Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)

1935-07-13 / 28. szám

786 ORVOSI HETILAP ajánlja. Az elektrocoagulatiótól nem várhatunk mindig vég­leges eredményt a residuum megszüntetésére, amely a be­égetett részek zsugorodásával könnyen visszatérhet. Újabban a női incontinentiák gyógyítására használják ezt az eljárást, éppen azon elgondolással és célzattal, hogy a beégetett részek zsugorodásával szűkítsék a sphinctert. A belső száj­adék me­revsége rendkívül ritkán előforduló bántalom, melyről az ujj­hegy tapintásával győződünk meg és ilyenkor az éles feltá­rás és a széles, mély resectio indokolt. Hencz L.: Inficlált vesében oxálsavas kő körül és szaba­don képződött fibrin-baktériumfalú hólyagok. Az organikus kövek között a leggyakrabbak a fibrin-baktériumkövek. A baktériumkövek leginkább elhalt, néha élő baktériumból ál­lanak, rendesen a vesében fordulnak elő, de már a hólyag­ban is leírtak ilyen köveket. Esetükben 33 éves nő évek óta pyelitisben szenved. Jobb vesetáji kolikalázak miatt kerül felvételre. Jobb vesében két borsónyi kő, sűrű genyes resi­duum. Az ismétlődő hidegrázások stb. miatt feltárják a jobb vesét. Hátsó pyelotomia: sűrű geny ürül és onnan és a vele tágan közlekedő alsó kehelyből 9 drb babnyi­ mogyorónyi bo­gyót távolított el, kettőben a röntgenen jelzett kő volt. Az alsó kehelynek megfelelően a pyarenchymában genyes beol­vadás, ezen át dram­álta a pyleumot. Decapsulatio után a felső póluson is láthatóvá váltak miliaris abscessusok. Két hét alatt gyógyult és bár nehéz testi munkát végez, panasz­­mentes; vizelete — dacára a vesemedencemosásoknak — nem tisztult. Az eltávolított kövek oxálsavas mészsókból, a bogyók fib­rin- és baktériumhalmazból állottak. Az elhalt szövetrészletek táptalajul szolgáltak, a baktériumok azonban szintén elhal­tak és ezt az elhalt masszát a pyelon peristaltikája gyúrhatta bogyókká. Incrustatio nem volt. Mező B.: Hatásos gyógyszerkeverékek a húgyutak gyul­ladásainak gyógykezelésére. Újabb és újabb vegyületeket gyár­tottak a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére, de a hatás nem volt kielégítő. Az előadó új utakon az egy­mással cserebomlásba nem menő gyógyszerek keverésével igyekezett a hatást fokozni. A kálium-hypermanganatot a hydrarg. cyanatummal, az előbbit bórsavval és kénsavval ke­verte. Ezeknek baktériumölő hatása az összes eddig alkal­mazott szerek hatását messze felülmúlta. Amíg az 1:1000-es arg. nitr. és a 2%-os targesin a baktériumokat 10 perc alatt öri el, addig az 1%-os arg. prot. oldat pedig két óra alatt sem pusztítja el. Az 1:10.000 sublimat és az 1:3000 hydrarg. cyan. a baktériumokat két óra alatt sem öli meg, az 1:10.000 kal. hypermang. a baktériumokat 60 p alatt elöli, a 3%-os bór­­víz pedig a baktériumoknak csak fejlődését gátolja, de nem öli meg őket. Ezzel szemben az 1:10.000 kálium hyperman­­gan. és a 3% bórvíz a baktériumokat öt perc alatt, az 1:5000 hypermanganatot tartalmazó 3% bórvíz pedig már 20—22 másodperc alatt elpusztítja. Hasonló jó a kénsavas hyper­­manganat, míg a hydrarg. cyanat. hypermanganat már ke­­vésbbé válik be (Varga dr., Bélák prof. kórtani és bakterio­lógiai intézetében). A kálium hypermanganat és bórsav ke­verék hatásfokozódása kb. tizenötszörös. A hatásfokozódás nem katalizilálás, de az ionelmélet és a lipotropia fokozódása sem magyarázza. Bodon Gy.: A káliumpermanganat és bórsav, illetve kénsavkeveréknek in vitro tapasztalt jó baktericid tulajdon­sága azon az egyszerű tényen alapszik, hogy a káliumperman­­ganat savanyú közegben, szerves anyagok jelenlétében köny­­nyen ad le oxygent és ezáltal fejti ki baktericid hatását. A physiologiás konyhasóoldatban suspendált baktériumokkal végzett kísérletek nem azonosíthatók a therápiásan alkalma­zott desinficiensek hatásával, mert a szervezetben a bak­tériumok más szerves anyagokkal együtt képezik a desin­­ficiens támadó pontját. Sokkal megközelítőbb értékeket le­hetne kapni, ha in vitro kísérletek valamely szerves anyag jelenlétében történnének. Radó B.: Néhány hét óta az ú. n. katadyn eljárással ak­­tivált