Orvosi Hetilap, 1935. június (79. évfolyam, 22-26. szám)

1935-06-01 / 22. szám

604 ORVOSI HETILAP 1935. 22. sz. nyílás, mely a hiatus oesoph. felé kiszélesedik, oldalfelé hegyesen végződik. A n. phrenicust Sauerbruch szerint zúzzuk. A sérvkapu széléről a csepleszt leválasztjuk és a sérvkaput elvarrjuk. A nyelőcső alsó része szintén a sérv­ben foglal helyet, kissé tágultan balra felfelé kanyarodik. A tüdők nagy nyomással sem tágíthatók teljesen. Sebzárás : Sauerbruch szerint percostalis varrásokkal. Az utókezelés folyamán több ízben kellett a mellüreg­ben képződött tiszta savót — ex vacuo — leszívni. Sebe p. p. gyógyult. Jelenleg teljesen panaszmentes. Rekesze magasabban áll, a rekeszdomborulat éles. 3. eset: A belklinika megfigyelése. P. F.-né 73 éves, több ízben állott megfigyelés alatt, legutoljára 1934 április 7-től április 16-ig. Kórisme : emphysema palm., bronchitis diff. chron. 1933 december hava óta gyomorgörcsei vannak, melyek étkezés után 1—2 órával jelentkeznek, hol naponként, hol csak 3—4 naponként. Égető érzés a gyomorban, nyelőcsövében és torkában. Felböfögések: Étvágytalan. Jelen állapot: emphysémás mellkas, jobbra convex scoliosis és gibbus a háti gerincen. A szív a kornak meg­felelő, a tüdőhatárok mélyebbek. Hasa normális, érzékeny­ség az epigastriumban. Röntgenvizsgálat: az oesophagus­ passage az epiphre­­nalis részig szabad. A rekesz felett a nyelőcső tágult, a pép e helyen megakad, rövid időre, felette állandóan légréteg látható, mely mély belégzéskor a rekesz alóli gyomor­hólyagból láthatólag szaporodik. A pép a hiátuson keresztül jutva, a mélyen fekvő, protikus és kissé tágult gyomorba jut, vaskosabb, durva nyálkahártyaredőzettel. Fekvő hely­zetben, felemelt medencével vizsgálva : a péppel telt gyo­morból retrográd úton a rekesz felett körülbelül almányi, kerek kontúrokkal bíró, sima falú üreg könnyen telődik a tágult hiatuson keresztül. Felegyenesedéskor a hiatus­­herniából a pép újra a gyomorba folyik vissza. Kifejezett érzékenység a bal rekesz tájékán a gyomor, illetve a hiatus felett. Kórisme : Relaxatio hiat. oesophag. Hernia h. oes. maj. gradus. Műtétre, tekintettel magas korára, egyéb betegségére és a tünetek enyheségére, nem került sor. Azóta pneumoniá­­ban meghalt, sectiora nem került. 4. eset: K. P.-né 60 éves. Négy évvel ezelőtt a sebészeti kli­nikán cc. mammae miatt megoperáltatott. Jelenleg recidivának semmi nyoma. Histeriás panaszok (Miskolczy prof.). Két év óta gyomorpanaszok, nyomási érzékenység és nyomás érzése a bal bordaív alatt, főleg étkezés után. Étkezés közben az az érzése van, hogy csomója képződik a bal bordaív alatt, mely erős nyomást okoz : nem képes pár falatnál többet enni. Ha azonban fel és alá sétál, a nyomás böfögés közben megszűnik és étvágya ismét visszatér. Röntgenvizsgálat: 1935 február 5-én. Álló helyzetben a baryumpép akadálytalanul jut a gyomorba. A baryum­­árnyék felett kisökölnyi léghólyag. Fekvő helyzetben és belégzéskor a szív árnyékától balra, kisökölnyi, sima falú, ovális árnyék, mely a gyomor árnyékával szélesen össze­folyik. Felálláskor ismét eltűnik a gyomor felé. Kórisme : parapesophagealis hiatus sérv. Epikrisis. Az i. sz. esetben traumás eredésű prolap­­sussal, a rekesz repesztett sebével állunk szemben. Álsérv, melynek nincsen sérvtömlője. A hasi szervek sérülésének tünetei azonban műtétet tettek szükségessé. Ha a prolabált szervek nem szenvednek incarceratiót, a sérülés nem halá­los , műtét nélkül azonban nagy rekeszsérv maradt volna vissza, mely állandóan az elzáródás veszélyével fenye­getett volna. A 2. sz. eset az elsőnek egy későbbi stádiuma. Szintén a rekesz szakadása nyomán keletkezett, nem igazi parapeso­­phageális sérv. Állapotát a trauma után közvetlenül nem ismerjük, mert nem került műtétre. Tüneteket és pana­szokat