Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)
1935-07-06 / 27. szám
1935. 27. sz. ORVOSI HETILAP többnyire csak a röntgen segítségével deríthetők fel. E részletes vizsgálat eredménye most a következőképpen alakul. A gyermekek többségének röntgen-lelete teljesen negatív lesz. A másik csoport a lezajlott folyamatnak nyomait mutatja (primaer complexum, fibrosus, meszes hilus-mirigy, teljesen megnyugodott góc a tüdőben), betegségről azonban nem beszélhetünk. Találunk azután olyanokat, kik nyilvánvalóan betegek. A megnyugodott folyamattal bírók és a betegek közé ékelődnek azon határesetek, melyeknek hovatartozását egyszeri vizsgálattal eldönteni nem lehet: ezek egy része ugyanis olyan, hogy állapotuk megítéléséhez megfigyelés szükséges, a másik része pedig tényleg a szó szoros értelmében a betegség és egészség határán áll. Idővel e határesetek a beteg, illetve a »megnyugodott« csoport között fognak megoszlani, helyet engedve a közben talált újabb határeseteknek. Ily módon jutunk a fertőzött gyermekek katasteréhez s ennek alapján a tennivalókhoz is. A beteg gyermekekről gondoskodnunk kell, de legalább is meg kell akadályoznunk azt, hogy iskolába járhassanak. A »határeseteket« rövid időközben ellenőriznünk kell, a megnyugodott csoportot fél évenként, a leletnélkülieket pedig akár csak évenként. A határesetekből és a megnyugodott csoportból kerülnek ki azok a gyermekek, kik a dispositiós prophylaxis támogatására szorulnak. 1. Azok, kik annyira nem betegek, hogy kórházi vagy sanatóriumi kezelésre lenne szükségük, de nem is olyan egészségesek, hogy az iskola terhét elbírnák. Ezeknek olyan intézetre van szükségük, amelyben az állapotuknak megfelelő viszonyok között folytathatják tanulmányaikat: erdei, szabadtéri iskolák. 2. Azok, kik jól meg lennének a népiskolában is, ha otthon megfelelő táplálkozásban és egészségesebb életmódban lenne részük, vagyis ha birtokában lennének az ellenállóképességük fenntartásához szükséges eszközöknek. Itt az otthon hátrányait az iskolához kapcsolt napközi otthonokban lehet ellensúlyozni: az erre szoruló gyermekek a tanítás után az iskolában maradnak, tápláló ebédet, uzsonnát kapnak és a nap hátralévő részét megfelelő felügyelet mellett a szabadban töltik. E két intézmény különösen előnyt jelent olyankor, amikor a gyermek otthona ráadásul még folytonos superinfectióra is alkalmat ad. Ezt a veszedelmet az erdei iskola teljesen elhárítja, azonban a napközi otthon is sokat segít, amikor lehetővé teszi, hogy a gyermeknek csak éjszaka kelljen családja körében tartózkodnia. Az ily módon csökkentett veszély a családtagok megfelelő kioktatásával még tovább kisebbíthető. A napközi otthonokba sorozott gyermekek azok, akiknek a különböző »nyaraltatási aciók« áldásában elsősorban kell részesülniük. A fertőzött óvódás és iskolás gyermekeknek védelmi szempontból lévő csoportosítását és az egyes csoportokban szükséges tennivalókat összefoglalóan a következőkben vázolhatnám: 7. Betegek* saját és társaik érdekében eltávolítandók 2. a III. csop. 2—3 hónaponként elfelé menőrízendők '/b évenként ellenőrizendők III. Megnyugodott folyamat IV. Fertőzött évenként ellenőrízengyermekeknők normális röntgen lelettel * E csoportok arányait jól szemléltethetem Petrányi adataival. 