei, a carotin C40 HB6 s a lycopino HB6), másfelől pedig oxigéntartalmú vegyületek, mint a minden zöld növényrészben a chlorophyllt és carotint kísérő xanthophyll C40 H56 08, vagy a vörös paprika főpigmentje, a capsanthin C40 HB8 Os. Szinte magától értetődik, hogy e festékek említett előfordulása nem alapulhat véletlenen, mert hiszen valamely szervezetbe jutott vegyület útját, sőt sorsát főkép az oldhatósági viszonyok szabják meg. A carotin-szerű festékekre a vízben való oldhatatlanság jellemző, ellenben zsírok és zsíros olajok elég könnyen felveszik őket, így nagy eshetőség van arra, hogy eljussanak a bőr alatti zsírszövetekig. Az ember s általában a gerinces állat nem képes színtelen anyagokból lipochromot készíteni, hanem — közvetve vagy közvetlenül — növényi eredetű táplálékokból meríti zsírfestékeit (Palmer). Minthogy ily módon a növény és az állat festékforgalma évmilliók alatt összehangolódott, eleve fel kellett tételezni, hogy a lipochrom sem áll szerep nélkül az anyagcserében. A táplálékkal bevitt carotinoidok nehezen égnek el és nagyrészt a faecessel távoznak normális körülmények között. Másrészük a vérpályába és a májba kerül, ahol a carotin egy töredéke átalakul az életfontos A-vitaminná. A növekvésnek eme, lipoid-oldható vitaminja, Karrer, Euler és munkatársaik szerint, a carotin-molekula hydrolytikus félbehasítása útján jön a májban létre és azonos a csukamájolaj A-vitaminjával. Az emberi testbe jutott carotinnak további kis töredékeit egyes szervek selective felhalmozzák és pedig oly mértékben, hogy Willstatter és Escher a corpus luteumból, Bailly és Netter a mellékveséből tiszta carotint állított elő. Teljesen hiányoztak azonban praeparatív vizsgálatok a depotzsírt illetőleg. Mint említettük, egészen kevés lipocrom van elosztva a zsír és a cholesterin óriási tömegében s bizonyára a kedvezőtlen arány okozta kísérleti nehézségek riasztották eddig vissza a kutatókat. Pedig élettani szempontból fontos kérdés, vájjon a zsírkészletek tényleg a sértetlen festéket tartalmazzák-e s így (a carotint illetőleg) esetleg provitamin-A-tartalékul is szolgálhatnak, vagy pedig az éveken át gyűjtött lipochrom változáson ment-e keresztül, vegyi hatásoknak esve áldozatul? Kísérleteinket tehén- és lózsírral kezdettük meg és mindkét esetben sikerült is, részben a Tswett-féle chromatographia segélyével, analysis-tiszta carotint kinyerni. Ugyancsak elkülönítettük a tyúkzsír lipochromját, mely azonban, sajátságos módon, carotinmentes és tiszta xanthophyllnak bizonyult. Tájékozásul szolgálhatnak a következő adatok : 1 kg tehénzsírban volt 11 mg carotin, 1 kg lózsírban 6 mg carotin, 1 kg olvasztott tyúkzsírban 5 mg xanthophyll. E mennyiségeknek 20—40%-a kristályosodott ki. A vázolt eredmények alapján azt reméltük, hogy az emberi lipocrom feldolgozása is sima lefolyású lesz, azonban itt, a következő okokból, sokkal nagyobb kísérleti nehézségek mutatkoztak: 1. az emberi zsír legtöbbször gyengén (vagy egyáltalán nem pigmentált, ami a prosecturált anya. A többi carotinoid physiologiai rendeltetése még homályos.