Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)

1935-07-06 / 27. szám

1935. 27. sz. ORVOSI HETILAP többnyire csak a röntgen segítségével deríthetők fel. E részletes vizsgálat eredménye most a következőképpen alakul. A gyermekek többségének röntgen-lelete teljesen negatív lesz. A másik csoport a lezajlott folyamatnak nyomait mutatja (primaer complexum, fibrosus, meszes hilus-mirigy, teljesen megnyugodott góc a tüdőben), be­tegségről azonban nem beszélhetünk. Találunk azután olyanokat, kik nyilvánvalóan betegek. A megnyugodott folyamattal bírók és a betegek közé ékelődnek azon határ­esetek, melyeknek hovatartozását egyszeri vizsgálattal el­dönteni nem lehet: ezek egy része ugyanis olyan, hogy állapotuk megítéléséhez megfigyelés szükséges, a másik része pedig tényleg a szó szoros értelmében a betegség és egészség határán áll. Idővel e határesetek a beteg, illetve a »megnyugodott« csoport között fognak megoszlani, he­lyet engedve a közben talált újabb határeseteknek. Ily módon jutunk a fertőzött gyermekek katasteréhez s ennek alapján a tennivalókhoz is. A beteg gyermekek­ről gondoskodnunk kell, de legalább is meg kell akadá­lyoznunk azt, hogy iskolába járhassanak. A »határesete­ket« rövid időközben ellenőriznünk kell, a megnyugodott csoportot fél évenként, a leletnélkülieket pedig akár csak évenként. A határesetekből és a megnyugodott csoport­ból kerülnek ki azok a gyermekek, kik a dispositiós pro­phylaxis támogatására szorulnak. 1. Azok, kik annyira nem betegek, hogy kórházi vagy sanatóriumi kezelésre lenne szükségük, de nem is olyan egészségesek, hogy az iskola terhét elbírnák. Ezeknek olyan intézetre van szük­ségük, amelyben az állapotuknak megfelelő viszonyok kö­zött folytathatják tanulmányaikat: erdei­, szabadtéri is­kolák. 2. Azok, kik jól meg lennének a népiskolában is, ha otthon megfelelő táplálkozásban és egészségesebb élet­módban lenne részük, vagyis ha birtokában lennének az ellenállóképességük fenntartásához szükséges eszközök­nek. Itt az otthon hátrányait az iskolához kapcsolt nap­közi otthonokban lehet ellensúlyozni: az erre szoruló gyer­mekek a tanítás után az iskolában maradnak, tápláló ebédet, uzsonnát kapnak és a nap hátralévő részét meg­felelő felügyelet mellett a szabadban töltik. E két intézmény különösen előnyt jelent olyankor, amikor a gyermek otthona ráadásul még folytonos super­­infectióra is alkalmat ad. Ezt a veszedelmet az erdei iskola teljesen elhárítja, azonban a napközi­ otthon is sokat segít, amikor lehetővé teszi, hogy a gyermeknek csak éjszaka kelljen családja körében tartózkodnia. Az ily módon csök­kentett veszély a családtagok megfelelő kioktatásával még tovább kisebbíthető. A napközi­ otthonokba sorozott gyer­mekek azok, akiknek a különböző »nyaraltatási ac­iók« áldásában elsősorban kell részesülniük. A fertőzött óvódás és iskolás gyermekeknek védelmi szempontból lévő csoportosítását és az egyes csoportok­ban szükséges tennivalókat összefoglalóan a következők­ben vázolhatnám: 7. Betegek* saját és társaik érdekében eltávolítandók 2. a III. csop. 2—3 hónaponként el­felé menőrízendők '/b évenként ellenőri­­zendők III. Megnyugo­dott folyamat IV. Fertőzött évenként ellenőrízen­gyermekek­nők normális rönt­gen lelettel * E csoportok arányait jól szemléltethetem Petrányi ada­taival. 