Orvosi Hetilap, 1935. november (79. évfolyam, 44-48. szám)
1935-11-02 / 44. szám
1100 ORVOSI HETILAP 1935. 44. sz. 1. A női nemicsatorna, főleg annak belső részei, igen kényes és életre fontos szervek közé vannak beágyazva, ami által egyrészt a gyulladások átterjedése utóbbiakra könnyen lehetséges, másrészt pedig az esetleg szükségessé váló sebészi beavatkozásokat ez a komplicált helyzet nehézzé, gyakran lehetetlenné teszi. A nemicsatornát körülvevő e szervek: végbél, sigma, hólyag, ureterek, alsó vékonybelek, vakbél féregnyúlvány és gerinccsatorna caudalis része. 2. A női nemicsatorna egyenes összeköttetést létesít a külvilág és a test legnagyobb sávos ürege, a hashártya ürege között. Ismerve a nemicsatorna könnyű fertőzési lehetőségeit, inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy az a nagy veszély, amit a hashártyaüreg fertőzése jelent, nem gyakrabban következik be , hogy nem minden nő pusztul el előbb vagy utóbb az így szerzett hashártyagyulladásban. Hogy ez aránylag ritkán következik be, s hogy nem minden nő pusztul el előbb vagy utóbb az így szerzett hashártyagyulladásban. Hogy ez aránylag ritkán következik be, ékes bizonyítéka a szervezet által kifejlesztett védőberendezések: cervicalis nyálka, tuba interstitialis szűkülete, csillószőr áramlás, tuba elzáródása, hashártya védőberendezése tökéletes működésének. 3. Növeli e gyulladások fontosságát az is, hogy a női szervezet legfontosabb életműködése a terhesség és szülés idejében a gyulladások létrejöttére a hajlam és terjedésére az anatómiai lehetőség a rendesnél jóval nagyobb. 4. A nemzőcsatorna magasabb részeire kiterjedt gyulladások gyógyulása után is igen gyakran maradnak vissza olyan elváltozások, amelyek az eredeti bajnál nem kevésbbé kellemetlen subjectív tüneteket okoznak: fájdalmak, dismenorrhoeák, folyás, ezenkívül pedig véglegesen megszüntethetik az egyén fogamzóképességét. A női nemiszervek gyulladásai lényegének és rendkívül változatos megjelenési formáinak megértéséhez két körülmény ismerete szükséges éspedig 1. a három egymástól elég jól elkülönített részre oszló nemzőcsatorna komplicált elhelyezkedése és felfüggesztése egyéb zsigerek között a kis medencében, 2. az az üreges összeköttetés, amelyet ugyanez a csatorna a külvilág és a nagy peritoneális üreg között képez. Maga a genitalis csatorna alsó, középső és felső részre osztható. Az alsórész áll: a külső nemiszervek, hüvely s a portio vaginalis a cervicalis csatornával a belső méhszájig, a középső rész, maga a méhtest, a felsőrész a kétoldali tubacsatorna a petefészkekkel. Ez a beosztás nem fedi szorosan az anatómiai határokat, amelyek egymásba folynak, azonban gyakorlati szempontból, főleg pedig a szóbanforgó megbetegedések szempontjából, a cervicalis csatorna inkább a hüvelyhez és a tuba interstitialis, tehát magában a méhtestben futó része nem a méhhez, hanem a hasüreg felé táguló tubacsatornához tartozik. Ha már most az anatómiai viszonyokat egyszerűsítve, ennek a csatornának a felfüggesztését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez a medencebeli kötőszövetnek egy rugalmas zárólemezzé sűrűsödése útján történik, amely úgy tartja rugalmas és mégis erős positióban a csatorna legsúlyosabb részletét, magát a méhet, szinte hintázva, mint ahogyan pl. mi fekszünk egy két fa közé felfüggesztett hálóból készült nyugágyon. Hogy ez a hálószerű felfüggesztés milyen kitűnő és a célnak mennyire megfelelő, mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy a légtornász artisták alá ugyanilyen hálókat szoktak kifeszíteni, hogy leeséskor vagy leugráskor a test súlyát rugalmasan felfogják és az insultusoktól megóvják. Ebben a hálószerűen kifeszített lemezben izmok nincsenek, csak