Orvosi Hetilap, 1935. február (79. évfolyam, 5-8. szám)
1935-02-02 / 5. szám
118 ORVOSI HETILAP a 2. és 3. számúé változatlan maradt. Sómegterhelésre az első visszanyeri eredeti testsúlyát, a második testsúlya változatlan marad, a harmadik fo kg-ot hízik, ezt a súlyát azonban az újabb sószegény étrend alatt is megtartja, tehát nem zárható ki, hogy testsúlygyarapodása életstandardjának a klinikai tartózkodás alatti javulásával függ össze. A fokozott konyhasókiválasztás mindannyiszor a diuresis és a vizelet konyhasó concentratiójának párhuzamos növekedésével ment végbe. A sószegény étrend alatt a napi vizeletmennyiség átlag 500 ccm, sómegterhelésre 1000 ccm-re emelkedik; a vizelet sótöménysége ezalatt a megfigyelt legkisebb értékről, 6-31 gr %-ról maximálisan 1-48 gr %-ra emelkedett. A vérkonyhasószint igen állandó : a vérplasmában történt meghatározások szélső ingadozásai, a kiindulási értéket véve tekintetbe, a sószegény időszak alatt lefelé 23 mg %, a sómegterhelésre fölfelé 28 mg %. A vér víztartalma sószegény étrendre jellemző elváltozást nem mutatott, a konyhasómegterhelés után a kiindulási értékhez viszonyítva 0-94—3-10 %-kal emelkedett. A vér fehérjetartalma a kísérlet első szakaszában 6-ng 0-57 %-kal lett nagyobb, a második szak végén mindannyiszor kisebb a kiindulási értéknél, maximálisan 0-58 %-kal. A vörösvértestszám a physiologiai ingadozásokat és a számolási hibahatárokat nem tekintve, értékelhető eltérést nem adott. Betegeink egy része a konyhasómegterhelés előtt sószegény, napi 2-5—3-0 gr, a másik része azonban 7-5— 8-6 gr NaCl-t tartalmazó standard étrenden volt. E második csoport étrendje egyezett az elsőével, de naponta 5-0 gr sót kaptak kézhez az ételek utánsózására. Mivel vizsgálataink fő célja a konyhasóforgalom tanulmányozása volt, alábbiakban részletesen csak erről akarunk beszámolni, a többi adatot pedig csak különös eltérés esetén jelezzük. A betegek megfigyelése 7—23 napig tartott, a rövidség kedvéért azonban csak a végeredményt ismertetjük. Előrebocsátjuk, hogy betegeink ép szívűek és veséjűek voltak. I. Status post encephalitidem : 29 éves nő. Négynapi sószegény étrend után ugyanezen étrend mellett naponta 16-o gr peroralisan adott konyhasóval terheljük meg. Eredmény: négy nap alatt 220—240 gr sóretentio. A sókiürítés egy napon sem éri el a teljes bevitt mennyiséget, a sókiürítés tehát nemcsak mennyiségileg csökkent, hanem időbelileg is elhúzódik. A megterhelés alatt a diuresis csak jelentéktelenül fokozódik, míg a vizelet sóconcentratiója 169 gr %-ot ér el. A vérkonyhasószint a kísérlet végén kissé a rendes fölé, 628 mg %-ra emelkedett. Testsúlyváltozás : a sótlan szak alatt 20 kg-ot fogy, sómegterhelésre visszanyeri eredeti testsúlyát. II. Akromegalia: 46 éves férfi. Sószegény étrend mellett is polyáriás (1500—1700 ccm). Hatnapi sószegény étrend után ugyanezen étrend mellett naponta 10-6 gr szájon át adott konyhasóval terheljük meg. Eredmény : négy nap alatt 200—220 gr sóvisszatartás, a retenzio még a megterhelés 3. és 4. napján is kimutatható. A csökkent konyhasókiválasztás alatt a vizeletkonyhasó-concentratió az alacsony értékű 0-56 %-kal kulminál, míg a diuresis az első napon a felére csökken s utána a sószegény étrend idejének diuresiséhez viszonyítva 400—500 ccm-rel emelkedik. A beteg vérfehérjetartalma 6-6% körül ingadozik. Testsúlya a kísérlet alatt nem változik, a vérkonyhasószint a sómegterhelés után is a kiindulási érték alatt maradt. III. Akromegalia, Diabetes mellitus. 53 éves nő. Kétnapi rendes sótartalmú étrend után három napon át napi ip-orr konyhasóval perorálisan megterhelve a sótöbbletet a második naptól kezdve a diuresis és a vizelet sótöménységének arányos emelkedése mellett nyomban kiválasztja. IV. Tumor cerebri, agynyomásos tünetekkel, hányás nélkül, (boncolás , diónyi fibroma a kisagy-hídszögletben). 