Orvosi Hetilap, 1936. szeptember (80. évfolyam, 36-39. szám)
1936-09-05 / 36. szám
840 ORVOSI HETILAP 1936. 36. sz. gyanánt megjelenő daganatoknak összefüggését az angiomatosis retine-vel, vagyis az ú. n. von Hippel-féle betegséggel, amely utóbbi főleg az alsó retinafél környéki részén vöröses csomós kiemelkedés formájában jelentkezik és a papilla n. opt.-val kanyargós erek által tart fenn összeköttetést; az angiomatosis folyamatát a recehártya gyulladásos jelenségei, recehártyaelvállás, sőt glaukoma stb. is kísérhetik. Cushing és Bailey, majd Henry R. Viets referáltak hasonló esetekről legújabban. Az angiomák keletkezéseiben a veleszületett fejlődési rendellenességen kívül az irodalomban elvétve, mint segítő tényező a fejtrauma is szerepet játszik. A tüneti képben feltűnő általában az intracraniális nyomásnövekedés tüneteinek kevésbbé hangsúlyozott, elmosódott volta és késői jelentkezése, amely körülmény a daganat nagyfokú compressionabilitásával függ össze. A góci tünetek is lassan fejlődnek ki, és az egész lefolyás, főleg a hemisphaerium-angiomákra vonatkozólag évtizedekre is kinyúlhat. Már Astwazaturoff rámutatott arra, hogy intermissiók tarkítják a képet. Az angioblastoma localisatiója szerint változatos lesz a cerebralis laesiónak megfelelő tünetegyüttes. Az angiomára és aneurysmára majdnem fajlagos jelentőséggel bír az edénytörej, amely a pulsussal isodron szokott lenni és amely a craniumra nyomott sthetoskopon át esetünkben is kifejezetten hallható, sőt indőnként esetleges congestióktól függőleg, a beteg által is megfigyelhető. (Elvétve az angioma cerebri esetében direct auscultatio nélkül is hallható az edénytörej.). Bár az utóbbinak jelentősége kétségtelen, azonban, mint arra Cushing, Henning, Alecco, stb. is rámutatnak, angiosarkomák, meningiomák, érdús gliomák, sőt comprimált atheromásan megváltozott falú intracranialis véredények is okozhatnak hasonló edényzörejeket. (Az interstitialis mész-incrustatiók is jellegzetesek lehetnek a röntgenképben, amelyeket ez esetben nélkülöztünk, míg az osteogrammjainkban a mély érbarázdák (így többek között a sulcus sphenoparietalisnak) elmélyülése volt feltűnő. A koponya-lágyrészek ereinek fali hypertrophiája és feltűnő kitágulása (1. alábbi észleletünket is) épúgy, mint az arc, vagy koponyát fedő bőr, teleangioktatikus naevusai (1. Kalischer, Lannois) is értékesek, mint figyelmeztető jelek, az intracranialis aneurysmák jelenléte esetén. Miután főleg a racemosus angiomáknak az ép agyvelő edényrendszerébe átmenete gyakran alig észrevehető, másrészt, miután a kiterjedés igen gyakran diffus, ezért az operatív beavatkozás feltételei kevésbbé kedvezőek. A lefolyás képét zavarhatják és a prognosist ronthatják az esetleges, néha kiterjedtebb vérzések és thrombosisok. Az angiomák kór jelzésében, mint azt ismét hangsúlyozni kívánjuk, a lefolyás megfigyelése különös fontosságra emelkedik; erre a mozzanatra egyébként Cushing — (főleg a tünetek chronológiai sorrendjére figyelmeztetéssel) — az agytumorok elkülönítő diagnostikája szempontjából elejétől kezdve nagy súlyt helyezett. P. A. 32 éves férfibeteg. Felvétetett 1935. IX. 19-én. Elbocsátatott XI. 23. Dg.: Haemangioma cerebri regionális centropariet. 1. d. hemiplegia 1. s. cum. laesione thalami 1. s. Betegsége kezdetén, 16 év előtt, eleinte csak a bal kéz ujjaiban, majd a kezében és egész bal al- és felkarjában érzett zsibbadást naponta többször, átlagban 5—5 percen keresztül. Lassan fokozatosan a balsó vastagban és arcfélben is jelentkezett a zsibbadás. Kb. másfél év múlva görcsökkel járó rosszullétek is előfordultak, amikor vagy a bal kéz és lábujjai, illetve később az egész bal felső és alsó végtag és bal arcfél görcsösen rángatózott, avagy bal felső végtagját kifeszítette és balfelé csavarta a tónusos görcs, a feje és a szemgolyók balfelé fordultak. Az 1—2 percig tartó rohamok alatt eszméletét mindössze egyszer vesztette el. B. o. végtagjai lassan meggyengültek. 