Orvosi Hetilap, 1936. november (80. évfolyam, 45-48. szám)

1936-11-28 / 48. szám

1128 ORVOSI HETILAP 1936. 48 sz. Érdekesek még azok a direkt fertőzések, amelyek műtétek után keletkeznek, vagy egyszerű ureterkathete­­rismus, esetleg vesemedencemosás, vagy pyelographia után lépnek fel. Tünetek. A vizelet zavaros, genytartalmú, kivéve azon esete­ket, midőn az inficiált vesemedence lefolyása valami ok­ból szünetel (ureterkő beékelődés) s a másik vese és hó­lyag épek. Ilyenkor annál szembeötlőbben jelentkezik a magas láz, melyet gyakran hidegrázás előz meg, valamint a megfelelő oldali vesegörcsök, vagy tompább fájdalmak, melyek fokozódnak akkor, ha a vesetájékra nyomást gya­korolunk. Súlyos esetben a lázak magasabbak, állandób­bak, gyakori a hidegrázás, a betegek elesettek, sápadtak, pulsus szapora, a nyelv száraz. Különösen feltűnő a na­ponta jelentkező hidegrázás s a nagy érzékenység a beteg vesetájon, melyet nem is lehet kitapintani, mert a beteg izomösszehúzódással védekezik ellene. Gyengébb virulen­­tiájú coliinfectiónál látni azonban olyan eseteket is, hogy a vesetáj nem nagyon érzékeny, inkább a mély belégzé­­sek végén jelez a beteg bimanuális tapintásnál némi fájdalmat. Ezen tünetek a retentiót kiváltó vagy fenntartó alap­­betegség szerint bizonyos különbségeket mutatnak. Beékelt ureter kőnél, midőn az inficiált vesemedence­­vizelet hirtelen nagy nyomás alá jut, hamar beállhat a pyelointersitialis refluxus capsula alatti tályogokkal, midőn hidegrázások, magas lázak, görcsös fájdalmak kíséretében jelzik a folyamatot. Pár napi fennállás után a görcsök megszűnnek, inkább állandó tompa fájdalom lép fel s a vese tapintás iránti érzékenysége is lényegesen csökkenhet; a hidegrázásos lázak, leukocytosis azonban jelzik a folyamat fennállását. A hólyagretentióhoz csatlakozó, rendszerint kétoldali pyelonephritis, melynek typusa az, amit prostata hyper­­trophiásoknál látunk olyan gyakran, lappangva fejlődik, midőn az infectio a hólyag felől per continuitatem jut fel a pyelumba s innen a vesébe. Rendesen kisebb lázak van­nak itt, melyeket egy-egy nagyobb lázroham zavar meg, ezek az apró lázak azonban soká — hetekig — tartanak; ez alatt a beteg nagyon leromlik, étvágytalan lesz, nagyon sokat szomjazik s amint a vese lassan elgenged, kifejlőd­nek az uraemiás tünetek, melyeknek a beteg áldozatul esik.­­■ü A különböző húgycső, prostatatályog, ureter vagy veseműtétekhez szövődményként csatlakozó pyelonephri­tis heveny módon magas lázak, hidegrázás kiséretében szokott fellépni s kezdetben, mikor még kifejezett tünetek nincsenek, akkor gondolunk rá, ha a műtéti sebben a jelentkező lázaknak okát nem találjuk meg. Érdekesek az ureterkatheteres vesevizsgálathoz vagy pyelographiához csatlakozó fertőzések. Ezeket sok­szor nagyon nehéz elkerülni, mert az inficiált hólyagon át a kathetert az ureteren át a pyelumba felvezetni s így a bacterium felvitele vagy a katheter okozta trauma folytán annak továbbvitele nagyon is lehető. Az ember inkább azon csodálkozhat, hogy nem történik gyakrabban infectio. Töltéses pyelographiát inficiált vesemedence esetében nagyon is óvatosan, enyhe nyomással végezzük s mindig mérlegeljük azt, hogy megéri-e a kapott ered­mény azt a rizikót, hogy betegünk pyelovenosus reflux útján tályogokat kaphat a vizsgálat után veséjében. Egy legutóbb operált esetemben a 65 éves nőbetegnél egy másik klinikán baloldali hypernephroid daganatot állapí­tottak meg s teljesen kivizsgálva, műtétre készen hozták hozzám. A kivizsgálás abból állott, hogy kétoldali ureter­­kathetert vezettek fel, ami a beteg bemondása szerint az egészséges baloldalon nagyon nehezen ment s erősebb vérzéssel és fájdalmakkal járt s miután a katheter nem jól