37 éves nő. Négynapi szokott sótartalmú étrend után három napon át napi io-o gr konyhasóval perorálisan megterhelve, az első két napban összesen io-on-o gr sót tart vissza, a harmadik naptól kezdve a konyhasó-egyensúly helyreáll; a csekély visszatartott sómennyiséget már a megterhelést követő sószegény étrend első napján kiválasztja. Eltérés a rendestől annyiban van, hogy a vizelet legmagasabb sóconcentratiója ioigra, a sókiválasztás inkább a diuresis növekedése által történik. A megterhelés alatt a vérkonyhasószint 608 mg-ról 655 mg-ra emelkedik. A beteg testsúlya a kísérlet alatt nem változik. V. Tumor cerebri. Emlőrák áttétele az agyban és a hypophysisben. 35 éves. Betegsége óta hasban és csípőben hízott, míg egyébként soványodott. Megelőző bővizelése (napi 3—4 liter) három nap óta megszűnt; ezen idő óta hány, fejfájása fokozódott. Amenorrhoea. Az elégtelen táplálékfelvételre és aluszékony állapotára való tekintettel perorálisan nem terhelhető meg, de érbe adott 20, ill. 40 gr konyhasót nyomban kiválaszt, mialatt a diuresis hatalmasan növekszik, a vizelet konyhasóconcentratiója azonban 0-44 gr % fölé nem emelkedik. Megemlítendő a hiányos táplálékfelvétel dacára talált magas vérkonyhasóérték : 632 mg %, a sómegterhelés előtt. VI. Tumor cerebri, agynyomásos tünetekkel, hányás nélkül. 34 éves nő. Betegsége óta 16 kg hízás, oligomenorrhoea. Háromnapi 75—8-or sótartalmú étrend után napi io-o gr konyhasóval perorálisan megterhelve, a terhelés alatt 23-0-—26-0 gr sót tart vissza ; a retentio még a megterhelés 3. napján is kifejezett. A visszatartott konyhasót a megterhelést követő négynapi sószegény étrend ideje alatt sem üríti ki. Testsúlya megterhelés alatt nem változik, a vizeletmennyiség megfelel a felvett folyadékmennyiségnek, a maximális vizelet-konyhasóconcentratio i-oigr%. A vérkonyhasószint a sómegterhelés előtt is magas, 632 mg %. VII. Akromegalia. Tumor hypophyseos. 35 éves nő, öt év óta fejfájás, fél év óta terhesség alatt kezdődő látásromlás, végtagnövekedés, 17 kg testsúlycsökkenés. Kétnapi 7-5—8-6 gr sótartalmú étrend után három napon át napi 10-6 gr konyhasóval perorálisan megterhelve, három nap alatt 210—220 gr konyhasót tart vissza. A konyhasómérleg még a megterhelés 3. napján is negatív. A retineált konyhasót a megterhelést követő sószegény étrend első három napja alatt választja ki, a vizeletkonyhasó concentratiójának 0-33 gr %-ra való csökkenése és a diuresisnek 2600 ccm-re fokozódása mellett. Megterhelés alatt a vizelet konyhasótöménysége 1-70 gr %-ra emelkedik, a diuresis jelentősen nem változik, a beteg testsúlya 186 kg-mal gyarapszik. A vizsgálat elején a vérkonyhasószint 620 mg %-kal a rendes felső határán van, megterhelés után 644 mg%, négynapi sószegény étrend után még mindig 632 mg %. VIII. Nanosomia pituitaria. Infantilismus. 18 éves férfi. Oliguriáról nem tud. Háromnapi 75—8*6 gr konyhasótartalmú étrend ideje alatt feltűnő az oliguria (350 ccm) és a vizelet konyhasóconcentratiójának alacsony volta : 0-04— 0- 31 gr %. Ezen idő alatt 185 gr konyhasót tart vissza. A következő három napon standard étrendjéhez napi io-o gr konyhasót adva a diuresis maximálisan 750 ccm-re, a vizelet konyhasóconcentratiója iol gr %-ra emelkedik s újabb 25 gr sót retineál; a megterhelés 2. és 3. napján általános rosszullétről panaszkodik. A retineált konyhasót a következő három sószegény étrendű nap alatt is teljesen visszatartja. A kísérlet alatti legnagyobb testsúlykülönbség 150 kg, a vérkonyhasószint 589 mg %-ról 679 mg %-ra emelkedett. A vér fehérjetartalma 5-58-1 6-12 %. E nyolc vizsgált beteg közül tehát ötön mutatható ki konyhasómegterhelés után kóros sóvisszatartás, mely egy akromegaliás betegen (II.) jelentékeny, egy agyalapi tünetekkel járó tumor cerebriben (IV.) mérsékelt sóconcentratio 1935. 5. sz.