Orvosi Hetilap, 1936. január (80. évfolyam, 1-4. szám)
1936. 1. sz. ORVOSI HETILAP Ez megegyezik azzal a megállapítással, amelyhez Tempsky jutott, aki a Küttner-klinika anyagán végbélcarcinomáknál szintén magas, 33% embóliás halálozást talált. Általában a carcinoma műtétek után fordul elő relative leggyakrabban embólia, miként azt Schmidt az 1930. évi sebésznagygyűlésen klinikám beteganyagán kimutatta, míg a gyakrabban végzett műtétek közül az appendicitis műtétek, bTr 6 2% gyakorisággal, a sorrend végére jutnak. Csak röviden akarom még megemlíteni, hogy a táblázatban egy struma is szerepel, de hogy vájjon ez hyperfunctiós volt-e, éppen úgy nem tudtam a rendelkezésemre bocsátott adatokból eldönteni, mint azt sem, hogy az epeköves megbetegedések között volt-e olyan, amelynél sárgaságban lépett fel az embólia. Ennek következtében arra a kérdésre, vájjon ezek a betegségek embóliára tényleg nem hajlamosítanak-e, ezek az esetek választ adni nem tudnak. Ezenkívül még felemlítem, hogy a 301 eset közül egyben sikertelenül Trendelenburg-műtétet kíséreltek meg, s hogy az egyik embóliában, mely lovagló embólus lehetett, a súlyos tünetek fokozatosan viszszafejlődtek és a beteg meggyógyult. A következő táblázaton (1. melléklet I. ábra) az embóliákat nem és kor szerint csoportosítottam. A nők valamivel gyakrabban szerepelnek: 118 férfire 183 nő esik. Férfiaknál a 40—70., nőknél pedig a 40—60. életév között a leggyakoribb. Az átlagos életkornak, az összes eseteket véve alapul, középértékben a 49. év felel meg. Az irodalmi adatok ugyan e kort valamivel magasabban, az 53. évben állapítják meg, de ennek kétségtelenül az a magyarázata, hogy anyagomban több fiatalkorú egyén, köztük egy 2 és egy 10 éves gyermek is szerepel. E statistikai adatok összeállítása után az embóliáknak a meteorológiai tényezőkkel való összefüggését vizsgáltam. Az ilyen irányú vizsgálatokat lényegesen megkönnyíti az, hogy az újabb dolgozatok a fontosabb alapvető meteorológiai ismereteket is tárgyalják és ezáltal lehetővé teszik, hogy a meteorológiában nem járatosak is, e kérdéssel foglalkozhassanak. E munkák közül elsősorban De Rudder könyvét kívánom megemlíteni, amely mindazokról a vizsgálatokról beszámol, amelyeket ezen összefüggés tanulmányozására eddigelé végeztek. Könyvében felsorolja mindazon megbetegedéseket, amelyek kifejlődésében a meteorológiai tényezők 1. kétségkívül, 2. nagy valószínűséggel, 3. valószínűleg, de kellő bizonyítékokkal még kellőkép alá nem támasztva szerepet játszanak. E megbetegedéseket meteorotrop betegségeknek nevezte el és ezek közé a második csoportba sorolja a tüdővérrög-emboliákat is. Külön fejezetben tárgyalja ezután az ú. n. »saison-betegségek«-et, amelyeknek különleges időjárási tényezőkkel való összefüggése már régóta kiterjedt kutatás tárgyát képezi. Rudder ezen érdekes munkássága vetette meg tulajdonképpen alapját azon további kutatásoknak, amelyeket magyar szerzők közül Bélák, valamint Dániel is folytattak, akik közül előbbi a diphtheria-járványok és napfolt tevékenység között szoros összefüggést állapított meg, utóbbi pedig a tuberculosisnak évszakok szerinti előfordulását vizsgálta. A továbbiakban valamennyi, e tárgykörben mozgó munka felsorolására, valamint a vizsgálathoz szükséges meteorológiai ismeretek részletes tárgyalására nem térhetek ki, — ez utóbbiak legkönnyebben Defant könyvéből sajátíthatók el, — csupán a vizsgálatok eredményeinek értékelése és az azokhoz fűzött következtetések szempontjából fontosnak tartom kivonatosan megemlíteni azt, hogy a mi zónánkban, 40—70-ig terjedő szélességi fok között, az általános légáramlatra elsősorban a vándorló alacsony légnyomású területek, a depressiók, vagy cyklonok vannak befolyással. E