vezetett, a felvezetést meg kellett ismételni. A meg­bízható vizsgálati adatok és pyelographia birtokában el­végeztem a műtétet s a nagy széteső hypernephroid daga­natos vesét eltávolítottam. Egy nappal a műtét után a beteg anuriás lett, ureterkathetert csak 18 cm-re tudtam felvezetni, melyen át 24 óra alatt 50 ccm zavaros, geny­­tartalmú vizelet örült. Így ment ez pár napig, miközben a beteg szívműködése gyengült, 39°-os láz lépett fel, leukocytosis 15.000-re felmegy. Műtéti seb teljesen reactio nélküli. Nyolcadik nap meghalt. A megmaradt vesének úgy a kéreg­, mint a velőállományában igen súlyos lobos elváltozások vannak. A csatornácskák árterét fehérvér­sejthengerek töltik ki, az interstitium is leukocytásan beszűrődött; sok helyen hatalmas összefolyó gócok alakul­­tak ki, melyeknek területén belül a szöveti szerkezet tel­jesen elmosódott. Az ureter hámbélése teljesen elpusztult és a submucosa diffuse leukocytásan beszűrődött. A geny­­ből streptococcust lehetett kitenyészteni. Az egészséges vese fertőzése az ureterspasmus miatt nehéz vizsgálati ureterkatheterismus alkalmával történt, melynek lehetősége annál inkább adva volt, mert a beteg­nek régi cystitise is volt, tehát az ureterkathetert inficiált területen át kellett az ureterbe felvezetni, sőt mivel nem jól vezetett, a felvezetést meg kellett ismételni, ami prae­­disponáló traumát jelentett az uréterben és pyleumban. Kórisme: A soká tartó magas lázak, de főleg a gyak­ran jelentkező hidegrázások vesegenyedésre engednek gyanítani. Hasonló tüneteket okozhat retentióval járó pyen­tis is, ha azonban ureterkathetert vezetünk fel a kérdéses vesemedencébe s retentiót nem találunk, az meg­erősíti gyanúnkat a vesegengedést illetőleg. A leukocyto­sis legtöbbször megállapítható, midőn ilyenkor 15—25.000 leukocytát találunk. A vese functios vizsgálata rendesen kiesést mutat a beteg vesében az egészségeshez viszo­nyítva; az indigocarmin késve és kevésbbé intensiven jelenik meg. A vizelet fagypontsülyedése is kevesebb. Vesemedenceretentióval vagy vesegenyedéssel járó ese­tekben múlólag is láthatunk functiócsökkenést, ami a betegség meggyógyulásával a normálisra térhet vissza. Nehezebb a kórisme felállítása a prostata túltengésnél fejlődő vesegenyedésnél; itt az ureternyílásokat rendsze­rint nem lehet látni, mert a bedomborodó prostatalebeny elfedi azokat, tehát sem cystoskopos megfigyelést, sem ureterkatheterezést végezni nem lehet. Itt inkább az általános tünetekből következtetünk. Fontos jel ilyenkor, hogy a beteg vese ha tapintásnál nem is, de a vesetájak ütögetése érzékenységet mutat. Apró lázak mellett két­oldali progressiv folyamatnál előbb-utóbb a veseinsuffi­­cientia tünetei mutatkoznak, mit ilyenkor a vérfagypont vagy maradék nitrogén értékéből is megállapíthatunk. Az intravénás pyelographia útján a vesemedence- és ureter­­tágulásokat korán lehet kórismézni, esetleg nagyobb parenchyma roncsolásokat is meg lehet látni s a kellő időben történő sebészeti bevatkozással a vesegengedésnek, illetőleg a további veseállománypusztulásnak gátat lehet vetni főleg akkor, ha a folyamat inkább egyoldali s a beteg állapota még elég jó. Perinephritistől elkülöníteni nem nehéz, ha a vizelet tiszta; ha azonban pyelitis is van s a vizelet zavaros, akkor az elkülönítés akkor válik lehetővé, ha a perineph­ritis következtében vizenyőssé lett vesekörök­ tömeges zsírt mint tésztás tapintatú, nem élesen elhatárolt terime­­nagyobbodást a vesével együtt át­ballotálni tudjuk. Gyógykezelés. Retentióval járó pyelitis esetén kellő időben alkalmazzuk az állandó ureterkathetert, mint a lefolyást biztosító drainezést, mert ezzel sok esetben meg­előzzük az infectionak a vesébe való bejutását. Ha azon­

Next