Orvosi Hetilap, 1936. október (80. évfolyam, 40-44. szám)

1936-10-03 / 40. szám

80. évfolyam, 40. szám, Budapest, 1936. október 2. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Armentano Lajos, Bennáth Aladár, Béres Tibor, Rusznyák István és Szent-Györgyi Albert. A flavoncsoportba tar­tozó anyagok befolyása a capillarisok permeabilitására. Vitamin P. (935—938. oldal.). Schaffer Károly: Bolyai János idegvilágáról. (Folytatás). (938—941. oldal.). Bodon György és Melly Béla: A hólyagfal rugalmas rostjai­nak változása idült vizeletrekedésben. (941—945. oldal.). Horányi Béla: Az ideggyógyászati diagnostika néhány újabb technikai eljárásáról. (945—947. oldal.), vitéz Dániel Elemér: A sympathicodiaphtheresisről. (948- 950. oldal.). Szolnoki (Szász) Ferenc: Káliumanyagcserevizsgálatok egész­séges és toxikus terheseken. (950—951. oldal.). Kubányi Endre: A punctio értéke a pneumococcus psritonitis kórisméjében. (951—952. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (16— 170. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Gyermekgyógyá­szat. — Bőrgyógyászat. (952—954. oldal.). Könyvismertetés. (954—955. oldal.). Herzog Ferenc: Megemlékezés Jendrassik Ernőről. (955 958. oldal.). Vegyes hírek: (958. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József­ Tudományegyetem Belgyógyászati Kliniká­jának, (Igazgató: Rusznyák István ny. r. tanár) és Orvosi Vegytani Intézetének (Igazgató: Szent-Györgyi Albert ny. r. tanár.) közleménye. A flavoncsoportba tartozó anyagok befolyása a capillarisok permeabilitására. Vitamin P.*) írták: Armentano Lajos dr., Bentsáth Aladár dr., Béres Tibor dr., Rusznyák István dr. és Szent-Györgyi Albert dr. A növények oxydatiójának nevezetesen a peroxydase rendszernek analyzise vezetett az ascorbinsav felfedezé­sére. Az ascorbinsav izolálására irányuló vizsgálatok kezdetén már egyikünk egy olyan anyag után kutatott, ■amely az ascorbinsavat a peroxydaseval egy kettős oxy­­datios rendszerbe kapcsolja. Ez az analízis egy olyan anyaghoz vezetett, amely egyes tulajdonságaiban a flavonokra emlékeztetett, más­felől azonban azoktól lényegesen eltért. Már ekkor felté­teleztük, hogy ennek az anyagnak vitaminjellege van. Megfelelő állatkísérlet hiányában azonban a további vizsgálatok megakadtak, de reméltük, hogy egyes elő­forduló kóros állapotok a továbbhaladást ebben az irány­ban lehetővé fogják tenni. A haemorrhagiás diathesisben szenvedő betegen egyikünk a C-vitaminban gazdag paprika készítménnyel (Vitapric) szép therapiás eredményt ért el. Hasonló jó eredményről számolt be az irodalomban Sebastianelli intravénásan adott citromlé kezeléssel. Bár számos szerző ilyen betegeken a­ tiszta ascorbin­savat sikerrel alkalmazta, nekünk a tiszta C-vitaminnal a paprika kivonattal elért jó eredményt nem sikerült el­érnünk. Valószínűnek látszott tehát, hogy az előzőleg talált eredményes hatást nem a C-vitaminnak kell tulaj­donítanunk, hanem egy másik anyagnak, amely a gyü­mölcsben az ascorbinsavval együtt van jelen. Ennek az anyagnak további analízise a következőképen történt : A citromlét 15%-os bariumacetáttal decitráltuk. A különválasztott folyadékhoz 2%-os ólomacetát­ot ad­tunk, az inactiv üledéket eltávolítottuk. Ezután ammó­niákkal alkalizáltuk, amíg bromthymolkékkel kékes-lila elszíneződést nem adott. A csapadékból az ólmot vízben sósavval távolítottuk el. A vizes oldatot bepároltuk, alko­hol és aceton hozzáadásával a többi inactív anyagoktól megtisztítottuk. Az alkohol és acetonban oldódó fractiót vízben oldottuk fel és alkalmaztuk a klinikai kísérletekre. (1. sz. készítmény). A további tisztító eljárással a fenti ólomcsapadékot 10%-os vizes ecetsavban oldottuk fel, azután alacsonyabb pH mellett mégegyszer kicsaptak. A további eljárás ép­­úgy történt, mint fent (2. sz. készítmény). A leírt második ólomcsapadékot 96%-os alokhollal való mosás után ebben suspendáltuk és azután a kongó­kék reactio beálltáig alcoholos HCl-t adtunk hozzá. Az így nyert ólommentes alcoholos oldatot 50%-os alcohol­­ban forrón telített Ba (OH)2-al erősen alkalizáltuk (Phe­­nolphtalein). A leválasztott csapadékot alcoholban sus­pendáltuk, azután CO2-vel kezeltük. A Ba (OH)2 az alkoholos oldatból a flavon-csoportba tartozó anyagokat választotta külön, míg a CO2 csupán azokat az anyagoka­t szabadította fel, amelyek alkoholban oldhatók és amelyeknek savdissociátiós állandójuk kisebb, mint a­ CO­ 2-é. A jelenlevő anyagok közül pedig csak a flavonok azok, amelyek phenolos hydroxydjukkal ilyen módon reagálnak, úgy, hogy ez az eljárás ebből a szempontból specifikusnak tekinthető. A Ba mint carbo­­nát marad vissza. Az alkoholt vácuumban bepároltuk, a maradékot vízben oldottuk (3. sz. készítmény). Mind a három készítményből a betegnek pro­dosi adott mennyiség 200 ccm citromlének felel meg. A 3. számú készítménynek ez a mennyisége 40 mg száraz anyagot tartalmazott. A végleges izolálás végett a 3. számú készítmény destillatiós maradékát kevés methylalkoholban oldották és szobahőmérsékleten tartották. Az oldatban lassan világossárga, kicsiny, tűszerű kristályok váltak ki. 200­ ­­ 1. előzetes közleményt Rusznyák és Szent-Györgyi, Nature (London), 1936 VII. 4.

Next