csak hónapokkal a sérülés után okozott, ez azonban nem zárja ki azt, hogy közvetlenül a sérülés után is fennállott már , valószínűleg idővel lényegesen­ megnagyob­bodott. A trauma nagysága és a beteg fiatal kora — mely­ben a mellkas még nagyon tágulékony — a sérv traumás eredete mellett szólnak. Hogy volt-e valamely hajlandósága — fejlődési alapon — sérvképződésre, nem állapítható meg. Elhelyezése szerint parapesophagealis rekeszsérv. Nagy­ságánál fogva állandóan fennállott a kizáródás lehetősége. A 3. és 4. sz. esetek az öregkorban röntgenvizsgálattal könnyen megállapítható hiatusherniáknak felelnek meg. A 3. sz. esetben a gerinc elferdülése , a scoliosis, a gibbus és az emphysémás mellkas nagymértékben hozzájárult a hiatus oesophag. kitágításához ; az emphysema és az idült hörghuruttal járó erőltetett köhögés pedig a sérv kifej­lődéséhez. Nem nagy, tág sérvkapuval bíró sérv, mely komolyabb tüneteket, súlyosabb panaszokat nem okozott. A 4. sz. esetben más okot, mint a rekeszsérvek ezen alakjaiban feltételezett öregkori elváltozásait a hiatusnak és környékének, nem lehet kimutatni. Nagy, sérvkapuval bíró, feltűnően balra elhelyezett sérv, ezért parapesophageá­­lisnak kell tekinteni. Tünetei: az étkezéssel együttjáró nyomásérzés az epigastriumban, a gyors teltségi érzés, mely mozgásra megszűnik, ésolyan jellegzetesek, mint a második számú esetnek azon panaszai, hogy a gyomra fel­emelkedik a mellüregbe és evés után ismét visszasüllyed a hasüregbe. Ezidőszerint a sérv súlyosabb tüneteket nem okoz, de tekintve nagyságát, nála is fennáll a kizáródás veszélye, amiért is állandó ellenőrzést, megfigyelést igényel. Ha az utolsó évtized irodalmát figyelemmel kísérjük, azt a benyomást nyerjük, mintha a rekeszsérvek ezen idő alatt feltűnően megszaporodtak volna, így Harrington a R­ayo-klinika anyagát ismertetve 1900-tól 1925-ig : 30 ész­lelt és 19 operált esetről; az 1925 és 1933 közötti időben pedig — tehát az utolsó 8 év alatt — 147 észlelt és 60 ope­rált esetről tesz említést. A valóságban azonban nem az ese­tek megszaporodásáról, hanem arról van szó, hogy a töké­letesebbé vált röntgenvizsgálat segítségével sok olyan, tüneteket nem is okozó rekeszsérvet vagyunk képesek kimutatni, amelyeknek létezéséről eddig vizsgálati mód­szereink tökéletlensége miatt tudomást nem szerezhettünk. Azelőtt a rekeszsérveket vagy csak a kórboncnok állapította meg életképtelen újszülötteken vagy fiatal csecsemőkön, akik fejlődési rendellenességük miatt sectiora kerültek; vagy a sebész látta őket friss esetekben traumák után, avagy műtétek alkalmával, amelyeket bizonytalan eredesű bélelzáródás miatt kellett végeznie. Csak a nagy rekesz­sérveket, amelyek esetében a hasüri szervek nagy része nyomult fel a mellüregbe, sikerült a sérveket rendes physi­­kális vizsgálati eljárásainkkal is kórismézni. Az a körülmény, hogy a rekeszsérvek nagy része súlyos tünetek és panaszok hijján nem kerül műtétre, a személyes tapasztalatgyűjtést nagymértékben megnehezítette, miért is áttekintő képet ezen igen változatos sérvekről csakis az iro­dalom adatai alapján lehetett szerezni. G. Schmidt készí­tette az első alapos, áttekintő felosztást a rekeszsérvek és úgynevezett rekeszsérvekről. Felosztásának alapjául a sérvek kóroktanát és topographiáját vette, mely szerint négy főcsoport különböztetendő meg és pedig : 1. csoport. A különben sértetlen, de elpetyhüdt rekesz egészében magasan áll, feltolt. Wieting szerint : relaxatio diaphragmatica. 2. csoport. Egyes hasi szervek a mellüregbe nyomultak, maguk előtt tolva a rekesz egyes rétegeit : sérvtömlővel bíró, igazi sérvek. 3. csoport. Egyes hasi szervek a rekeszen lévő nyíláson át a mellüregbe nyomultak sérvtömlő nélkül: álsérvek, prolapsusok. 4. csoport. Teljes rekeszhiány, fejlődési rendellenesség.

Next