bizonyos tömörülések, vastagodások, amelyek a közismert szalagok formájában az említett felfüggesztést biztosítják. Ilyenek: lig. lata, a ligg. rotunda, ligg. infundibulo-pelvica és ligg. sacro-uterina. Az izomlemezek ez alatt, mélyebben foglalnak helyet, részben a hüvelyt, részben a végbelet fogva körül. Ugyanez a kötőszöveti rugalmas zárólemez van hivatva a hasűri zsigerek lefelé ható nyomását fenntartani és rugalmasan felfogni és ugyancsak benne haladnak a genitaliákat tápláló vérerek, valamint a nyirokerek és idegek is. Már ebből a képből önként következik, hogy mindazon gyulladásos folyamatokban, amelyekben akár a vér-, akár a nyirokerek a tovahaladás útjai, ez a széles kötőszöveti lemez, illetőleg annak egyes részletei játsszák a főszerepet. Ezek a medencebeli phlegmonok, vagyis a tulajdonképpeni kötőszövet gyulladások, amelyeket elhelyezkedésük szerint parametritis, paracolpitis, paraproctitis névvel jelölünk. Miként a pók kifeszített hálójának egyes szálain rohan a szélek felé, úgy haladnak a középen fekvő genitalis csatorna említett gyulladásos folyamatai a kötőszöveti fonadékban a medencefalak irányában és ezen irány szerint mint parametritis anterior, media vagy posterior jelentkeznek. Nagy jelentősége van ennek az esetleg szükségessé váló sebészi beavatkozás alkalmával, amennyiben a mellső phlegmonek inkább a Poupart-szalag felé, a középsők a hüvelyboltozat felé, a hátsók vagy lefelé a cavum ischio-rectaleba, vagy felfelé, néha egész magasan a paranephritises kötőszövet felé igyekeznek, illetve törnek át. A második körülmény, amelynek a női nemi szervek gyulladásainak kifejlődésében és lefolyásában döntő szerepe van: a nemző csatorna szabad beszájadzása a peritoneális üregbe. A nő peritoneális ürege tehát szükségszerűen élénk részt vesz a női genitáliák betegségeinek minden megnyilvánulásában, legfőképpen pedig a gyulladásokéban. Ez a helyzet tehát állandó veszedelmet jelent hordozójára és hogy ez a veszedelem nem mindig, illetőleg relatíve ritkán következik be, abban legnagyobb érdeme a peritoneum kitűnő védekezőképességének van. A hashártyának védekező fegyverei a savós és plastikus izzadmányképződés, ezek útján összenövések létrehozása az ellenség által veszélyeztetett terület izolálására, a phagocytosis és végül a resorptiós folyamatok. Utóbbi úgy a vér, mint a nyirokáramlás útján történik és a hashártya óriási felülete miatt néha igen nagy vehementiával és gyorsasággal. E gyorsaságnak megvan egy nagy előnye: a peritoneális üreg tehermentesítése, de ugyanekkor egy nagy hátránya is: a baktériumok termelte mérgek felszívódása s ezzel együtt a védekező szervezet megmérgezése. A hashártya ezen plastikus izzadmányképző képességének rendkívüli fontossága van a benne vagy környezetében lejátszódó gyulladások sorsának intézésében, mert a fibrin felrakodás, peritoneális vastagodás és összenövésképződés következtében az öbleiben, avagy ezek alatt létrejött gyulladástermék, geny nehezen törhet át magába a nagy hasüregbe és így kénytelen a kisebb ellenállás felé: bélbe, hólyagba, hüvelybe, sőt complicált utakon a bőr felé áttörni. így a perimetritises tályog, a pyosalpinx bélbe vagy hólyagba, a parametritises tályog a Poupart-szalag, avagy a hüvely felé szokott áttörni. Talán legfontosabb szerve és eszköze a peritoneum védekező berendezkedésének maga a cseplesz, amely nyúlékonyságával, alkalmazkodási képességével, sőt egyesek szerint aktív mozgásaival mintegy felkeresi a veszélyeztetett területet, amelynek letokolásában majdnem mindig fontos szerepe van. Hashártya-összenövések annál könnyebben keletkezhetnek, minél renyhébbek a bélmozgások s erről látszik gondoskodni a hashártyán lejátszódó lábfolyamattal mint