Orvosi Hetilap, 1935. április (79. évfolyam, 14-17. szám)
1935-04-06 / 14. szám
79. évfolyam 14. szám Budapest, 1935 április 6 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR SJÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Török Lajos: A bismuth jelentősége az elsőleges és a korai másodlagos syphilis gyógyításában. (367—369. oldal) Farkas Aladár: A gerincoszlop mechanikája és a skoliosis. (369—374 oldal) Jáki Gyula: A typhusos bélátfúródás műtéti gyógyítása. (374—377 oldal) Korányi András és Bentsáth Aladár: Az ascorbinsav vérzéscsillapító hatásáról vesevérzés esetén. (378—379. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (53—56. oldal) Varga Tibor: A Feer-féle vegetativ neurosisról. (379—380. oldal) Ujsághy Pál: A liquor anorganicus phosphor és cukortartalmának összefüggésére vonatkozó vizsgálatok. (381—382. oldal) Barla-Szabó Jenő: A vérhas kezelése hypophysis hátsólebenykivonattal. (382. oldal) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat — Urológia — Bőrgyógyászat. (383— 384. oldal) Könyvismertetés (385. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (385—390. oldal). Vegyes hírek (390. és a borítólap 3. oldalán). A Kismuth jelentősége az elsőleges és a korai másodlagos syphilis gyógyításában. (Klinikai előadás). Irta : Török Lajos dr. egyet. rk. tanár. A syphilis gyógyításának részletei tekintetében sok az eltérés a szerzők felfogása között. A gyakorló orvos csak nehezen tud az eltérő vélemények közt eligazodni ; bírálóismertetések révén azonban abba a helyzetbe juthat, hogy a felvetődött kérdéseket több oldalról megvilágítva lássa és álláspontját akár a bíráló, akár a megbírált szerző véleményének elfogadásával biztosabb alapra helyezze. Előadásomban ilyen célzattal kívánok egy a syphilis gyógyítását tárgyaló közleménnyel és ezzel kapcsolatban a bismuth jelentőségével a korai syphilis gyógyításában foglalkozni. A British Medical Journal 1934 július 21-én megjelent számában Mac Cormac »Syphilis az orvosi gyakorlatban« című dolgozatában azt ajánlja, hogy minden elsőleges és másodlagos syphilist két éven át ismételt és egymástól egyhónapos időközök által elválasztott szakaszokban kezeljünk, mégpedig úgy, hogy az első kúrában kizárólag arsenobenzolt adjunk intravénásan, azontúl pedig intramuscularis higanybefecskendéseket. Az arsenobenzolból az első alkalommal 6-6, azután hetenként 0-9 grammnyit ad. A teljes kezdő kúra alatt kilencszer fecskendez be 0-9 grammnyi arsenobenzolt, vagyis összesen 8-7 grammnyit. Azt állítja, hogy az arsenobenzol kisebb jelentőségű mellékhatásai is csak ritkán mutatkoztak a gyógyítás ezen módja mellett, sárgaság pedig sohasem. Ellenben (csodálatosképpen) gyakrabban látott sárgaságot, ha kezdő dosisnak 0-3, a további kezelés alatt minden alkalommal 6-6 grammnyit fecskendezett be. A higanykúrák minden cyclusa 12 intramuscularis befecskendésből állott. Egyik-másik esetben a higanyon kívül bismuthot is adott egy-egy sorozatban, de ezt az eljárást elhagyta, mert a higany hatását a friss syphilis ellen a bismuthé fölé helyezi. Az arsenobenzol-kúrát csak abban az esetben ismételte meg, ha a War. az első higanykezelés befejezése után nem lett negatívvá, vagy ha negativitását nem őrizte meg. A leírt gyógymódot harmincöt elsőleges és nyolcvanöt másodlagos eset megfigyelése alapján ajánlja. Ezernyolcszáz syphilis-beteg fordult ugyan meg az osztályán, túlnyomó többségük azonban nem volt alkalmas a gyógymódra vonatkozó következtetések levonására, főképpen azért, mert a gyógyítást idő előtt abbahagyták. Mac Cormac gyógymódja, véleményem szerint, több tekintetben kifogásolható. Kifogás alá esik elsősorban az arsenobenzol egyes adagjainak és összes adagjának magas volta az első szakaszban. Az arsenobenzol, mint minden erős hatású gyógyszer, kellemetlen mellékhatásokat, sőt komoly szövődményeket is okozhat. Használatában tehát óvatossággal kell eljárnunk. Fölösleges, hogy a szövődmények lehetőségeit nagyobb mennyiségek adagolásával szaporítsuk. Nem az a feladatunk, hogy a gyógyulást olyan magas arsenobenzol adagokkal érjük el, aminőket a szervezet sok esetben éppen hogy elbír, hanem olyanokkal, aminőket a betegek minél kevesebb kellemetlenséggel és veszéllyel eltűnnek. Még az arsenobenzol-kezelés bevezetésének idejében vitatkoztam erről a kérdésről egy kiváló szakkollegával, aki az arsenobenzol adagolása tekintetében elfoglalt óvatos álláspontomat indokolatlan félénkségnek minősítette és arra hivatkozott, hogy az ő bátrabb adagolásának száznál több esetben nem látta kárát. A statistika csalafintaságát hoztam fel ellenérvül. Azt mondottam, hogy ha a súlyos szövődmények csak ritkán fordulnak elő magas arsenobenzol adagok használatakor, teszem 1 :3000 arányban, megeshetik, hogy az egyik észlelő esetében már a sorozat elején, a másikban csak a végén mutatkoznak. Az előbbi tehát az óvatos, az utóbbi, ha csupán a maga tapasztalataira támaszkodik, sokáig a bátrabb adagolás mellett fog állást foglalni. Más gondos megfigyelő tapasztalatait nem szabad semmibe venni. Álláspontom helyességéről kartársam rövid idővel a köztünk lefolyt vitatkozás után egy szomorú tapasztalat alapján győződött meg : egy betege arsenobenzol-befecskendés után agyi tünetek között elhalt. Az arsenobenzol okozta szövődmények, a túlérzékenység által okozottakat leszámítva, az arsenobenzol bő adagolása után szoktak mutatkozni. Nincs is szükségünk akkora adagokra és összes mennyiségre, amineket Mac Cormac használ. A friss syphilis gyógyulása, az alább kifejtendő feltételek mellett, sokkal kisebb adagokkal is elérhető. Én nem szoktam meghaladni a 0-45 grammnyi adagot pro injectione, nők esetében 6 3-mal is megelégszem. Egy gyógyítási szakasz alatt pedig