Orvosi Hetilap, 1936. november (80. évfolyam, 45-48. szám)
1936-11-07 / 45. szám
1056 ORVOSI HETILAP 1936. 45. sz. laparotomiájának és egy combficam helyreigazításának leírásában. Szinte megnyugvásomra szolgált — gondolva Balassa széleskörű, nagy sebészi tevékenységére — midőn Korányi Frigyesnek Markusovszky felett tartott emlékbeszédében a következő sorokra akadtam: „1847 egy napján elterjedt a hallgatóság között a hír, hogy Balassa előadást fog tartani egy új epochalis felfedezésről, s néhány hallgatótársammal mi is bementünk az előadóterembe. Az újvilág utcai alacsony és elég szűk tanterem pódiumán ült Balassa János könnyű nádszövetű karosszékén, mögötte állt a bécsi műtőintézetből hazakerült Markusovszky, mint assistens, körülötte egész csoportban Kovács Sebestyén Endre, Arányi, Wagner János, Lumnicr Sándor, Bókas János, Sass István, Ozorenszky Károly, Pető Zsigmond, megannyi a talentum stigmájával felruházott, választékos megjelenésű, Sympathikus ifjú alakok, akik feszült figyelemmel kísérték a sajátságosan igézetes hanglejtésű Balassa szavait. Balassa lelkesült hévvel fejtegette az orvosi tudomány nagy, új felfedezését, a pár hónappal előbb a Massachusets Hospitalban Warren által sebészi műtétnél először használt neidernarkosist. Bámulatos hatásának bemutatására nem sokkal azután egy kőmetszést vitetett végbe azzal a precizitással, ami Balassát az akkor élő európai műtősebészek legelsőinek egyikévé tette.” Balassa tehát ismerte a narkosist és alkalmazta is betegein rögtön, amint azt első kézből , az amerikai híradásból megismerte. Bizonyos, hogy éppen ilyen azonnal próbálta ki az 1848-Joan Simpson által Edinburgban ajánlott chloroformot, bár tanári működését ez időkben a szabadságharc s az utána következő szomorú évek nagyon megakasztották. Ezen az áldásos két gyógyszeren, s talán még az akkor „szunyal”-nak nevezett morphinon és a „chinal”-nak nevezett chininen kívül jóformán semmiféle gyógyszer sem állott rendelkezésére az orvosoknak a betegségek, sebzések kincs tüneteinek enyhítésére, fertőzése továbbterjedésének meggátlására. — Gyógyszerkönyvünk se volt; az 1844-ben kiadott IV, majd az 1855-ben megjelent V. osztrák gyógyszerkönyv volt nálunk is hivatalos. Hogy ez milyen értékű gyűjteménye volta gyógyszereknek, mutatja az, hogy 26 florest, 39 herbát, 53 gyökeret, 36 levelet 18 gyümölcsöt, 61 extractumot, 32 emplastrumot, 55 tincturát, 47 kenőcsöt, 55 aqyat, 37 spiritust, 18 féle higanykészítményt és 17 féle vaskészítményt ölelt fel magába, s benne még sem a salycilsav, sem a cárból vagy kreosot nem foglalt helyet, s komolyan hatékony szerei csak azaether és a chloroform, továbbá a tartarus emeticus, az ac. arsenicosum, a phosphor, a chinin, morphin, strychnin, atropin, veratrin, továbbá az aconitum, secale és colchicum galeniqumai voltak. Ebbe a csodálatosan meddő, gúzsbakötött therapiájis korszakba öntött új életet a chloroform bámulatos hatása. Ez foglalkoztatta az embereket, megtermékenyítette az elméket és gondolatokat váltott ki a chemiailag iskolázott orvosokból. Negyven esztendeje ismerték már a vegyészek a Liebig által 1830-ban előállított chloralhydratot. Azt is tudták, hogy lúggal chloroform választható le belőle, hiszen így is csinálták az altatásra használatos legtisztább chloroformot. [CCl.iCH.O + KOH + CCls + H.CO.OK] Liebreichnak, a szellemes pharmakológusnak jutott