15.388 szegedi iskolás- és óvodásgyermek közül fertő­zöttnek talált 4886 gyermek a következőképpen oszlott meg: I. 1%, II. 6%, III. 37%, IV. 56%. Az egyes csoportokban lévő gyermekek természetesen idővel más csoportba kerülnek, ezzel változik a tennivaló is. Ha pl. egy beteg iskolásgyermek (I. csoport) állapota annyira javult, hogy a kórházból vagy sanatóriumból el­bocsátható, akkor nem megy vissza azonnal a reá nézve hátrányos otthonba és nem jár mindjárt a rendes is­kolába, hanem előbb a második csoportba lépvén, az erdei iskolában tölt egy időt, majd állapotának további javu­lásával a napközi otthon előnyeiben részesül és csak így kerül át a III. csoportba. Nézzük végezetül, hogy milyen viszonyban áll a gyer­­mektuberculosis prophylaxisa a felnőttkor­ tuberculosis­­védelmével. Ez a kérdés azért indokolt, mert látszólag a kettő külön utakon jár, mások az eszközei, sőt mások a munkásai is. Annak a gyermekorvosok, ennek a phihisio­­lógusok. Ez azonban csak látszat, a valóságban a kettő­nek szerves egészet kell alkotnia. Különösen hasznos az együttműködés a gyermekeket védelmező intézmények és a tüdőgondozók között. Ez utóbbi felderítő munkája nél­kül az újszülöttek megvédése, oktató tevékenysége nélkül pedig a gyermekek superinfectiójának elhárítása lenne lehetetlen. Viszont a gyermekvédelemmel foglalkozó in­tézmények rendszeres felderítő munkájuk során nem egy­szer akadnak olyan nyomra, amely a gondozó előtt eddig rejtve maradt beteg felnőtthöz vezet. De mindezektől el­tekintve is, a tuberculosis-küzdelemnek a gyermekkorra eső része csonka, ha a fertőzés forrásáról, a beteg fel­nőttről nem történik gondoskodás, viszont ha a gyerme­keket zárjuk ki a gondozásból, a felnőtt­védelem fog szi­szifuszi munkát végezni, mert sohasem fog elapadni a felnőtt gümőkór forrása: a tuberculotikus gyermek. 77. Határesetek­­.az 1.csop. rövid, néhány hetes­­felé időközben ellenőrizen­dők. E két csoport­ból kerülnek ki az erdei is­kolák, napkö­zi otthonok­­ növendékei. Innen kell válogatniok elsősorban a nyaraltatási akcióknak. 745 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A mátrai állami Horthy Miklós gyógyintézet sebészeti osztályának közleménye. A csúcs összenövés miatt inkom­plet pneumothorax műtéti kiegészítése pneu­­molizissel kombinált csúcsplasztikával. Irta: Szeleczey Dénes dr., sebészfőorvos. A légmellkezelés alkalmával levegőt bocsájtva a mell­hártya két lemeze közé, a mellüri nyomást fokozatosan emeljük, amivel párhuzamosan érvényre jut a tüdő rugal­mas ereje, mely a tüdőt a bronchusok mint erővonalak irá­nyában igyekszik a hylus felé összehúzni. Amikor a mellük­, ú. n. negatív nyomás és a légköri nyomás nagyjában ki­egyenlítődik, a tüdő rugalmas ereje maximálisan érvénye­sülhet s a tüdő ökölnyire collabál a hylushoz. Így alakul ki a teljes (complet) pneumotorax, mely alatt a tüdő egészen relaxálódik és teljesen nyugalomba kerül. A collapsust követő vér és nyirokpangás kötőszöveti burjánzást indít meg, ami végeredményben a gümős tüdőrész, illetve az összeesett cavernák elhegesedéséhez vezet. Sok esetben azonban nem sikerül ilyen complet pneumothoraxot léte­sítenünk, mert kialakulásának számos akadálya van, me­lyek vagy pulmonalis (induratio, massiv infiltratum, vas­tag, heges, caverna fal stb.), vagy pleuralis (izzadmány, összenövés, callus stb.) eredetűek; közülük e helyen a csúcs adhaesiói érdekelnek bennünket. Ha a pneumothorax alatt a tüdőt körülírt helyen mellhártya összenövés rögzíti a mellkas falhoz, akkor e rögzített tüdőrészre húzást gyakorol a környező szabad tüdőrész, relaxálódása alkalmával. A lenőtt tüdőrész, mely ellazulni nem tud, ezáltal kifeszül, mégpedig annál jobban, minél inkább collabál az őt környező szabad tüdő­

Next