1933 októberében egyik budapesti ideggyógyászati intézetéből jobboldali parietalis tumor miatt műtétre helyezték át egyik sebészeti intézetbe. A műtét alkalmával a jobb fali tájékban a lágyburok erei tágultak, az agyon koros consistentia-elváltozás volt homályosan a mélyben tapwxnato. a. aecompressio trepanatio után lada tavasza óta csak narom izoen volt eszmeielvesztessel jaro ronama néhány percnyi tartammal és görcsök nélkül. Utóbbi időben szenuil, teje laj es latása romák. Hányas, hányinger nem van. Sz. pl.: Kissé sovány, dysplastikus testalkatú egyén. Lapos mellkas, Szívtompulat rendes, tízívcsúcson első hany elnyúlt, nagyerek felett szintén. Érverés szabályos, vérnyomás 118/ha ngmm. Tüdők és hasuk szervek eltérés nélkül. Pupillák tágabb. kissé tágabb, mint a j. Körzetük szabályos Fény és alkalmazkodási r. megtartott. Balra tekintéskor enyhe, jobbra nézéskor pedig kitejezett nystagmus. Szélső balra tekintéskor egymás mellett álló párhuzamos kettős képek. Jobbra tekintéskor az ujjat szintén kissé szélesebbnek látja, szaruhártyaraflexek rendesek. Homlokráncosas, erős szemlehunyás rendes; Wvartenberg-féle facialis tunet b. o. is negatív, jobb szemgödörszél nyomásra érzékenyebb, mint a bal. J. o. egész koponyái és ütögetésre szintén érzékenyebb; ugyanitt Scruller-tünet positiv. Nyelvcsap középen, lágy szájpad jól mozog, garatreflex rendes. Halláseltérés nélkül. B. karját állandóan könyökben és ujjakban hajlított és csuklóban is kissé merevített tartásban tartja. Felkarját b. o. csak nehezen képes emelni, nem is egészen a vízszintesig. Karját b. o. könyökben csak 150°-ig tudja kifeszíteni, csuklóban és ujjakban a mozgás teljesen korlátozott. B. felső végtag izmaiban kifejezett hypertonia és contracturás tartás. B. o. inreflexek igen élénkek, radians reflex kissé invers jellegű, térdreflex a sípcsont alsó harmadáról is kiváltható. Babinski, Rossolimo, Benedek-féle „fascia cruris”, — láb hajlításos és egyéb spastikus reflexek positivok; j. o. csonthártya- és inreflexek rendesek. B. o. bordaiv, felső és középső hasreflexek nem válthatók ki alsó pedig renyhe. Tapintásérzés finom ecsetértéssel b. o. kézfejen és kézháton hyp., illetve anaesthesia. Ugyanezen területeken tűszúrást bizonytalanul jelez hegyesnek és tompának. Egyébként az egész bal testtélan a jobbhoz viszonyítva enyhe hypaesthesia és hypalgesia (1. 1. ábrát). (A műtét után az érzéskiesés javulását a 2. ábra tünteti fel.) Tapintás és fájdalomérzés localisatiója egész bal testfélen a jobbhoz viszonyítottan rosszabb, nagyobb eltéréseket mutat. Weber-féle tapintókörzővel végzett vizsgálat a bal testfélen longitudinális és horizontális irányban is a normálisnál sokkal nagyobb értékeket mutat. Ízület- és helyzetérzés a két oldalt a végtagokon rendes, de bőrredők mozgatását (ber.kinaesthesia) b. o. gyakran helytelen irányban jelöli meg. B. o. kisfokú thermohypaesthesia. Trigeminus érzésterületén általában mindkét oldalt kifejezetebb ez. Erős tűszúrás és tűheggyel karcolás, valamint erős csípés és csiklandozás az egész bal testfélen élénkebb kellemetlen reactiót („thalamic over-reaction”) vált ki, mint i. o. B. o. testfelületre és kezébe helyezett tárgyak formáját kevésbbé érzi meg, mint j. o. B. kézbe kulcsot, ceruzát stb. helyezve, e tárgyakat nem ismeri fel, jobb kézen behunyt szemmel rögtön megnevezi. Járásnál kifejezett helicopodia és enyhe remegés. Hangképzés rendes. A szemfenéken b. o. arteria-vena arány 1:2, egyébként normális mindkét oldalt. Látótér mindkét oldalt teljes (Kreiker). Nevetéskor b. o. beidegzés gyorsabban jelentkezik és élénkebb. Röntgen-felvételen a sella a szokottnál jóval nagyobb, erősen desistenciált, sella-bemenet kimélyült. Alapja a sinus sphenoidealissal párhuzamosan halad. A suturák, valamint a diploe-vénák erősen tágultak. (1. 3 ábrát). A 1. os temporale-n és parietale-n régi műtétnek megfelelően nagyobb csontdefectus. A gerincvelői folyadék vizsgálata az összes reactiókra nézve negatív a colloid reactiók is normális görbét adnak. 40 ccm. levegőnek 50 ccm. liquor helyébe négy szakaszban succipitalisan végzett befúvása után az enkephalographiás vizsgálat az oldalgyomrácsokban levegőt nem mutatott ki. A levegő befúvása után a trepanatio helyén az agyi erek lüktetése élénkebb. A vena temporalis, főleg j. o. igen tág. (Az ép oldalon — b. o. •— az erek tágságát az 5. ábra tünteti fel.) Feltűnően tág, kanyargós külső temporalis artériák (1. 4. ábrát.) A megfigyelés tartama alatt görcsrohamok nem jelentkeztek. Kifejezett edénytörej j. o. A beteg röntgen besugárzásban részesült. — X. 17. Szagokat mindkét oldalt megkülönböztet. Az ízérzés vizsgálata megbízható eredményt nem ad. Vérsejtsüllyedés: Westergreen szerint l: 2 cm, 2 h: 7 cm; 3 h: 8 cm. X. 22. Ventriculosus punctio alkalmával a b. hátulsó szarvból csak 12 ccm, kissé véresen tingált liquort sikerült nyerni. Négyszer 1—1 ccm. levegő befúvása közben kétízben a befúvás pillanatában a fültájon b. o. heves fájdalmat érez. Kétoldali arteriographia. A carotis interna főleg j. o. a rendesnél jelentékenyen vastagabb. A carotis internát j. o. lekötjük.