15.388 szegedi iskolás- és óvodásgyermek közül fertőzöttnek talált 4886 gyermek a következőképpen oszlott meg: I. 1%, II. 6%, III. 37%, IV. 56%. Az egyes csoportokban lévő gyermekek természetesen idővel más csoportba kerülnek, ezzel változik a tennivaló is. Ha pl. egy beteg iskolásgyermek (I. csoport) állapota annyira javult, hogy a kórházból vagy sanatóriumból elbocsátható, akkor nem megy vissza azonnal a reá nézve hátrányos otthonba és nem jár mindjárt a rendes iskolába, hanem előbb a második csoportba lépvén, az erdei iskolában tölt egy időt, majd állapotának további javulásával a napközi otthon előnyeiben részesül és csak így kerül át a III. csoportba. Nézzük végezetül, hogy milyen viszonyban áll a gyermektuberculosis prophylaxisa a felnőttkor tuberculosisvédelmével. Ez a kérdés azért indokolt, mert látszólag a kettő külön utakon jár, mások az eszközei, sőt mások a munkásai is. Annak a gyermekorvosok, ennek a phihisiológusok. Ez azonban csak látszat, a valóságban a kettőnek szerves egészet kell alkotnia. Különösen hasznos az együttműködés a gyermekeket védelmező intézmények és a tüdőgondozók között. Ez utóbbi felderítő munkája nélkül az újszülöttek megvédése, oktató tevékenysége nélkül pedig a gyermekek superinfectiójának elhárítása lenne lehetetlen. Viszont a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények rendszeres felderítő munkájuk során nem egyszer akadnak olyan nyomra, amely a gondozó előtt eddig rejtve maradt beteg felnőtthöz vezet. De mindezektől eltekintve is, a tuberculosis-küzdelemnek a gyermekkorra eső része csonka, ha a fertőzés forrásáról, a beteg felnőttről nem történik gondoskodás, viszont ha a gyermekeket zárjuk ki a gondozásból, a felnőttvédelem fog sziszifuszi munkát végezni, mert sohasem fog elapadni a felnőtt gümőkór forrása: a tuberculotikus gyermek. 77. Határesetek.az 1.csop. rövid, néhány hetesfelé időközben ellenőrizendők. E két csoportból kerülnek ki az erdei iskolák, napközi otthonok növendékei. Innen kell válogatniok elsősorban a nyaraltatási akcióknak. 745 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A mátrai állami Horthy Miklós gyógyintézet sebészeti osztályának közleménye. A csúcs összenövés miatt inkomplet pneumothorax műtéti kiegészítése pneumolizissel kombinált csúcsplasztikával. Irta: Szeleczey Dénes dr., sebészfőorvos. A légmellkezelés alkalmával levegőt bocsájtva a mellhártya két lemeze közé, a mellüri nyomást fokozatosan emeljük, amivel párhuzamosan érvényre jut a tüdő rugalmas ereje, mely a tüdőt a bronchusok mint erővonalak irányában igyekszik a hylus felé összehúzni. Amikor a mellük, ú. n. negatív nyomás és a légköri nyomás nagyjában kiegyenlítődik, a tüdő rugalmas ereje maximálisan érvényesülhet s a tüdő ökölnyire collabál a hylushoz. Így alakul ki a teljes (complet) pneumotorax, mely alatt a tüdő egészen relaxálódik és teljesen nyugalomba kerül. A collapsust követő vér és nyirokpangás kötőszöveti burjánzást indít meg, ami végeredményben a gümős tüdőrész, illetve az összeesett cavernák elhegesedéséhez vezet. Sok esetben azonban nem sikerül ilyen complet pneumothoraxot létesítenünk, mert kialakulásának számos akadálya van, melyek vagy pulmonalis (induratio, massiv infiltratum, vastag, heges, caverna fal stb.), vagy pleuralis (izzadmány, összenövés, callus stb.) eredetűek; közülük e helyen a csúcs adhaesiói érdekelnek bennünket. Ha a pneumothorax alatt a tüdőt körülírt helyen mellhártya összenövés rögzíti a mellkas falhoz, akkor e rögzített tüdőrészre húzást gyakorol a környező szabad tüdőrész, relaxálódása alkalmával. A lenőtt tüdőrész, mely ellazulni nem tud, ezáltal kifeszül, mégpedig annál jobban, minél inkább collabál az őt környező szabad tüdő