Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)
1935-07-20 / 29. szám
79. évfolyam 29. szám Budapest, 1935 július 20 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTAROM: vitéz Berde Károly: A vitaminok hiányának bőrkórtani vonatkozásai. (791—793. oldal) Szentes István : Hasűri vérzések a nőgyógyászatban. (793— 797. oldal) Beznák Aladár : Az idegingerület autakoid működése. (797— 800. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (113—116. oldal) Hady Antal: A sérüléses eredetű rekeszsérvekről. (801-803. oldal) Rakonitz Jenő : Algo-Myorhythmia. (803—805. oldal) Lapszemle : Belorvostan — Sebészet — Szülészet — Gyermekgyógyászat — Urológia — Bőrgyógyászat — Fülészet (805-809. oldal) Könyvismertetés (809—810. oldal) Egyesületek ülésjegyzőkönyve. (810—811. oldal) Sas Lóránt: Végszó Bodon György dr. válaszára. (811. oldal) Vegyes hírek (a boríték 3. és 4. oldalán) A vitaminok hiányának bőrkórtani vonatkozásai. (Klinikai előadás.) Irta: vitéz Berde Károly dr., egyet. ny. r. tanár. Ha a vitaminok szerepét a bőr élet- és kórtanának nézőpontjából szemléljük, úgy azt külsőségeiben leginkább a hormonok szerepéhez tudjuk hasonlítani. A vitaminok és a bőr életműködése között számos kapcsolat áll fenn s amidőn ezen előadás szoros keretei között csupán az avitaminosisok bőrkórtani vonatkozásait érintem, mindenekelőtt leszögezem, hogy minden eddig közelebbről ismert vitamin hiánya valami módon kihat a bőrre, s egyrészt szerkezeti, másrészt működésben zavarokat hoz rajta létre. E változások részben általános természetűek, azaz hasonló jelleggel mutatkoznak meg csaknem mindenik vitamin hiányának esetén, részben pedig szigorúan fajlagos jellegűek, azaz különleges módon csupán egy valamelyik vitamin hiánya mellett jelentkeznek. Amint általánosan ismeretes, a vitaminszükséglet tekintetében az egyes állatfajok, sőt ember-egyedek között is széles különbségek állanak fenn s ennek a következményei a vitaminhiánynak a bőrre gyakorolt hatása tekintetében is megnyilvánulnak. A bőr avitaminotikus jelenségei tehát egyéni és faji adottságoktól is függenek. Ebből kifolyólag azután nemcsak az állatkísérletekből levonható eredmények értékelése válik igen nehézzé, hanem még nehezebb lesz a klinikus helyzete, akinek betege a mindennapi élet viszonyai között sohasem kerül olyan eszményien tiszta vitaminhiányba, amilyenbe még a ketrecbe zárt állatot is néha csak igen nagy körültekintés mellett tudjuk hozni. Ma azonban már nagyon jól tudjuk, hogy a vitaminoknak nemcsak a tökéletes hiánya, hanem mennyiségüknek a szükséglet alá történő csökkenése (hypovitaminosis) is zavaróan hat a bőr élettevékenységeire, azt is tudjuk, hogy a mai táplálkozási szokásaink mellett igen sok ember állandóan hypovitaminosisban él, ez az állapot pedig mindig igen komoly hajlamot teremt más természetű, elsősorban fertőző megbetegedésekre. A durva tapasztalat vezette rá a dermatológusokat még a vitaminok tanának ismerete előtt pl. arra, hogy élesztőt adagoljanak furunculosisban, acnéban, gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, barna kenyeret exsudativ diathesisben, ekzémában szenvedőknek. Eredményeket látunk a vitaminok bőséges adagolásától a Gerson—Sauerbruch—Hermannsdorfer étrendjében a bőr tuberculotikus betegeségeiben, az A- és az E-vitamin helyi hatásától fekélyeken és sebeken, újabban sokat várunk a C-vitamintól a legkülönbözőbb belső eredetű bőrvérzésekben, kísért ez a gondolat a hyperpigmentatio megszüntetésében, sőt más vitaminokra vonatkozólag még a kankó helyi gyógyításakor is. Pedig ezek az esetek, ahol a vitaminok bőséges adagolásának javallatát felállítjuk, még nincsenek a vitaminosisban. Amint az újabb vizsgálatok eredményéből tudjuk, a hypovitaminosis maga is betegség, a szövettani és biológiai módszerekkel már akkor ki tudjuk mutatni bizonyos jelenségeit, amikor klinikai tüneteknek még gyanúja sem áll fenn. Amit mint avitaminotikus betegséget klinikailag is felismerünk, az bizonyos folyamatsorozatoknak már igen előrehaladott, néha egyenesen »praemortalis«, utolsó szakasza. A vitaminok teljes megvonását kísérő általános természetű, azaz csaknem mindenik vitamin hiánya mellett fellépő jelenség a bőrön a takarószőrzet pusztulása, satnyulása és kihullása, a körmök bizonyos formátlanodása, a testszerte mutatkozó, vagy körülírt területekre korlátozódott korpázó hámlás, egyszóval a szaruképletek néhány olyan kóros jelensége, amilyeneket egyébként egyszerű éheztetéskor, vagy fenyvkor is megtalálunk. Épp így általános jelenség a bőr ellenállóképességének csökkenése, éspedig nemcsak a fertőzésekkel szemben, amint az általánosan ismeretes, hanem élettelen physikai és vegyi kórokozó tényezők behatásával szemben is, amint azt állatkísérletekkel magunk igazoltuk. Fajlagosnak vagy különlegesnek mondható bőrjelenségek nem bármelyik vitaminnak a hiányát kísérik. Némely vitaminhiányra vonatkozóan csak állatokon találkozunk ilyenekkel, az embernél teljes határozottsággal egyelőre csak az A- és a C-vitamin hiányával kapcsolatban észlelünk ilyeneket. Ide soroljuk mindenekelőtt az A- avitaminosis következményeként a hám ellenállóképessége