Orvosi Hetilap, 1936. október (80. évfolyam, 40-44. szám)

1936-10-03 / 40. szám

938 ORVOSI HETILAP 1936. 40. sz. 0. Klinikai tünetek változatlanok, a beteg három hét múlva meghal. — 13. Nephitis subacuta. CR.: 18.0, F.: 12.6, Cf.: 4.1, 17 injectio (2. és 3. sz. készítmény) után CR.: 25.0, F.: 9. Cf. 0. Albuminuria változatlan, a vérnyomás és az egynapos kísérlet már a kezelés előtt is normális volt. — 14. Subacut polyarthrytis. CR.: 20.0, F.: 7.7, Cf.: 2.2%. 12 kristályos citrin­­injectio után CR.: 26.0, F.: 5.6, Cf.: 0. Az injectiók adagolása alatt fájdalommentes. — 15. Myxodema. CR.: 19.0, F.: 16.2 Cf: 5.5­%­. A 3. sz. készítményből 20 injectiót kap, amelyek után CR.: 26.0, F.: 2.4, Cr.: 0.8%. A klinikai tünetek változat­lanok. — 16. és 17. Diabetes mellitus. Igen alacsony CR.: 6— 6.5, citrin injectiók az alacsonyt CR-t nem befolyásolják. A 8—15. sz. esetekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azokban a betegségekben, amelyekben a capilla­risok a fehérjék részére átjárhatók, citrin injectiókkal ezt a fokozott permeabilitást majdnem minden esetben meg lehetett szüntetni. A CR­ is gyakran emelkedett, még azokban az esetekben is, amelyekben a kezelés előtt is már normális értékeket kaptunk. Hogy a citrin-kezelés magára a betegségre tényleg hatástalan-e, azt a további vizsgálatoknak kell eldöntenie. Ha Eppingernek azon fel­fogása, hogy a „savós gyulladás”-nak a betegség lefolyá­sában fontos szerepe van, helytálló, úgy azt kell várnunk, hogy a normális permeabilitási viszonyok helyreállítása a betegség lefolyására is fontos hatással van.­­ Ezen hatás kimutatására azonban a citrin-kezelést sokkal hosszabb ideig kell folytatni, mint a mi kísérleteinkben s valószínűleg a dosis nagyságát is emelni kell. Mi ugyanis a kezelést rendesen akkor befejeztük, amikor a normális capilaris viszonyok helyreálltak, minthogy a közvetlen cé­lünk csupán a flavonoknak a capillarisokra való hatásának tanulmányozása volt. Ezen ismereteink birtokában természetesen a pro­blémák egész sora merül fel. Így többek között az, hogy citrinnek leírt capillaris hatása csak a citrinre vonatko­­zik-e, vagy pedig a flavon csoport többi tagjai is hasonló tulajdonsággal bírnak. Egyes tájékoztató kísérletek quer citrinnel és rhamnetinnel nem vezettek végleges eredmény­re. Meglepő volt azonban az, hogy míg a citrin-injectiókat mindegyik beteg minden kellemetlen melléktünet nélkül viselte el, addig a quercitrin és rhamnetin injectiók né­hány esetben magas lázat, sőt collapsust idéztek elő, úgy hogy ezeknél a kezelést időnek előtte be kellett fejeznünk. Tekintettel a citrinnek előzetesen felvett vitaminjellegére, állatkísérleteink és a perorális hatékonyságra vonatkozó kísérletek is folyamatban vannak. Összefoglalás: Korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy a purpurás megbetegedésekben a tiszta C-vitamin hatástalan, míg a paprika kivonat és a citromlé ezen be­tegségeket sokszor igen jól befolyásolja. Ebből azt a kö­vetkeztetést vontuk le, hogy a növényekben (citrom, paprika) a C-vitamin mellett még egy capillar-activ vita­minnak kell lenni. Citromléből sikerült egy anyagot —, a citrint — isolálni, amely a chemiai analysisben egy flavon glycosidájának bizonyult. Ez az anyag a vascularis purpurát meg tudja gyógyítani, míg­­a. thrombopeniás purpurára hatástalan. A citrin gátolja sok olyan betegség­ben is a fehérje-permeabilitást, melyekben a capillarisok fokozottan átjárhatók (Eppinger „savós gyulladás”-a). Éppen ezen az alapon neveztük el ezt az anyagot „permea­bilitási vitaminnak”, röviden „P-vitamin”-nak. Irodalom: 1. Sebastianelli: Boll. Acad. Lancis Roma, 1935. 8. 229. — 2. FukudaArch. für. exper. Path. 1932. 164. 685, — 3. Zimmer A.: Magyar Physiol. Társaság nagygyűlése. 1936. 6. — 4. Schönheider F.: Koppenhága, 1936. — 5. Armentano: Z. exper. Med. 1936. 97. 630. — 6. Armentano.- Z. für klin. Med. 1936. 