depressiók, illetve az általuk eltolt légtömegek irányítják a barométer állását és e légtömegek kicserélődése van leginkább hatással közérzetünkre és szervezetünkre, nem pedig az éppen uralkodó időjárás. Középeurópára nézve az atmosphaera három actiocentrumának van fontossága. Ezek: 1. a magas nyomásos terület az Azorok szigetcsoportja felett, 2. a téli magas nyomásos terület Ázsia és 3. a mélynyomásos terület Island felett. Ez utóbbi van a mi időjárásunkra legnagyobb kihatással, mert az innen kiinduló minimumok kölcsönzik klímánknak sajátos tulajdonságait. A Grönland felett fekvő hideg levegő, hőmérsék különbségek hatására, kelet felé veszi útját. Előrehaladtában érintkezésbe kerül a földünk felett fekvő melegebb levegőtömegekkel, s azokat eltolja, helyükről kiszorítja. A különböző levegőtömegek érintkezési felületét »frontoknak« és más összetételű levegőtömegek átvándorlását »front-betörések«-nek nevezzük. Általában hideg, vagy poláris és meleg, vagy tropicus frontot különböztetünk meg. A frontátvonulások jellegzetes meteorológiai változásokkal járnak együtt. A hideg levegőtömegek közeledtével délkeleti, déli, majd délnyugati széllel kapcsolatosan a barométer esni kezd, ezzel egyidejűleg a hőmérséklet emelkedik. A levegőtömegek elvonulása után hideg levegő áramlik be, s ez a barométer emelkedéséhez és a hőmérséklet eséséhez vezet. A beáramló levegőtömegek elülső felszínét éppen ezért meleg frontnak, hátsó felszínét hideg frontnak nevezzük. A meleg és hideg levegő érintkezési felszíne nem egyenletes, hanem állandóan hullámzó mozgásokat végez. E hullámzó mozgások következtében a hideg levegő vagy felemelheti a meleg levegőnek nagyobb tömegét, vagy körülzárhatja azt és ezáltal betörési, occlusiós, vagy felsikló frontok képződhetnek. Meteorológiai szempontból, meteoropathologiai vonatkozásban az is fontos, hogy a poláris és tropikus levegő összetétele különböző és hogy mindegyiket a meteorológiai sajátosságok egész sora jellemzi. A kettő közötti különbség a hőmérséklettől eltekintve abban áll, hogy a poláris levegő aránylag száraz, elektromossággal gyengén töltött, jó hővezető, a rövid hullámú sugarak számára jól átjárható, nem gáznemű levegőrészecskéket kisebb mértékben tartalmaz, instabil rétegzésű és kisebb mértékben ionizált. Ezzel szemben a trópusi levegőnek éppen ellentétes tulajdonságai vannak. A felsorolt tulajdonságokon kívül a meteorológia újabban a levegőtömegeknek egyéb sajátosságait is megkülönbözteti, amelyek közül a potentiális esést a talaj és legalsó réteg között csupán azért kívánom megemlíteni, mert betegségekkel kapcsolatosan újabban ezt is vizsgálták. A tropikus és poláris levegőnek e tulajdonságai azonban nem állandó jellegűek, hanem a legkülönbözőbb módon kombinálódva, a variatióknak beláthatatlan számát tárhatják elénk. Már maga az a körülmény, hogy a poláris levegő a szárazföld felett haladva, avagy az Atlantióceán felett előzetesen felmelegedve jutott-e el hozzánk, éppen úgy megváltoztatja a levegő physikai összetételét, mint az is, hogy a levegőtömegek mennyi ideig vesztegelnek egy helyen, s ezáltal ú. n. »öregedési folyamaton« mentek-e keresztül. Mindezek nemcsak a meteoropathológiai kutatásokat nehezítik meg, hanem egyúttal magyarázatát adják annak is, hogy a pneumatikus kamrákkal végzett ilyen vizsgálatok miért nem vezettek eddig eredményhez. Egy másik körülmény, amely a meteorológiai vizsgálatokban nehézséget okoz, az, hogy a frontok átvonulását jelző meghatározások az ú. n. »front-térképek« naponta egyszer, reggel 7 órakor készülnek és tulajdonképpen ezen időpontnak megfelelő meteorológiai helyzetet rögzítik le. Miután pedig e frontoknak átvonulási ideje néha igen rövid, azok az embóliák, melyek a nap