Orvosi Hetilap, 1936. március (80. évfolyam, 10-13. szám)

1936-03-07 / 10. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 80. évfolyam, 10. szám. Budapest, 1936. március 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC TARTALOM: Beck Henryk: Művi hüvely készítése. (207—209. oldal.) vitéz Borsos László: Adatok a mellkas előtti nyelőcsők­ép­zéshez. (209—211. oldal.) Erdélyi Mihály: Adatok a pankreasbetegségek röntgendia­­gnostikájához. (211—214. oldal.) Csekey László és Oppe Sándor: A dementia paralytica ,,py­­rago” kezeléssel. (214—217. oldal.) Jósa László: A hasüregben visszamaradt daganatos here csa­varodása. (217—219. oldal.) Kayserné Haspel Lujza: Adatok a pityriasis rosea kóroká­hoz. (219—220. oldal.) Móritz Dénes: Tuberculotikus exanthema meningitises bete­gen. (220—221. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (37—40. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Uro­lógia. — Szemészet. — Bőrgyógyászat. (221—223. o.) Könyvismertetés: (223—224. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (224—227. oldal.) Vámossy Zoltán: Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgá­latról és ió közegészségügyi törvények módosításáról. (227—231. oldal.) Beznák Aladár: Pavlov Iván. (231—232. oldal.) Lévai Mihály: Megjegyzés Friedrich L. O. H. 9. számában megjelent „Histamonkezelés okozta gyomorpanaszok” c. cikkére. (232. oldal.) Vegyes hírek. (232—234. oldal és a borítólap III. és IV. o.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A varsói Pilsudszky József egyetem szülészeti és nőgyógyá­szati klinikájának közleménye (igazgató: Czyzervicz Ádám ny. r. tanár.) Művi hüvely készítése. Irta: Beck Henryk egyetemi magántanár. A különböző műtéti módok szerint a művi hüvelyek három csoportra oszthatók. A legegyszerűbb a nyeles vagy nyeletlen bőrdarabok átültetése, melyekkel a hólyag és végbél között készített üreget kibéleljük. Kezdetben az ilyen műtétek nem sike­rültek, később — a megfelelő módszerek kidolgozása után — közlemények egész sora számolt be kedvező eredmény­ről (Kirschner-Wagner, Ollier-Thiersch). A második cso­porthoz számítjuk azokat a műtéteket, melyek a művi­leg készült hüvelycsatornát a hashártyával bélelik ki (Ott, Stöckl). A harmadik csoportba azok a műtétek tartoznak, melyek egy béldarabból ké­pezik ki a hüvelyt. Ezek között a legrégibb Gersuni (1897) és Baldwin (1904) műtété. Általában a művi hüvelyt készítő műtéteknek sok híve van, mert az utolsó öt évben az irodalomból összeállí­tott statistika 700 műtétről számol be. Egy nemrég operált esetben én is az eredeti Baldwin­­féle módszert választottam, anélkül, hogy visszariadtam volna azoktól a nehézségektől és veszedelmektől, melye­ket a szerzők elég nagy száma (Basala, Schubert, Ostroll) állít erről a műtétről. Ennek a módszernek a választására indítottak engem Stöhl, Rabinowitsch, Frakenberg, Corby, Zacharow és m­ások tapasztlatai, melyek szerint a con­­currens módszerek — Schubert, Rüge, Popow, Quéno- Schwartz-félék — egyáltalában nem biztosítják a patiens­­nőket a postoperatív halálozási százalékkal szemben és ezenfelül nem ritkán nehezen gyógyuló végbélsipollyal és sphincter­ani bénulással járnak. Kraus szerint a végbélből egy résznek, részben harántul történt kimetszése, az art. haemorrhoidalis sup. és inf. átvágása következtében, ki­zárja az átplántált segmentumot a vérellátásból, ami nem csekély százalékban okozza az átültetett béldarab ne­­krosisát. Az ilyen műtétek javalatait és ellenjavalatait, valamint a socialis-moralis indító okait régóta több szerző kimerítően tárgyalta. Én csak Stöckl és Zuralsky néze­tére hivatkozom, mely szerint a hüvely hiánya olyan fo­gyatékosság, melynek megszüntetését a sebész minden esetben vállalhatja, ha a patiensnő a műtét komolyságá­ról kellő felvilágosítást kap, s ezután is ezt határozottan kívánja. 1933. januárjában egy fiatal orvos hozzám hozta 24 éves testvérét L. K. hajadon tanítónőt. A patiensnő, na­­n egy jól fejlett, magas nő, rendes nemi jelleggel, sohasem menstruált. A külső nemi részek rendesen fejlettek, a hüvelybemenet táján a hymen fibriatus egy egészen se­kély mélyedést fedett. A hüvely teljesen hiányzott. (1. ábra.) A végbél felőli vizsgálatkor kiderült, hogy az uterus hiányzik, ellenben a petefészkek rendes nagyságúak. A vizsgáló ujj csaknem közvetlenül a bélfalon át érezte a húgyhólyagba bevezetett kathétert. Miután megmagyaráz­tam a patiensnőnek az operativ veszedelmeit és a terhes­ség tekintetében céltalanságát, egyévi gondolkozási időt adtam. Ő másfél év múlva újból jelentkezett és kijelen­tette, hogy alapos megfontolás után elhatározta, hogy magát a műtétnek aláveti. Indokolta ezen elhatározását a psychikai érzéseinek romlásával, melyet fogyatékosságá­nak a tudata és az ebből eredő csekélyértékűségének com­­plexuma okoz. Most már úgy láttam, hogy jogosan végez­hetem a műtétet. A műtéti beavatkozás 1935. július 24.-én balsoform­­narkosisban történt. Gynaekológiai fekvésben a hymen helyzetének megfelelőleg egy harántmetszést tettem és a szöveteket tompán lepraeparáltam. A gátizomzat ellenál­lásának leküzdése után nehézség nélkül sikerült a kötő­szövetben a húgyhólyag és a végbél között a medence­­hashártyáig felhatolni. Az így nyert üreget gazecsíkkal kitamponáltam. (2. ábra.) Most a hasüreget nyitottam meg Pfannenstiel szerinti harántmetszéssel. A nemiszervek megtekintése a következőket mutatta: mindkét oldalt nor­mális petefészkek, a baloldalin egy sárga test, a petefész­kek előtt fekvő rendes nagyságú kürtvégek medián felé haladtukban csakhamar vékony kötőszöveti kötegbe meny

Next