Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)

1936-07-05 / 27. szám

024 ÖRVÖS­ HETILAP 1936. 27. sz. A sejtnek tehát mindenképpen át kell alakulnia, hogy belőle daganatsejt legyen. Hogyan történhetik ez? Klebs, Hansemann, Boveri stb. szerint a daganat­sejt a gnitosis rendellensségének köszöni létezését. Ezek­nek keletkezésében a Gurwitsch-féle mitogenetiscus su­garain­­ak is juttattak már szerepet. Asymmetrikus és pluripolaris mitosisok, továbbá rendellenes chromosoma­­keveredések nem daganatos szövetben is előfordulnak, úgy, hogy ezek nem előidézői, hanem legfeljebb kisérő jelenségei lehetnek a daganatsejteknek. Ugyancsak a sejt jelentősége domborodik ki a mu­­tatios elméletben. Mutationak a sejtchromosoma, illetőleg génállományában hirtelen, közelebbről legtöbbször nem is ismert okoknál fogva beálló olyan változást értünk, amely öröklődik. A daganatsejt is így mutatio útján ke­letkeznék és a mutált sejt természetesen hozzá hasonló utódokat termelvén ki, daganat szövetképződéshez ve­zetne. Mutatiók tényleg előfordulnak, a drosophilán szer­zett tapasztalatok szerint az ivadékoknak kb. 1%-ában találunk makroskopos mutánsokat. Ennek az elméletnek alátámasztására szolgál pl. az a kísérletileg megállapí­tott tény, hogy röntgen besugárzással mesterségesen is sikerül mutatiókat létrehozni, már­pedig ugyanez a be­hatás köztudomás szerint a daganatok aetrológiájában is biztos szerepet játszhatik. Ezek szerint tehát a daga­nat nem valamely megváltozott körülmények közötti sejt­életet jelentene, hanem a sejt idioplasmájában történt változást. Maga ez a változás nem jellegzetes a daganat­sejtre, mert mutatio daganatképződés nélkül is előfor­dulhat, hanem a mutatiónak olyan sajátos esetéről van szó, amely daganatképződéshez vezet (Schinz), tehát még más valami is kell hozzá. A változás okai és kisérőjelenségei között a sejt anyagcseréje is szerepelhet. Itt Warburg megállapításai állanak előtérben, melyek szerint a tumorsejt a rendes oxydatión felül még erjedés (cukorhasítás) útján is tud­ja fedezni energiaszükségletét, vagyis némiképen úgy vi­selkedik, mint pl. egy élesztősejt. Ez a képesség terem­tené meg a tumorsejt számára azt a különleges helyze­tet, mely a normális sejttel szemben alkalmassá teszi a fokozott tevékenységre és szaporodásra. Warburg meg­állapításának értékéből szinte semmit sem von le az a később talált körülmény, hogy elvi különbség nincs, mert az embryonális és a normális szöveti sejteknek is­ meg­van ez a glykolytikus képességük, de sokkal kisebb mér­tékben. A quantitatív különbség is elegendő a tumorsejt különleges anyagcsere helyzetének megértésére és, hogy ez a tulajdonság egy már alapjaiban meglevőből alakult ki, a tumorsejt kifejlődésének folyamatát csak érthetőb­bé teszi. Warburg szerint valamely oknál fogva létrejött oxygen nélkülözés (vérellátásbeli zavarok, trauma stb.), vagyis a sejt fojtogatása váltja ki benne ezen szunnyadó képesség igénybevételét és fokozatos kifejlesztését. Mindezen említett nézetek csak a megtörtént daga­natképződéssel számolnak, nem emlékezve meg, vagy hát­térbe szorítva azon körülményeket, amelyek erre indíté­kul szolgálhattak. A továbbiakban azokat a felfogásokat ismertetjük, amelyek ezen indítékokra helyezték a fősúlyt. A daganatnetiológia tényezői között első renden az ingert kell megemlítenünk, amelynek jelentőségét számos klinikai tapasztalaton kívül nem egy jól reprodukálható kísérlet is igazolja. Az ide sorolandó szerzők élén Virchow áll azzal a nézettel, hogy a rák normális sejtekből kelet­kezik mechanikai ingerek hatására. A mechanikai inge­rek között concrementumok, pipa szopókája és mások sze­repelhetnek. Nevezetesek