Orvosi Hetilap, 1936. április (80. évfolyam, 14-17. szám)

1936-04-04 / 14. szám

310 ORVOSI HETILAP 1936. 14. szá gukban köztudomás szerint hatástalanok. A glykokoll csak egy esetben látszott eredménytelennek és itt is kér­déses, hogy elegendő mennyiségű glykokollt és kellő időn keresztül kapott-e a beteg. (H. L., 2 és 3 hónap alatt 1 kg glykokollt fogyasztott). Mindenesetre ennek a be­tegnek volt legrégibb a baja (30 éves) és általában a mi eseteink alapján is úgy látszik, hogy az orvoslás ered­ményessége fordított arányban van a baj idősségével. A. K. 36 éves betegen, akinek baja az orvoslás megindítá­sa előtt 24 évvel kezdődött, szintén igen mérsékelt javu­lást láttunk, annak ellenére, hogy e beteg már csaknem két éve szedi a glykokollt. Igen fontosnak tartjuk azon­ban, hogy ez idő alatt nem haladt előre a folyamat, hol­ott a kezelés megindítása előtti időben fokozatosan rom­lott. Fenti, glykokollal befolyásolhatatlannak látszó bete­günk a szer elhagyása óta újabb súlyosbodásról számolt be, úgy hogy ismét kezelésbe vételét kéri. B. I., 17 éve és A. J. 10 éve beteg férfiak kezelése mérsékelt eredmény­nyel járt. A legjobb eredményt M. J.-nál értük el, akinek baja 8 éves. Ennél rövidebb ideje csak 2 esetünkben ál­lott fenn a kór (4, illetve 5 éve), mindkettőben azonban gyorsan előrehaladó folyamatról volt szó, amely felvéte­lük idejére már nagyon súlyos állapotot mutatott. Mér­sékeltebb eredményeink e két, aránylag nem régi esetben részint erre a körülményre vezetendők vissza, részint a kezelés elégtelen tartamára, u. i. ezek első próbálkozá­saink lévén, még nem részesültek kellő türelemmel és ki­tartással véghezvitt kezelésben, aminek fontosságára csak későbbi tapasztalataink és az irodalomban szaporodó hasonló makacs esetek tanulságai révén lettünk figyel­mesek. A glykokoll hatásmechanismusára részletesebben ki­térni ismereteink mai állása mellett nem látszik célszerű­nek. Azok a vizsgálatok, melyek benzoesavas nátrium meg­terheléssel az izomdystrophiás szervezetének a normálistól eltérő viselkedését mutatták ki a hippursavsynthesist és kreatinkiválasztást illetőleg és amiből a beteg szervezet glykokollhiányára következtettek, mint a glykokollthera­­pia sikerének alapjára (Brand stb.), nem maradtak el­lentmondás nélkül (Linneweh F. és Linneweh W.J. Mivel ez utóbbi szerzők szerint a dystrophiás szervezet kellő mennyiségű glykokollt tartalmaz, Thomas feltételezi, hogy ennek a glykokollnak felhasználhatósága korláto­zott valamilyen okból (nem a kellő helyen áll rendelke­zésre a kreatinsynthesishez?). Ez természetesen aligha jelent mást, minthogy a glykokoll hatásmechanismusa ismeretlen előttünk. Egyesek szerint a glykokollkezelés substitutív gyógymód, mások szerint oki. Ez utóbbi mellett szól talán, hogy hatására nemcsak működésjavu­lás következik be, hanem szöveti vizsgálatok tanúsága szerint az izomállomány restitutiója is észlelhető (Milho­­rat, Reinhold és munkatársai stb.). Az izmok villamos ingerlékenységének ellenőrzése folyamán azt a meglepő észleletet tettük, hogy ez a kli­nikai és subjectív javulást megelőzően igen gyorsan fo­kozódik és megközelítheti a rendes értékeket. Ez a hatás azonban úgy látszik, nem pusztán a glykokollhoz fűződik, mert a kezelés előtt megismételt vizsgálataink alkalmá­val is többször láttunk javulást a kezdeti értékekhez ké­pest, amit a betegek pihenésének, jobb ellátásának tu­lajdonítottunk. A glykokollszedésre azonban ez a javulás még fokozódott (1. 