Orvosi Hetilap, 1935. december (79. évfolyam, 49-52. szám)

1935-12-21 / 51. szám

1935. 51. sz. ORVOSI HETILAP rend összefogását jelenti és azt, hogy a felmerülő kér­déseket, amelyeket nekik elsősorban maguk között kell tisztázniok, tisztázzák és a kormánynál egységesen fel­lépve mindenféle vonatkozásban érvényesítsék azt a fel­fogást, amely a magyar közegészség és az orvosi rend érdekében szükséges. Itt van a telítettség kérdése. Különféle oldalról történt ennek megvilágítása. Kilencezer körül van a ma­gyar orvosok létszáma. Telítettséget jelent-e ma ez a szám? Nem jelentene ez ma telítettséget akkor, ha en­nek a kilencezer orvosnak az elosztása arányos és az ország lakossága szükségleteinek megfelelő lenne. Egész­ségtelen álapotot jelent azonban a jelenlegi helyzet, ami­kor túl van dimenzionálva az orvosi kar Budapesten és el van maradva ebből a szempontból a vidék. Ezen segí­teni kell. Majd ha az orvosi kamarai javaslat törvénnyé vált és az orvosi rend ezeket a kérdéseket a maga ré­széről is megbeszélte és tisztázta­­ velem és mindazok­kal, akik erre hivatva vannak, érintkezésbe lép, akkor majd reá­térünk ezeknek a kérdéseknek a megoldására. Ezek ugyanis nem oldhatók meg most és nem is tar­toznak ennek a törvényjavaslattatnak a keretébe. Évente négyszáz körül van az orvosi rend szaporo­dása. Én azonban talán — mondjuk — kellemetlen helyzetben vagyok, amikor a »kétszer kettő négy« elvi álláspontján kell, hogy álljak közérdekből. Én nem néz­hetem azt, hogy kinek mi tetszik, nekem közérdekből azt az álláspontot kell képviselnem, amely az igazságot jelenti. Ennek következtében megállapítom, hogy ez a telítettség ma még nem veszedelmes, de rövid néhány éven belül az orvosi rend számára épúgy, mint a köz­érdek számára veszedelmessé fog válni, mert Magyar­­ország még kitűnően berendezett egészségüggyel sem fogja megbírni néhány esztendő múlva az orvosok szá­mának évenként 400-as szaporodását. Szembe kell nézni ezzel a problémával. Nem vagyok hivatva minden vonatkozásban ezt a kérdést elintézni, sem erről nyilatkozatot tenni, de magánvéleményemet el akarom mondani erről a kérdésről. Nekem az a vélemé­nyem, hogy az orvosképzés szempontjából a ma fenn­álló négy egyetem sok s ha teljesen tőlem függne ennek a kérdésnek az elintézése, én az egyik egyetemet az orvosi továbbképzés céljaira fognám be, amire abszo­lúte szükség van. Az orvosi továbképzés — nem kell bizonyítanom — igen fontos probléma, különösen a tu­domány mai rohamos haladása mellett. Az igazán olcsó és szerény eszközökkel véghezvitt orvosi továbbképzés, amely még így is évente kb. ezer orvosnak bizonyos fokú előrevitelét jelenti a továbbképzésben, kifejlesztendő terület lenne és erre az orvosi továbbképzésre szükség van egy életen át esetleg nem is egyszer, hanem két­szer is. Hiszen, ha egy fiatal orvos az életbe belép és öt—hat év múlva átesett egy továbbképző tanfolyamon, ez még nem jelenti azt, hogy a következő tizenöt év el­teltével már nem szorul reá. Az­­orvosi továbbképző bizottság, amely immár hatvan éve áll fenn és működik e téren, igen szép és megnyugtató munkát végez ama nehéz viszonyok kö­zött, amelyek ma fennállanak. VEGYES HÍREK E heti számunkhoz ingyenes mellékletül adtuk az Orvosi Nagyhét jegyzőkönyvét, melynek első 3 Mi ívét még 18. szá­munkhoz mellékeltük május 4-én. Személyi hír: Miskolczy Dezső dr. egyetemi ny. r. tanárt, a szegedi egyetem ideg- és elmeklinika igazgatóját a »Société de Neurologie de Paris« külföldi levelező tagjává választotta. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat az új év küszö­bén gazdag és változatos programmal lép a magyar orvosi közönség elé. Kiadja a Közegészségtan tankönyvét négy kö­tetben, melyből az első kötet, amely a bakteriológiát, az immunitástant és parazitológiát tartalmazza, már meg­jelent és Johan államtitkár Közegészségtani Intézetéből Lovrekovich, Lőrincz és Tomcsik írták. A második kötet a Járványtan lesz, Fenyvessy szerkesztésével. A harmadik kö­tet az Általános Közegészségtant, a negyedik a Társadalom­egészségtant tárgyalja; szerzőik Johan, Bélák, Fenyvessy és Darányi lesznek. További értékes kiadvány Nékám: Bőr­gyógyászati Atlasza kb. 400—600 oldalnyi terjedelemben, mely külföldi leghíresebb dermatológusok közreműködésével készül. Minthogy e munkák csak korlátolt számban készülnek, szükséges, h­ogy az előfizetők már most belépjenek a Tár­­sulatba.