azonban a parasiták által fenn­tartott ingerek is, amelyek között több féreggel is talál­kozunk (schistosomum hematobium, cysticercus fascio­laris stb.); különösen Fibiger vizsgálatai keltettek annak idején feltűnést, aki a spiroptera neoplastica nevű nema­­toda etetésével patkányon experimentálisan hozott létre rákot. Mivel a metastasisokban a féreg nem mutatható ki, következik, hogy a nematoda a közvetlen érintkezés helyén gyakorolt izgató hatása révén alakította át a sej­teket rákos sejtekké. Azóta más hasonló leletekkel is rendelkezünk. Egyéb physikai természetű ingerek közül a sugárzó energia különböző formái bizonyultak hatásosnak. Maga a napsugárzás is, ha megfelelően nagy bőrfelületet ér pl. földmíveseken, de különösen matrózokon, akiken talán a bőrre tapadt sókristályok is közrejátszanak, bőrrákok fejlődhetnek ki. Primaer­aetiológiai szerepükön kívül a napsugaraknak úgy látszik másodlagos, a kórlefolyást si­ettető hatásuk is lehet; erre egyes kísérletek utalnak, amelyek szerint sötétben és kék fényben a meglevő da­ganat lassabban fejlődik, mint diffus világosság mellett. (Schorr és Ssobotewa). Lehet, hogy nem direkt hatás, hanem a hypophysis sötétben erősebb functiójának kö­vetkezménye. Az ultraibolya sugarak hatása úgy látszik még intensívebb, mert quartbesugárzással magával is si­kerül egérrákot kiváltani. A röntgen és rádiumsugarak szerepét nemcsak több orvoskolléga szomorú sorsa, hanem kísérletek is megvi­lágítják. Sarkomákat, carcinomákat, sőt növényrákot is sikerült ilyen besugárzással­ előidézni. A sugárzással kapcsolatosan mellékesen Pohl u. n. földsugárelméletét is megemlíteném. A föld alatt folyó vízerekből, különösen ezek kereszteződésénél, ismeretlen sugárzás jönne létre. Ezen varázsvessző segítségével meg­állapított helyek fölötti lakások volnának veszélyesek. Egy kis bajor városkában észlelt adatait Haager szettini vizsgálatai megerősíteni látszanak. Spontán egértumorral végzett kísérletek eredménye ellentmondó. Az állásfoglalásra nem áll elegendő kriti­kailag mérlegelt anyag rendelkezésre. Hőingerek hatásának tulajdonítják a szakácsnők gyo­morrákját, a chinaiak oesophagusrákját és az ú. n. Kan­­gri-rákot (Kashhmirban). Leglendületesebb haladás az újabb időben talán a chemiai ingerek megismerése terén történt, s egyúttal mai szemünkkel nézve vissza, ez az összefüggés a leg­régebben ismertek közül való, amennyiben Pott már 1775- ben ismertette a kéményseprők hererákját. Klinikai ta­pasztalatok bőségesen utalnak azon rákesetekre, amelyek kátrány-, paraffin-, naphtol-, kenőolaj-, anilin-, brikett-, antrachen-, kreosot-, arsenmunkásoknál fordulnak elő és ezek nyomán a kísérleti kutatás egész áradata mutatott rá Ichikawa és Yamagiwa (1915) nyomán a kátrány, Fischer-Wasels nyomán a skarlátvörös jelentőségére, míg mások az arzénvegyületeket és a nikotint is hatásosnak találták.­­ A chemiai analysis bevonása hamarosan le­hetővé tette a complex összetételű kátrányból és alap­anyagaiból a ható vegyületek kihámozását. Kanneway és munkatársai, Cook, valamint Maisin és mások vizsgála­tai kimutatták, hogy az anthracen, a phenanthren és a pyren typushoz tartozó 4—5 gyűrűt tartalmazó polycyk­­likus szénhydrogéneknek, illetőleg származékaiknak van carcinogén hatásuk. Az anthracénnak dibenzszármazékai hatásosak; az 1—2 monobenzszármazék is, ha 5 vagy 6 helyzetben va­lamely más gyökkel behelyettesítünk, pl. az isopropyl­­benzanthracen. Ha az anthracen egyik meso C-atomját N-el helyettesítjük (akridinek) hatásos marad, de mind­két meso C-atom behelyettesítésével hatástalan lesz. A kőszénkátrányban pyren származékok vannak, a benzpyren pl. hatásos. A szervezetben vannak olyan anya-

Next