Orvosi Hetilap, 1935. december (79. évfolyam, 49-52. szám)

1935-12-28 / 52. szám

Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC EI.ELŐS SZERKESZTŐ: VÁM­O­SS­Y ZO­LTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ 79. évfolyam 52. szám Budapest, 1935 december 28 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Verebély Tibor: A gyomorsebészet három kérdése. (1355— 1357­ oldal) Hofhauser János: Egyszerű epehólyagelhalás és a pankreas­­nekrosis. (1358­—1362. oldal) Lendvai József: Adatok a Cushing-kór kór- és gyógytanához. (1362—1366. oldal) Szathmáry Sebestyén: Veleszületett ichthyosisos erythro­derma. (1366—1369 oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (201—204. oldal) Rakonitz Jenő : A verejtek elválasztás­a Romberg-féle atrophia faciei progressivában. (1369—1372. oldal) Benczúr Gyula : A gyógyvizek és gyógyhelyek mint komplex­hatású gyógytényezők. (1372—1374. oldal) Lapszemle: Sebészet — Gyermekgyógyászat —­ Szemészet — Urológia — Fülészet (1374—1376. oldal) Könyvismertetés . (1376. oldal) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (1377. oldal) Manninger Vilmos: Rák elleni küzdelem külföldön. (1377— 1378. oldal) Kovács Sándor: Magyar Orvosok Rio Grande do Sulban. (1378—1380. oldal) Vegyes hírek (a boríték 4. oldalán) Heti rend (a borítólap 4. oldalán) A gyomorsebészet három kérdése.* Irta: Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár.­­ Klinikai előadás — (Folytatás.) A kérdések másik felét úgy lehetne megfogalmazni, hogy van-e különleges, minden fekély gyógyítására egy­aránt alkalmas műtét? Ha azoktól a beavatkozásoktól, amelyeket egy-egy sebész gondolt ki és ajánlott, amilyen a pyloroplastika, a pylorus kirekesztése, a fekély kimet­szése, betüremlítése, kiégetése, eltekintünk a fenti kérdés ma is voltaképpen a GEA és a resectio illetékességére vonatkozik. Vannak, még­pedig igen nagy nevű sebészek (Balfour, Orator, Solkov, Kocher, Kaysser), akik nagy sorozatokkal iparkodnak bizonyítani, hogy a gyomor­fekély szuverén műtété a GEA. Mások minden fekélyes elváltozásnál egyedül a resectiót (Finsterer, Haber­er, Donati, Lexer, Friedmann), még­pedig nem szükségkép­pen a fekély és pylorus kiirtását, hanem az úgy­nevezett nagy reseetiót, a gyomor kétharmad részé­nek kiirtását mondják jogosultnak. Ismét mások megszabják a két műtétnek a pontosabb javalatait. Egyesek úgy, hogy a reseetiót tartják a typus-műtétnek és szükségműtétnek (Doberauer, Zuckschwerdt), sőt rossznak (Konietzny, Wanke) a GEA-t; mások fordítva a GEA-ban látják a typust s bizonyos esetekre korlátoz­zák a reseetiót. Hu­ltl csak súlyos esetekben resecál; Red­­witz—-Wilensky kis fekélyeknél körülvarrás után GEA-t, nagyoknál reseetiót ajánl; Noetzel fordítva penetráló, tehát nehéz fekélynél végez GEA-t, nem penetrálónál pedig resecál. Martin—Gamberini—Schwartz akkor ké­szítenek szájadékot, ha nem tudnak resecálni; Petrov— Wydler a beteg általános állapotától teszi függővé a re­­sectiót, vagy GEA-t; Lieblein asszonyoknál, akiknél je­­junalis fekélyt sohasem látott, engedékenyebb a GEA-sal, egyébként jobbnak tartja a reseetiót; Kemal­ Sokolov számára a typusműtét a GEA, reseetiót csak kisgörbü­­leti, erősen kérges és rákgyanús esetekben végez; Pannet gyomorfekélynél anastomosist, duodenalisnál resectiót * 1985. október 26-án tartott báró Korányi Frigyes em­lékelőadás. ajánl. Krause—Peck—Ádám fordítva a gyomorfekélyt resecálják, duodenalisnál készítenek anastomosist. Közte a kisgörbületi és juxtapylorikus fekélyt resecálja, pylo­­rikus és duodenalis fekélynél összeköttetést készít. Mandl a Hochenegg-klinikáról nem lát különbséget a kettő kö­zött. Vannak (Halpern), akik csak rákgyanúnál és akkor resecálnak, ha a GEA eredménytelen maradt. Csak egynéhány példa ez a megszámlálhatatlan köz­leményből annak bizonyítására, hogy tanácstalanul ma­rad az, aki az irodalmi adatok alapján akar magának műtéti tervet felállítani. Abban meg­van a megegyezés, hogy az eredmények elbírálásához a műtéti halálozás­nak, a gyomorműködés subjectív és objectív viselkedésé­nek, valamint a sekély kiújulásnak százalékos számai szükségesek. A végső eredményben ez a három tényező kiegyensúlyozza egymást úgy, hogy egyiknek elhallga­tása, illetéktelen előnyt juttathat az előtérbe emelt mű­tétnek. Aránylag magas műtéti halálozást kiegyenlíthet a működés tartós helyreállítása és a kiújulás elleni biz­tonság. Alacsony halálozási számot illusorikussá tehet a jejunalis fekélyek gyakorisága, amelyek mindig igen nehéz második, vagy többszörös beavatkozást tehetnek szükségessé. A két műtét eredményeinek összehasonlí­tására nem használhatók olyan statisztikák sem, amelyek­ben a kettő külön-külön javalatok alapján szerepel, mint typus-műtét. Csupán olyan statisztikák értékesíthetők a két műtét párhuzamba állítására, amelyekben válogatás nélkül minden fekélynél elvileg végzett ugyanazon be­avatkozás sorozatai szerepelnek. Ilyen egyöntetű soroza­tok rostálása után felelhetünk a kérdésre, hogy helye­­sebb-e ragaszkodni a fekélyeknél egy műtéthez, vagy jobban jár-e el az, aki a műtéteket a fekélyek és egyé­nek szerint individualizálja? Klinikámon a gyomorfekély műtéti kezelése 21 év előtt az akkor általánosan elismert GEA-sal indult meg. Az első néhány száz esetnek 2'7—3'6% közt ingadozó halálozása és pillanatnyilag kétségtelenül meglepően jó tüneti hatása teljesen kielégítő volt. Csak az első 5 esz­tendő anyagának összefoglalásánál tűnt ki, hogy a késői eredmények nem feleltek meg a várakozásnak, mennél idősebb esetek kerültek vizsgálatra, annál többször hal­lottunk panaszokról, annál gyakrabban merült fel kiújul

Next