Orvosi Hetilap, 1935. február (79. évfolyam, 5-8. szám)

1935-02-02 / 5. szám

79. évfolyam 5. szám Budapest, 1935 február 2 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Zechmeister László és Tuzson Pál: Újabb vizsgálatok a lipodhromról. (115—116. oldal) Molnár István és Gruber Zoltán: A konyhasóforgalom agy­velő-eredetű zavarairól. (116—121. oldal) Baumann Jenő: A Frey-féle fájásszámolás értékéről. (121 — 123. oldal) Király József : A serumdiastase viselkedése kísérleti pancreas­­necrosis kapcsán. (124—125. oldal) Fazakas Sándor : Az alsó könnycsövecske sporotrichosisa. (125-126. oldal) Nagy Mihály: A liquor cerebrospinalis siloco-wolfamsav reactiója. (126—127. oldal) Melléklett Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (17—20. oldal) Petres József : Koponyaalapi törés miatti kétoldali látóideg­sérülés. (128. oldal) Lapszemlét Belorvosiami — Sebészet. — Szülészet. — Szemé­szet. — Urológia. — Bőrgyógyászat. (128 — 131. oldal) Könyvismertetés (131—132. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (132—134. oldal). Vámossy Zoltánt Szabályos receptet! (134—136. oldal) Rausch Zoltán : Gondolatok Budapest-Fürdőváros fejlesztése körül. (136-138. oldal) Vegyes hírek (138—139. és borítólap 3. oldalán). EREDETI KÖZLEMÉNYEK Újabb vizsgálatok a lipodhromról. Írták : Zechmeister László dr. és Tuzson Pál dr. Régi, közismert megfigyelés, hogy a magasabbrendű állatok és az ember zsírja korántsem mindig színtelen, hanem számos esetben élénken sárga, sőt narancssárga árnya­latot mutat. Az ilyen zsír pigmentatióját egészen csekély mennyiségű festék okozza, amelyet 53 évvel ezelőtt Kruken­­berg lipoc­romnak nevezett el, a­nélkül, hogy annak vegyi alkatát szabatosabban körül lehetett volna írni. Ma tudjuk, hogy a lipochromot egy vagy több carotinoid (carotin-szerű) festék alkotja s hogy maga a carotin is előfordul benne. A természetes festékeknek ebbe az újabban felderített osz­tályába egyrészt szénhydrogének tartoznak (pl. a sárgarépa, illetve a paradicsom főfestékei, a carotin C40 HB6 s a lycopin­­o HB6), másfelől pedig oxigént­art­almú vegyületek, mint a minden zöld növényrészben a chlorophyllt és carotint kísérő xanthophyll C40 H56 08, vagy a vörös paprika főpig­mentje, a capsanthin C40 HB8 Os. Szinte magától értetődik, hogy e festékek említett elő­fordulása nem alapulhat véletlenen, mert hiszen valamely szervezetbe jutott vegyület útját, sőt sorsát főkép az old­hatósági viszonyok szabják meg. A carotin-szerű festékekre a vízben való oldhatatlanság jellemző, ellenben zsírok és zsíros olajok elég könnyen felveszik őket, így nagy es­hetőség van arra, hogy eljussanak a bőr alatti zsír­szövetekig. Az ember s általában a gerinces állat nem képes szín­telen anyagokból lipochromot készíteni, hanem — közvetve vagy közvetlenül — növényi eredetű táplálékokból meríti zsírfestékeit (Palmer). Minthogy ily módon a növény és az állat festékforgalma évmilliók alatt összehangolódott, eleve fel kellett tételezni, hogy a lipochrom sem áll szerep nélkül az anyagcserében. A táplálékkal bevitt carotinoidok nehezen égnek el és nagyrészt a faecessel távoznak normális körülmények között. Másrészük a vérpályába és a májba kerül, ahol a carotin egy töredéke átalakul az életfontos A-vitaminná. A növekvésnek eme, lipoid-oldható vitaminja, Karrer, Euler és munkatársaik szerint, a carotin-molekula hydrolyti­­kus félbehasítása útján jön a májban létre és azonos a csuka­májolaj A-vitaminjával. Az emberi testbe jutott carotinnak további kis töredékeit egyes szervek selective felhalmozzák és pedig oly mértékben, hogy Willstatter és Escher a corpus luteumból, Bailly és Netter a mellékveséből tiszta carotint állított elő. Teljesen hiányoztak azonban praeparatív vizsgálatok a depotzsírt illetőleg. Mint említettük, egészen kevés lipoc­rom van elosztva a zsír és a cholesterin óriási tömegében s bizo­nyára a kedvezőtlen arány okozta kísérleti nehézségek riasztották eddig vissza a kutatókat. Pedig élettani szem­pontból fontos kérdés, vájjon a zsírkészletek tényleg a sér­tetlen festéket tartalmazzák-e s így (a carotint illetőleg) esetleg provitamin-A-tartalékul is szolgálhatnak, vagy pedig az éveken át gyűjtött lipochrom változáson ment-e keresztül, vegyi hatásoknak esve áldozatul? Kísérleteinket tehén- és lózsírral kezdettük meg és mindkét esetben sikerült is, részben a Tswett-féle chromato­­graphia segélyével, analysis-tiszta carotint kinyerni. Ugyan­csak elkülönítettük a tyúkzsír lipochromját, mely azonban, sajátságos módon, carotinmentes és tiszta xanthophyllnak bizonyult. Tájékozásul szolgálhatnak a következő adatok : 1 kg tehénzsírban volt 11 mg carotin, 1 kg lózsírban 6 mg carotin, 1 kg olvasztott tyúkzsírban 5 mg xanthophyll. E mennyiségeknek 20—40%-a kristályosodott ki. A vázolt eredmények alapján azt reméltük, hogy az emberi lipoc­rom feldolgozása is sima lefolyású lesz, azon­ban itt, a következő okokból, sokkal nagyobb kísérleti nehéz­ségek mutatkoztak: 1. az emberi zsír legtöbbször gyengén (vagy egyáltalán nem­ pigmentált, ami a prosecturált anya­. A többi carotinoid physiologiai rendeltetése még homá­lyos.

Next