Orvosi Hetilap, 1935. február (79. évfolyam, 5-8. szám)

1935-02-02 / 5. szám

118 ORVOSI HETILAP a 2. és 3. számúé változatlan maradt. Sómegterhelésre az első visszanyeri eredeti testsúlyát, a második testsúlya változatlan marad, a harmadik f­o kg-ot hízik, ezt a súlyát azonban az újabb sószegény étrend alatt is meg­tartja, tehát nem zárható ki, hogy testsúlygyarapodása életstandardjának a klinikai tartózkodás alatti javulásá­val függ össze. A fokozott konyhasókiválasztás mind­annyiszor a diuresis és a vizelet konyhasó concentratiójá­­nak párhuzamos növekedésével ment végbe. A sószegény étrend alatt a napi vizeletmennyiség átlag 500 ccm, sómeg­terhelésre 1000 ccm-re emelkedik; a vizelet sótömény­sége ezalatt a megfigyelt legkisebb értékről, 6-31 gr %-ról maximálisan 1-48 gr %-ra emelkedett. A vérkonyhasó­­szint igen állandó : a vérplasmában történt meghatározá­sok szélső ingadozásai, a kiindulási értéket véve tekintetbe, a sószegény időszak alatt lefelé 23 mg %, a sómegterhe­lésre fölfelé 28 mg %. A vér víztartalma sószegény étrendre jellemző elváltozást nem mutatott, a konyhasómegterhelés után a kiindulási értékhez viszonyítva 0-94—3-10 %-kal emelkedett. A vér fehérjetartalma a kísérlet első szakaszá­ban 6-n­g 0-57 %-kal lett nagyobb, a második szak végén mindannyiszor kisebb a kiindulási értéknél, maximálisan 0-58 %-kal. A vörösvértestszám a physiologiai ingadozásokat és a számolási hibahatárokat nem tekintve, értékelhető eltérést nem adott. Betegeink egy része a konyhasómegterhelés előtt só­szegény, napi 2-5—3-0 gr, a másik része azonban 7-5— 8-6 gr NaCl-t tartalmazó standard étrenden volt. E máso­dik csoport étrendje egyezett az elsőével, de naponta 5-0 gr sót kaptak kézhez az ételek utánsózására. Mivel vizsgá­lataink fő célja a konyhasóforgalom tanulmányozása volt, alábbiakban részletesen csak erről akarunk beszámolni, a többi adatot pedig csak különös eltérés esetén jelezzük. A betegek megfigyelése 7—23 napig tartott, a rövidség kedvéért azonban csak a végeredményt ismertetjük. Előre­bocsátjuk, hogy betegeink ép szívűek és veséjűek voltak. I. Status post encephalitidem : 29 éves nő. Négynapi sószegény étrend után ugyanezen étrend mellett naponta 16-o gr peroralisan adott konyhasóval terheljük meg. Eredmény: négy nap alatt 22­0—24­0 gr sóretentio. A só­­kiürítés egy napon sem éri el a teljes bevitt mennyiséget, a sókiürítés tehát nemcsak mennyiségileg csökkent, hanem időbelileg is elhúzódik. A megterhelés alatt a diuresis csak jelen­­téktelenül fokozódik, míg a vizelet sóconcentratiója 1­69 gr %-ot ér el. A vérkonyhasószint a kísérlet végén kissé a rendes fölé, 628 mg %-ra emelkedett. Testsúlyváltozás : a sótlan szak alatt 2­0 kg-ot fogy, sómegterhelésre vissza­nyeri eredeti testsúlyát. II. Akromegalia: 46 éves férfi. Sószegény étrend mellett is polyáriás (1500—1700 ccm). Hatnapi sószegény étrend után ugyanezen étrend mellett naponta 10-6 gr szájon át adott konyhasóval terheljük meg. Eredmény : négy nap alatt 20­0—22­0 gr sóvisszatartás, a retenzio még a megterhelés 3. és 4. napján is kimutatható. A csökkent konyhasókiválasztás alatt a vizeletkonyhasó-concentratió az alacsony értékű 0-56 %-kal kulminál, míg a diuresis az első napon a felére csökken s utána a sószegény étrend idejének diuresiséhez viszonyítva 400—500 ccm-rel emelkedik. A beteg vérfehérjetartalma 6-6% körül ingadozik. Test­súlya a kísérlet alatt nem változik, a vérkonyhasószint a sómegterhelés után is a kiindulási érték alatt maradt. III. Akromegalia, Diabetes mellitus. 53 éves nő. Két­­napi rendes sótartalmú étrend után három napon át napi ip-o­rr konyhasóval perorálisan megterhelve a sótöbbletet a második naptól kezdve a diuresis és a vizelet sótömény­ségének arányos emelkedése mellett nyomban kiválasztja. IV. Tumor cerebri, agynyomásos tünetekkel, hányás nélkül, (boncolás , diónyi fibroma a kisagy-hídszögletben). 