­Az 1935. évi kiadványok a következők voltak: Boros: Haematologia, Hajós: A belső sekretiás megbetegedések (már megjelentek), Kovács F.: Szülészeti műtéttan és Törős.­ Fejlődéstan (sajtó alatt). A Közegészségtan és Nékám­ Bőrgyógyászati Atlaszán kívül az 1936. év kiadványai a következő munkák közül ke­rülnek ki: Krepuska: Fülgyógyászat; Haynal: A szív és ér­rendszer megbetegedései; Szűcs: Szövettani technika; Szabó: Fogászat; Szabó Z.: örökléstan; Frigyesi: Nőgyógyászat; Hainiss: Csecsemőgyógyászati diagnostika; Szumovsky kra­­kói tanár Orvostörténelme Herczeg Árpád fordításában; Herepei Csákány és munkatársai a gümőkóros megbetege­dések a tüdőgümőkór kivételével, amelyet Ángyán ír meg a légzőszervek megbetegedései keretében. Engel R.: Fertőző betegségek. A belépés egyetlen módja a belépési nyilatkozat és az elő­fizetési díj beküldése Pajor Ferenc pénztárosnak (VIII. Vas u. 17. sz., postatakarékpénztári csekszámlaszám 8883.). Előfizetési díj évenként 36­0 porta- és bekötési díjjal együtt. Romániában elő lehet fizetni Lepage Polyglott könyv­­kereskedésben (Cluj), Jugoszláviában Duchon János főorvos (Sombor), Csehszlovákiában Steiner Zs. könyvkereskedésé­ben Bratiszlava, Ventruska ulica 2., magyarországi főbizo­mányos: Eggenberger, Kossuth L. u. 2. sz. Országh Oszkár dr., igazgató-főorvost az Erzsébet Ki­rályné Szanatóriumban eltöltött negyedszázados munkássága alkalmából melegen ünnepelték. Házi ünnepély keretében, melyen a Szanatórium-Egyesület vezetőségének számos tagja is megjelent, az intézet orvosai, tisztviselői, alkalmazottai és betegei üdvözölték a jubilánst és méltatták érdemeit. Az ün­­nepeltnek munkatársai az Orvosképzés különfüzetében meg­jelent tudományos munkájukkal szereztek maradandó emléket s avatták egyúttal a munka ünnepévé az alkalmat. A jubi­leumot jól sikerült társasvacsora fejezte be. A lepra elterjedése Norvégiában. Norvégia azon kevés európai államhoz tartozik, ahol a múlt század végén még nagy lepra járványok voltak. 1856-ban 1,5 millió lakosszám mellett 2856 leprabeteg volt, azaz 10.000 lakosra 19 megbetegedés esett. Ezek közül csak 8% volt zárt intézetbe elhelyezve, míg a betegek 92%-a saját lakásában élt. Ezen időtől kezdődik a lepra rendszeres leküzdésére irányuló mozgalom, mely arra irányult, hogy a betegeket elkülönített helyeken helyez­zék el. A küzdelem 20 év alatt arra vezetett, hogy a meg­betegedések száma egyharmaddal csökkent. A további évek alatt a leprabetegek száma tovább csökkent és közülük mind többen kerültek megfelelő intézetekbe. 1890-ben a megbete­gedések száma leesett az 1000 alá (960) és a lakossághoz viszonyított szám 10.000 lakosra számítva 4,8 volt. Évtized­ről évtizedre csökkent ezután a leprások száma és 1930-ban már csak 69 megbetegedés fordult elő, a betegek közül 45 zárt intézetben volt elhelyezve. 1932. év végéig a leprabetegek szám 57-re csökkent, 1932-ben új megbetegedést nem jelen­tettek. Abesszíniában a benszülöttek között grippe-járvány tört ki. Ez a megbetegedés itt mindezideig ismeretlen volt. Az Északamerikai Egyesült Államokba évenként kb. 350.000 kg ópiumot visznek be. Ebből 5000 kg-t engedéllyel, a többit becsempészik. A csempészek óriási összegeket keres­nek. Los­ Angelesben és másutt az ópiumról és morphiumról való leszoktatáshoz nagy gyógyintézeteket állítottak fel, melyben sokszáz szenvedélyes ópiumszívót ingyen gyógykezel­nek. A gangszerek mindent megtesznek, hogy megakadályoz­zák áldozataiknak, az ópiumpipázóknak ezen gyógyintézetekbe juttatását. Felhívás: Felkérem a szülész és sebész kartárs urakat, hogy a műtéti úton lelt friss embryókat lehetőleg formalin­ban (1 rész kereskedelmi formalin, 6 rész vízzel hígítva), vagy 60%-os alkoholban fixálva legyenek szívesek címemre elküldeni. (Értesítés esetén elküldök érte.) Minden egyes embryóval értékes segítséget nyújtanak a hazai embryológiai 1349

Next