Orvosi Hetilap, 1936. október (80. évfolyam, 40-44. szám)
1936-10-03 / 40. szám
938 ORVOSI HETILAP 1936. 40. sz. 0. Klinikai tünetek változatlanok, a beteg három hét múlva meghal. — 13. Nephitis subacuta. CR.: 18.0, F.: 12.6, Cf.: 4.1, 17 injectio (2. és 3. sz. készítmény) után CR.: 25.0, F.: 9. Cf. 0. Albuminuria változatlan, a vérnyomás és az egynapos kísérlet már a kezelés előtt is normális volt. — 14. Subacut polyarthrytis. CR.: 20.0, F.: 7.7, Cf.: 2.2%. 12 kristályos citrininjectio után CR.: 26.0, F.: 5.6, Cf.: 0. Az injectiók adagolása alatt fájdalommentes. — 15. Myxodema. CR.: 19.0, F.: 16.2 Cf: 5.5%. A 3. sz. készítményből 20 injectiót kap, amelyek után CR.: 26.0, F.: 2.4, Cr.: 0.8%. A klinikai tünetek változatlanok. — 16. és 17. Diabetes mellitus. Igen alacsony CR.: 6— 6.5, citrin injectiók az alacsonyt CR-t nem befolyásolják. A 8—15. sz. esetekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azokban a betegségekben, amelyekben a capillarisok a fehérjék részére átjárhatók, citrin injectiókkal ezt a fokozott permeabilitást majdnem minden esetben meg lehetett szüntetni. A CR is gyakran emelkedett, még azokban az esetekben is, amelyekben a kezelés előtt is már normális értékeket kaptunk. Hogy a citrin-kezelés magára a betegségre tényleg hatástalan-e, azt a további vizsgálatoknak kell eldöntenie. Ha Eppingernek azon felfogása, hogy a „savós gyulladás”-nak a betegség lefolyásában fontos szerepe van, helytálló, úgy azt kell várnunk, hogy a normális permeabilitási viszonyok helyreállítása a betegség lefolyására is fontos hatással van. Ezen hatás kimutatására azonban a citrin-kezelést sokkal hosszabb ideig kell folytatni, mint a mi kísérleteinkben s valószínűleg a dosis nagyságát is emelni kell. Mi ugyanis a kezelést rendesen akkor befejeztük, amikor a normális capilaris viszonyok helyreálltak, minthogy a közvetlen célünk csupán a flavonoknak a capillarisokra való hatásának tanulmányozása volt. Ezen ismereteink birtokában természetesen a problémák egész sora merül fel. Így többek között az, hogy citrinnek leírt capillaris hatása csak a citrinre vonatkozik-e, vagy pedig a flavon csoport többi tagjai is hasonló tulajdonsággal bírnak. Egyes tájékoztató kísérletek quer citrinnel és rhamnetinnel nem vezettek végleges eredményre. Meglepő volt azonban az, hogy míg a citrin-injectiókat mindegyik beteg minden kellemetlen melléktünet nélkül viselte el, addig a quercitrin és rhamnetin injectiók néhány esetben magas lázat, sőt collapsust idéztek elő, úgy hogy ezeknél a kezelést időnek előtte be kellett fejeznünk. Tekintettel a citrinnek előzetesen felvett vitaminjellegére, állatkísérleteink és a perorális hatékonyságra vonatkozó kísérletek is folyamatban vannak. Összefoglalás: Korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy a purpurás megbetegedésekben a tiszta C-vitamin hatástalan, míg a paprika kivonat és a citromlé ezen betegségeket sokszor igen jól befolyásolja. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a növényekben (citrom, paprika) a C-vitamin mellett még egy capillar-activ vitaminnak kell lenni. Citromléből sikerült egy anyagot —, a citrint — isolálni, amely a chemiai analysisben egy flavon glycosidájának bizonyult. Ez az anyag a vascularis purpurát meg tudja gyógyítani, míga. thrombopeniás purpurára hatástalan. A citrin gátolja sok olyan betegségben is a fehérje-permeabilitást, melyekben a capillarisok fokozottan átjárhatók (Eppinger „savós gyulladás”-a). Éppen ezen az alapon neveztük el ezt az anyagot „permeabilitási vitaminnak”, röviden „P-vitamin”-nak. Irodalom: 1. Sebastianelli: Boll. Acad. Lancis Roma, 1935. 8. 229. — 2. FukudaArch. für. exper. Path. 1932. 164. 685, — 3. Zimmer A.: Magyar Physiol. Társaság nagygyűlése. 1936. 6. — 4. Schönheider F.: Koppenhága, 1936. — 5. Armentano: Z. exper. Med. 1936. 97. 630. — 6. Armentano.