Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)

1936-07-05 / 27. szám

80. évfolyam, 27. szám. Budapest, 1936. július 5. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY L­A­J­O­S 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY: SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Bélák Sándor: A daganatok kórfejlődése. (623—627. oldal.) Bíró Imre: Amylnitrites gyógyító kísérletek szemfenéki el­változásokban. (627—630. oldal.).­­ Balázs Gyula: A menstruatio és öngyilkosság. (630—632. o.). Binder László: Panmyelophtisis heveny myelosissal. (632— 634. oldal.) Markovics Dezső: Adatok a syphilis therapiájához. (634— 636. oldal.). Szendey András: Ascorbinsav alkalmazása a gyermekgyó­gyászatban. (636—637. oldal.). Tóth Zoltán: Albinismus solum bulbi esete. (637—638. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (115—118. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Szemé­szet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. — Uro­lógia (638—641. oldal.). Könyvismertetés: (641—642. oldal.). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (642—646. oldal.). Hajós Károly: Megjegyzések Géczy Lajos dr. cikkére (646. oldal.). Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) A daganatok kórfejlődése.* Irta: Bélák Sándor egyet. ny. r. tanár. (Klinikai előadás.) A megadott themáról egy rövid óra keretében csak nagyon hézagosan lehet beszámolni, mert a mondani­valók tömege igen nagy. Az első leszögezni való tétel az, hogy a kórfejlő­dést illetőleg manapság a kísérleti kórtani megvilágí­tásban eltűntek azok a principiális különbségek az egyes daganatféleségek között, amelyeket a régi morphológiai megítélés közöttük vonz. Ma tehát a kórfejlődés szem­szögéből nézve általában daganatról beszélhetünk, a priori tekintet nélkül arra, hogy az rák, sarkoma, vagy egyéb rosszindulatú alakban jelentkező neoplasma-e. Másodsorban hangsúlyoznunk kell azt a körülményt, hogy a kísérleti kutatás legnagyobb része természetszerű­leg nem emberi anyagon történt, hanem állatokon (egér, patkány, nyúl, stb.), sőt gyakran in vitro kísérletekben, ideértve a szövettenyésztés módszerét is. Bármennyire értékesek is azonban az így nyert tapasztalatok, azért ezek mégis csupán csak analógiái az emberi folyamatok­nak s mint ilyenek nem magának az emberi pathologiá­­nak a valódi megismerésére, hanem annak esetleges meg­közelítésére alkalmasak. Helyes megállapításoknak csak akkor tekinthetők, ha az emberre nézve is beigazolást nyertek. Az állatkísérletek kétirányúak: vagy mester­séges átejtás útján tanulmányozzuk a daganatfejlődést, vagy a spontán tumorkeletkezést figyeljük meg, miután kitűnt, hogy az állatokban is legalább olyan gyakoriak, mint az emberben. Harmadik és legfogasabb kérdés az, hogy hogyan, milyen aefrológiai alapon jön létre. Eleve kijelenthetjük, hogy erre határozott választ adni nem tudunk. Ahogyan ma látjuk a dolgokat, a választ nem is lehet a causalitás. * A ráktanfolyamon tartott orvosi továbbképző előadás, az egy oki összefüggés alapján megadni, hanem itt is, — mint a legtöbb aelrológiai kérdésben — a conditioná­­lis gondolkodásmód segíthet ki bennünket. Ez azért van, mert mai tudásunk szerint a daganat keletkezése nagyon komplex folyamat, sok tényező összejátszása kell létre­­jöveteléhez. Az újabbkori daganatkutatás éppen ezen tényezők kibogozásával volt elfoglalva anélkül, hogy felismerhette volna az egyes tényezők összhatásának azt a rendszerét, amelynek a daganat keletkezését köszöni. Ennek az állapotnak megfelelőleg mi sem tehetünk egye­bet, mint hogy egyenként foglalkozunk azokkal a körül­ményekkel, amelyeket a kutatás kisebb-nagyobb jelentő­séggel ruházott fel. A sejtelmélet. A daganat a normálisaktól eltérő sejtekből­ áll. Noha ezen eltérés mineműsége még újabb kutatások révén kimélyítendő, azért mégis már igen korán az érdeklődés központjába került. Hogy hogyan jönnek létre, azt köztudomás szerint Cohnheim annak felvételével igyekezett megérteni, hogy a szervezetben elszórtan olyan sejtszigetek vannak, melyek embryonalis jellegüket megőrizték és főképen előhaladottabb korban jelentkező bizonyos feltételek mellett burjánozni kezde­nek. Ezt a feltevést kísérletileg is igyekeztek támogatni és több szerző különböző állatokon embryonalis sejtek befecskendezésével tényleg elő is tudott idézni dagana­tokat, amelyeknek malignitása azonban vita tárgyát képezte. A jogos ellenvetések nem hiányoznak olyan irányban sem, hogy a daganatsejt és az embryonális sejt azonosságát kétségbe vonják, utalva főképpen a diffe­renciáló képességre, mely a daganatsejtben teljesen hi­ányzik. Tehát még akkor is, ha a daganat embryonális sejtekből keletkezett volna, ezeknek bizonyos változáson kell átesniök, ami azonban magából az elszigeteltségből nem magyarázható meg kellőleg. Ezt a kételyt a Ribbert féle elmélet azzal zárja ki, hogy nem a sejt származását, hanem a rendes kötelékből való kiszakítást tartja lénye­gesnek és ezért nemcsak embryonális, hanem postfoetális sejtekből való daganatfejlődést is lehetőnek tart, külö­nösen akkor, ha ezek rendellenes pl. gyulladt szövetmi­­stetbe kerülnek.

Next