7. táblázat) és a bejöveteli állapothoz képest ugyancsak javulást derítettek ki azok a vizsgála­tok is, amelyeket a beteg távozása után, tehát rendes életkörülményei között, ismételtünk meg (1. 2. táblázat). A glykokoll hatásának kifejlődésével ezek szerint együtt jár, illetőleg annak láthatóvá válását megelőzi a beteg izmok villamos ingerlékenységének javulása, ami az iz­mok chemismusának glykokoll-hatásra bekövetkező meg­változásával összeegyeztethető lenne*), de nem tartható különleges glykokollhatásnak. Gyakorlatilag igen fontos tény, hogy a glyokokollal elért eredmény nem maradandó, a szer elhagyása után egy-két hónappal visszaesés következik be. A glykokollt tehát csaknem állandóan kell szedni, ami meglehetős anyagi terhet ró a betegre. A vizsgálatainkban bevált magyar glykokoll ára a nagykereskedőnél (a klinika szá­mára) kg-onkint még ma is kb. 60 pengő, gyógyszertár­ban sokkal drágább. Gyermekek adagja napi 10 gr, fel­nőtteké 15—20 gr (a végzett testi munka arányában) lévén, hosszú időre kevés beteg engedheti meg magának e kezelést saját költségén. A szer alkalmazásának kiter­jesztése a fogyasztás növekedése révén Thomas Német­országra vonatkozó számításai szerint lehetővé tenné 1 kg glukokoll árának 10 márkára leszállítását és eb­ben az esetben pl. gyermekek gyógyszerköltsége naponta csak 10 pfenningre rúgna. Ettől azonban — úgy látszik — még messze vagyunk. A dystrophiás beteg pedig nem nélkülözheti a glykokollt. Épen a mi — felnőtteken elért — aránylag szerény eredményeink intenek arra, hogy ne várjuk meg a betegség előrehaladását, hanem akkor al­kalmazzuk a glykokollt, amikor attól még a legtöbb ha­tás várható, tehát lehetőleg röviddel a betegség jelent­kezése után, vagyis már a gyermek és ifjúkorban. A Tisza István Tud.­Egyetem női klinikájának közleménye. (igazgató: Kovács Ferenc ny. r. tanár) A chorionepithelioma és a mola hydati­­dosa a mennyileges hormonmeghatározás szempontjából. Irta: Ruzicska Gyula dr. tanársegéd. Chorionepithelioma és a mola hydatidosa nemcsak a ritkaság, de a hormonkutatás szempontjából is érdekesek. Még a közelmúlban is élénk vita folyt a rendes terhes­ségben is oly hatalmas mennyiségben kimutatható hypo­physis elülső lebenyhormon módjára ható anyagok terme­lési helyének megjelölésén. Ma már általánosan elfogad­ták, hogy a tömeges hormontermelés helye a lepény, illetve chorionepitheliumában az atypusosan burjánzó chorionhám. De a hormonvizsgálatok, melyek az egész nőgyógyá­szati gondolkozást átalakították, nemcsak elméleti, ha­nem gyakorlati szempontból is hatalmas lépést jelentet­tek. A chorionhám hormontermelő képessége lehetővé tette a szervezetben nagyobb mennyiségben jelenlévő hhorionhám kimutatását s ezért mind a rendes, mind a mé­­henkívüli terhességek korai felismerését. Ma már a mé­­henkívüli terhességekben rendszeres vizsgáló eszközzé vált a Zondek—Ascheim-próba , mennyileges hormon­meghatározással összekötve pedig érzékenyen jelzi a chorionepitheliomás beteg műtét vagy röntgenkezelés utáni sorsát és a reactio tartós negatívvá válása a gyó­gyulás egyik bizonyítéka. Természetesen a hormonvizsgá­latok ma még messze vannak a feltétlen megbízhatóság­tól, módszereikben a változékony biológiai tényezők a hibaforrások egész sorát tartalmazzák szemben a vegyi meghatározásokkal dolgozó anyagcserevizsgálatokkal. Ép ezzel magyarázható igen sok ellentmondó megfigyelés az *) Nachmansohn szoros összefüggést mutatott ki az iz­mok villamos ingerlékenysége (chronaxiája) és az össze­húzódásukkor beálló kreatinphophorsav-bomlás intensitása között.

Next