37 éves nő. Négynapi szokott sótartalmú étrend után három napon át napi io-o gr konyhasóval perorálisan meg­terhelve, az első két napban összesen io-o­n-o gr sót tart vissza, a harmadik naptól kezdve a konyhasó-egyen­súly helyreáll; a csekély visszatartott sómennyiséget már a megterhelést követő sószegény étrend első napján kivá­lasztja. Eltérés a rendestől annyiban van, hogy a vizelet legmagasabb sóconcentratiója i­oi­gr­a, a sókiválasztás inkább a diuresis növekedése által történik. A megterhelés alatt a vérkonyhasószint 608 mg-ról 655 mg-ra emelkedik. A beteg testsúlya a kísérlet alatt nem változik. V. Tumor cerebri. Emlőrák áttétele az agyban és a hypophysisben. 35 éves. Betegsége óta hasban és csípőben hízott, míg egyébként soványodott. Megelőző bővizelése (napi 3—4 liter) három nap óta megszűnt; ezen idő óta hány, fejfájása fokozódott. Amenorrhoea. Az elégtelen táplálékfelvételre és aluszékony állapotára való tekintettel perorálisan nem terhelhető meg, de érbe adott 2­0, ill. 4­0 gr konyhasót nyomban kiválaszt, mialatt a diuresis hatalmasan növekszik, a vizelet konyhasóconcentratiója azonban 0-44 gr % fölé nem emelkedik. Megemlítendő a hiányos táplálékfelvétel dacára talált magas vérkonyhasó­­érték : 632 mg %, a sómegterhelés előtt. VI. Tumor cerebri, agynyomásos tünetekkel, hányás nélkül. 34 éves nő. Betegsége óta 16 kg hízás, oligome­­norrhoea. Háromnapi 7­5—8-o­­r sótartalmú étrend után napi io-o gr konyhasóval perorálisan megterhelve, a terhe­lés alatt 23-0-—26-0 gr sót tart vissza ; a retentio még a meg­terhelés 3. napján is kifejezett. A visszatartott konyhasót a megterhelést követő négynapi sószegény étrend ideje alatt sem üríti ki. Testsúlya megterhelés alatt nem változik, a vizeletmennyiség megfelel a felvett folyadékmennyiség­nek, a maximális vizelet-konyhasóconcentratio i-oi­gr%. A vérkonyhasószint a sómegterhelés előtt is magas, 632 mg %. VII. Akromegalia. Tumor hypophyseos. 35 éves nő, öt év óta fejfájás, fél év óta terhesség alatt kezdődő látás­romlás, végtagnövekedés, 17 kg testsúlycsökkenés. Két­­napi 7-5—­8-6 gr sótartalmú étrend után három napon át napi 10-6 gr konyhasóval perorálisan megterhelve, három nap alatt 21­0—22­0 gr konyhasót tart vissza. A konyhasó­mérleg még a megterhelés 3. napján is negatív. A retineált konyhasót a megterhelést követő sószegény étrend első há­rom napja alatt választja ki, a vizeletkonyhasó concentra­­tiójának 0-33 gr %-ra való csökkenése és a diuresisnek 2600 ccm-re fokozódása mellett. Megterhelés alatt a vizelet konyhasótöménysége 1-70 gr %-ra emelkedik, a diuresis jelentősen nem változik, a beteg testsúlya 1­86 kg-mal gyarapszik. A vizsgálat elején a vérkonyhasószint 620 mg %-kal a rendes felső határán van, megterhelés után 644 mg%, négynapi sószegény étrend után még mindig 632 mg %. VIII. Nanosomia pituitaria. Infantilismus. 18 éves férfi. Oliguriáról nem tud. Háromnapi 7­5—8*6 gr konyha­sótartalmú étrend ideje alatt feltűnő az oliguria (350 ccm) és a vizelet konyhasóconcentratiójának alacsony volta : 0-04— 0- 31 gr %. Ezen idő alatt 18­5 gr konyhasót tart vissza. A következő három napon standard étrendjéhez napi io-o gr konyhasót adva a diuresis maximálisan 750 ccm-re, a vizelet konyhasóconcentratiója i­ol gr %-ra emelkedik s újabb 25 gr sót retineál; a megterhelés 2. és 3. napján általános rosszullétről panaszkodik. A retineált konyhasót a következő három sószegény étrendű nap alatt is teljesen visszatartja. A kísérlet alatti legnagyobb testsúlykülönbség 1­­50 kg, a vérkonyhasószint 589 mg %-ról 679 mg %-ra emelkedett. A vér fehérjetartalma 5-58-1 6-12 %. E nyolc vizsgált beteg közül tehát ötön mutatható ki konyhasómegterhelés után kóros sóvisszatartás, mely egy akromegaliás betegen (II.) jelentékeny, egy agyalapi tüne­tekkel járó tumor cerebriben (IV.) mérsékelt sóconcentratio­ 1935. 5. sz.

Next