vizet használja hólyag- s vesemedenceöblítésekre, a vízből 50 ccm-t visszahagy a hólyagban. Tapasztalatai eddig jók, pl. 300 ccm-es residuum mellett (a beteg az állandó ka­­thétert nem tűrte) a bűzös, zavaros vizelet teljesen feltisz­tult stb. Különös előnye az absolut ingermentesség. Az eljá­rás elve, hogy nehéz fém jelenlétében a víz antiseptikus tu­lajdonságokat nyer. A vizet ezüst elektródok mellett áramol­tatja át. A katadlyn eljárás az ivóvízsterilizálásnál és a táp­­szerconserválás terén már eddig is nagy tért nyert. Mező B.: Bodon aggodalmait eloszlathatja. Hangsúlyozta, hogy a kálium hypermanganat-bórvizes mosásokat addig Megjegyzések Bodon György dr. „A húgyutak banális fertőzéseinek bakteriológiája és belső kezelése“ című cikkéhez. Az urológiai klinika különkiadványában fenti cím alatt megjelent közleményre vonatkozó észrevételeim rö­viden összefoglalva a következők: 1. Köztudomású, — mondja Bodon dr. — hogy a bak­­térium-anyagcseretermékek felszaporodása a baktériumra nem kedvező, ha ezeket az anyagokat közömbösítjük, ez­által a baktériumnak kedvezőbbé tesszük a »milient« (vagyis a betegnek ártunk). Ez az érvelés csak elzárt térben pl. kémcsőben szapo­rodó baktériumokra vonatkozhatik — esetleg, de még ilyenkor is elsősorban a táptalaj kimerülése okozza a bak­tériumok pusztulását. Semmi körülmények között sem le­het azonban ugyanezt a szervezetben és különösen nem az uropoetikus rendszerben élő baktériumokra vonatkoztatni, melyek ott nemcsak szabadon fejlődnek, de anyagcsere­­termékeikkel együtt onnan bőven ki is ürülnek. Ilyenkor az anyagcseretermékek a szervezetnek ártanak és nem a baktériumoknak. Ha ez nem volna így, akkor a kezelés­ben is arra kellene törekednünk, hogy mennél több anyag­­cseretermék pl. toxin szaporodjék fel a szervezetben, mert hiszen ez — Bodon szerint — a baktériumoknak árt és a szervezetnek használ. Álláspontom Bodon dr. érvelésével szemben az, hogy minden olyan eljárás, mely a szervezet ártalma nélkül a­ fertőző anyagot vagy annak anyagcseretermékeit kiküszö­böli, kiüríti, elpusztítja vagy közömbösíti, semmiféle el­mélet alapján sem, esketik kifogás alá. 2. Az alkalitherápiát soha nem tekintettem választott eljárásnak a colifertőzés leküzdésére. Legfeljebb mint segítő eljárás jöhet szóba és könnyen igazuk lehet azok­nak, akik a várható eredményt bizonytalannak tartják. Idevonatkozó vizsgálataim nem egy therápiás eljárás ki­próbálását célozták, hanem kizárólag annak eldöntésére szorítkoztak, hogy vegyhatásváltoztatás hogyan befolyá­solja a vizelet baktériumtartalmát. Voltak esetek, midőn ez gyengébben vagy erősebben csökkent, de voltak olyanok is, midőn a baktériumtartalom nem változott vagy éppen emelkedett. Bárminő volt is azonban az eredmény, az ab­ból levont következtetéseket mindig saját vizsgálataimmal erősítettem meg. 3. A vizelet bakteriológiai vizsgálatakor nyert mono- és polyinfectiókról az a tapasztalatom, hogy ha a vizsgá­latot kezeletlen, friss cystitis vagy pyelocystitis esetében végezzük el, akkor túlnyomórészben monoinfectiót talá­lunk; ha viszont ez többszörösen vizsgált, catheterezett betegen vagy hónapok, évek óta catheterén élő prostatás betegen vagy hónapok, évek óta catheterrel élő prostatás infectio lesz. A bakteriológiai vizsgálat eredménye tehát mono- és polyinfectio szempontjából elsősorban attól függ, hogy milyen beteganyag áll a vizsgáló rendelke­zésére. 4.­­Sas colifertőzésben 5.2—6.5 PH-t, staphylococ­cus esetén 7.6—7.8 PH értéket kapott.« Erre az az észre­vételem, hogy a vizelet aktualis reactiójára vonatkozó megállapítások nem tőlem, hanem Szeld d­r.-tól származnak. 5. A pyridin származékok közül az egyidőben igen elterjedt neotropin nevű készítményre vonatkozólag az a megjegyzésem volna, hogy számos esetben végeztem bak­teriológiai vizsgálatot neotropintól intenziven barna­vörösre festődött frissen felfogott vizeletben és az minden 1935. 28. sz. folytatja, míg a mosófolyadék már tisztán jön vissza s így a fehérjeoldatban kell kifejtenie hatását. Kitűnő gyakorlati eredményei is emellett szólanak.

Next