- Z. für klin. Med. 1936. 129. 685. — 7. Borbély: M. med. Wschr. 1930. 886. — 8. Eppinger, Kaunitz és Popper: Die seröse Entzündung. Wien. 1935. — 9. RappaportMikrochemie des Blutes. 1935 — 10. Landis: dt. Eppinger u’tán. *) *) Ez a munka az amerikai Josiah Macy Jr. (New-York) alapítvány támogatásával készült, Bolyai János idegvilágáról. Irta: Schaffer Károly ny. egyet ny. r. tanár.. (Folytatás.) Áttérünk most Bolyai János lelkivilágának tehertételeire. Ezeknek nem csupán felsorolása, hanem különösen helyes értékelése lesz fő feladatunk, eleve is megjegyezvén, hogy a különböző oldalakról történt szakszerű és szakszerűtlen elbírálásokban sok az önkényesség. Már bevezetőleg utaltunk arra, hogy maguk a psychiaterek is eltérnek egymástól meghatározásaik tekintetében, mert Bolyai Jánost az egyik schizophreniásnak, a másik csak psychopathiásnak mondja. A nem-psychiater csupán gyakorlati psychológus, Szirmayné a következőket véleményezte. Miután Bolyai János testileg kicsiny volt, őt piknikus testalkatú, schizophreniás egyénnek tekinti, pontosabban jóindulatú paranoid schizophrenia remittáló lefolyással periodicitással. — A piknikus componens, melyet atyjától örökölt, csupán testileg valósult meg rajta, termetében, míg a schizophrenia jellemében, lelki világában. Midőn most saját fejtegetéseinkbe bocsátkoznánk, a leghelyesebb tárgyalási módnak véljük, hogyha B. János lelki abnormitásait a szerint vesszük taglalás alá, amint azok legfiatalabb korától fogva haláláig időbeli sorrendben jelentkeztek. Legelső, ermekórtani szempontból nagyon figyelemreméltó abnormitása 11 éves korában jelentkezett abban a kijelentésében, mely szerint ha ő király lenne, anyját megöletné, ellenben atyjának gyémántkoronát vásárolna. Ezt a kegyetlen kijelentést Szirmayné magyar népmesék befogására működő képzelet termékének nézi; ezen enyhítő kimagyarázás dacára azonban Szirmayné érezhette egy mélyebbre hatoló felfogás szükségét és így belehozza az „Oedipus-complexust”, de mivel ez az apa ellen szóló kegyetlenség kifejezésére való, úgy segít magán, hogy ennek megfordításáról beszél önkényesen. Ermekórtani szempontból azonban kétségtelen, hogy ebből a kijelentésből kisugárzó érzelmi megnyilvánulás kóros jelenség, hiszen 11 éves koraérett, és így öntudatos fiú kijelentéséről van szó, melyet ugyan enyhít az, hogy utólagaz anyától bocsánatot kért, de itt az egyéni lélektani körülmény fontos, hogy szögesen ellentétes érzelmeket tudott táplálni a két szülővel szemben. Ezt a kóros érzelmi megnyilvánulást még szembeugróbbá teszi az a tény, hogy B. János anyja határtalan szeretettel csüngött fián és így e kijelentés annyival inkább abnormis. Ezt az anyai szeretetet János nem tudta méltányolni kóros oknál fogva, s így azt tudomásul sem vette, míg a leendő geometriai lángészre a mathematikának kiválósága az apa személyében annál nagyobb hatással tudott lenni. Már ebből is közelfekvő annak a feltevése, hogy János érzelmi világa határozottan satnyább lehetett értelmi világához képest, más szóval Jánosra minden az értelmen át hatott elsősorban. Persze nem kizárólag, mert mint láttuk, Jánosnak a nők iránt, mindenesetre nemileg, hajlandósága volt. Kózlélektani szempontból tehát azt kell hangsúlyoznunk, hogy az anyával szemben vérfagyasztó kegyetlenséget, az apával szemben fanatikus lelkesedést juttatott egyidejűleg B. János kifejezésre: az érzelmi sivársággal ellentétben érzelmi túlhajtás mutatkozik egy-egy szülőhöz kötötten és így az érzelmi körben beteges hasadást kell megállapítanunk. Ez a hasadás a schizophreniának alapvető tulajdonsága és innét is kapta elnevezését, magyarul hasadási elmezavar. Hangsúllyal mondjuk, hogy itt az érzelmi világ poláris ellentétessége a lényeg oly értelemben, hogy az apa iránt való határtalan lelkesedéssel tőszomszédos az anya iránt kifejezett kegyetlen érzelmi megnyilvánulás. E szerint