csak eszébe 40 év múlva, hogy ez a reactio a szervezet alkalival telt edényében is végbemehet, s akkor az agyban lassan kint leváló chloroform narkotikus hatást kell hogy ott kifejtsen. Az állatkísérlet igazat adott neki, s az első hypnoticum fel volt fedezve. Ez a tisztán chemiai elgondolás ugyan később nem bizonyult igaznak, mégis új irányt szabott meg és rendkívül termékenynek bizonyult. Brown és Fraser edinsburgi vegyész és pharmacologus felfedezése a tertiaer hasisok (delphinin, aconitin, strychnin) methylisálásával görcsokozó hatásuknak curataszerűvé változását illetőleg is útmutatás volt arra, hogy bizonyos kívánt gyógyszerhatásokat a molekula chemiai átépítésével el lehet érni. Nagyszerű jövőt jósló eredmények voltak ezek a chemia és pharmacologia sikeres együttműködésére, de tervszerű munka csak a Buchheim és Schmiedeberg által megalapított experimentális pharmakológia segítségével vált lehetségessé. Ez a tudomány pedig azt tanítja, hogy ismerni kell a gyógyszer támadáspontját ss a reactio lefolyását, ami a szer és az elective megtámadott orgánum sejtjei között végbemegy. Ennek pedig első feltétele, hogy chemiai egységekkel dolgozzunk és nem kevert anyagokkal, ha már a reactióban résztvevő másik factort, a sejtet nem is tudjuk ma ismerős chemiai egységekre bontani. Ez a törekvés vezetett a nyers drogok és galenusi készítmények tiszta hatóanyagainak előállítására és az ezekkel, valamint vegytiszta egységes chemiai anyagokkal való kísérletezésre, amelyek többé nem a beteg emberen, vagy a kísérleti egész állaton, hanem a természettudományi mérőeszközök igénybevételével éppen az elective megtámadott orgánumokon, sőt lehetőleg izolált szerveken végeztettek. Ismétlődő példák csakhamar annak a megismerésére vezettek, hogy a hasonló vegyi összetételű szereknek hasonló hatása van és rendkívül fontos lett a szerek vegyi alkotásának kutatása, ami azok tervszerű előállítását tette volna lehetővé. Ennek a korszaknak köszönhetjük az addig egyedül uralkodó chloralhydrat mellett más aliphás alkoholszármazékoknak altatószerként alkalmazását: a paraldehydet (CH 1.CHO)3, az amylenhydratot [ (CH3)2.C2H5.COH1 és a Schmiedeberg által a légző és edénymozgató központ izgatójaként ismert amin-gyökkel (NH2) combinált aethyl-urethant [NH2CO.OC2H5]. Ugyancsak az aliphás alkyl-gyökök altató hatása vezette Baumannt arra, hogy a véletlenül jó hypnoticumnak felismert sulfonal: CH: SO2.C2H5 CH.v CH: SO2.C2H5 mintájára a már 3 aethyl-gyököt tartalmazó trionalt CHs SO2C2H5 C2Hö> c < SO2C2H5 állítja elő, ami csakugyan erősebb altatónak bizonyult. De megcáfolta az alkyl-gyökök narkotikus hatására épített elméletet a 4 aetyl-gyököt tartalmazó tetronal, C2H5 SO2.C2H5 C2H5 > c< SO2.C2H5 ami nem hogy erősebb, hanem gyengébb hatásúnak bizonyult a trionalnál. Hasonló csalódások érték mindazokat a búvárokat, akik a gyógyszerek hatását az őket alkotó gyökök jellegzetes hatásából összetevődőnek vélték és ez alapon törvényszerű következtetéseket akadtak levonni a chemiai összetételből a szerek hatásának előre megjósolására, sőt újabb gyógyszerek tervszerű előállítására. Schmiedeberg hamar belátta ennek a tisztán chemiai felfogásnak helytelenségét és számot vetett a vegyületek physikai tulajdonságával is gyógyszeres hatásuk létrejöttében. Ez annál jogosultabb is volt, mert egyrészt világos, hogy a chemiai összetétel változását mint