129. 685. — 7. Borbély: M. med. Wschr. 1930. 886. — 8. Eppinger, Kaunitz és Popper: Die seröse Entzündung. Wien. 1935. — 9. RappaportMikrochemie des Blutes. 1935 — 10. Landis: dt. Eppinger u’tán. *) *) Ez a munka az amerikai Josiah Macy Jr. (New-York) alapítvány támogatásával készült, Bolyai János idegvilágáról. Irta: Schaffer Károly ny. egyet ny. r. tanár.. (Folytatás.) Áttérünk most Bolyai János lelkivilágának teher­tételeire. Ezeknek nem csupán felsorolása, hanem külö­nösen helyes értékelése lesz fő feladatunk, eleve is meg­jegyezvén, hogy a különböző oldalakról történt szakszerű és szakszerűtlen elbírálásokban sok az önkényesség. Már bevezetőleg utaltunk arra, hogy maguk a psychiaterek is eltérnek egymástól meghatározásaik tekintetében, mert Bolyai Jánost az egyik schizophreniásnak, a másik csak psychopathiásnak mondja. A nem-psychiater csupán gya­korlati psychológus, Szirmayné a következőket vélemé­nyezte. Miután Bolyai János testileg kicsiny volt, őt piknikus testalkatú, schizophreniás egyénnek tekinti, pontosabban jóindulatú paranoid schizophrenia remit­táló lefolyással periodicitással. — A piknikus compo­­nens, melyet atyjától örökölt, csupán testileg valósult meg rajta, termetében, míg a schizophrenia jellemében, lelki világában. Midőn most saját fejtegetéseinkbe bocsátkoznánk, a leghelyesebb tárgyalási módnak véljük, hogyha B. Já­nos lelki abnormitásait a szerint vesszük taglalás alá, amint azok legfiatalabb korától fogva haláláig időbeli sorrendben jelentkeztek. Legelső, ermekórtani szempontból nagyon figye­lemreméltó abnormitása 11 éves korában jelentkezett abban a kijelentésében, mely szerint ha ő király lenne, anyját megöletné, ellenben atyjának gyémántkoronát vásárolna. Ezt a kegyetlen kijelentést Szirmayné magyar népmesék befogására működő képzelet termékének nézi; ezen enyhítő kimagyarázás dacára azonban Szirmayné érezhette egy mélyebbre hatoló felfogás szükségét és így belehozza az „Oedipus-complexust”, de mivel ez az apa ellen szóló kegyetlenség kifejezésére való, úgy segít ma­gán, hogy ennek megfordításáról beszél önkényesen.­­ Ermekórtani szempontból azonban kétségtelen, hogy eb­ből a kijelentésből kisugárzó érzelmi megnyilvánulás kó­ros jelenség, hiszen 11 éves koraérett, és így öntudatos fiú kijelentéséről van szó, melyet ugyan enyhít az, hogy utólag­­az anyától bocsánatot kért, de itt az egyéni lélek­tani körülmény fontos, hogy szögesen ellentétes érzelme­ket tudott táplálni a két szülővel szemben. Ezt a kóros érzelmi megnyilvánulást még szembeugróbbá teszi az a tény, hogy B. János anyja határtalan szeretettel csün­gött fián és így e kijelentés annyival inkább abnormis. Ezt az anyai szeretetet János nem tudta méltányolni kó­ros oknál fogva, s így azt tudomásul sem vette, míg a leendő geometriai lángészre a mathematikának kiválósága az apa személyében annál nagyobb hat­ással tudott lenni. Már ebből is közelfekvő annak a feltevése, hogy János érzelmi világa határozottan satnyább lehetett értelmi világához képest, más szóval Jánosra minden az értel­men át hatott első­sorban. Persze nem kizárólag, mert mint lát­tuk, Jánosnak a nők iránt, mindenesetre nemi­leg, hajlandósága volt. Kózlélektani szempontból tehát azt kell hangsúlyoznunk, hogy az anyával szemben vér­­fagyasztó kegyetlenséget, az apával szemben fanatikus lelkesedést juttatott egyidejűleg B. János kifejezésre: az érzelmi sivársággal ellentétben érzelmi túlhajtás mutat­kozik egy-egy szülőhöz kötötten és így az érzelmi kör­ben beteges hasadást kell megállapítanunk. Ez a hasa­dás a schizophreniának alapvető tulajdonsága és innét is kapta elnevezését, magyarul hasadási elmezavar. Hang­súllyal mondjuk, hogy itt az érzelmi világ poláris ellen­tétessége a lényeg oly értelemben, hogy az apa iránt való határtalan lelkesedéssel tőszomszédos az anya iránt kifejezett kegyetlen érzelmi megnyilvánulás. E szerint

Next