Orvosi Hetilap, 1937. január (81. évfolyam, 1-5. szám)

1937-01-02 / 1. szám

81. évfolyam, 1. szám, Budapest, 1937. január 2. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELEELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Neuber Ede: Fajlagos reconvalescens savóval gyógyított aktinomykosis-betegek (előzetes közlemény.) (2—4. o.). Frankl József: A bőrön húzott hólyagok tartalmának sero­­logiai vizsgálata. (5—8. oldal.). Benedek Andor: Apoplexiás méhvérzés a menopausában. (8 —10. oldal.). Friedrich László: A trauma jelentősége a gyomorfekély ke­letkezésében. (10—11. oldal.). Bodó Bertalan: A Visscher—Bowman-féle terhességi re­­actióról. (11—12. oldal.). Szendey László: Az orbánc chemotherapiája sanochrommal. (12—15. oldal.). Jankovich László: Mikor kell, vagy mikor lehet rendőri bon­colást kérni? (15. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (1—4. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (15. —18. oldal.). Könyvismertetés: (18. oldal.). Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (18—22. oldal.). Bókay János: Agyag szopóedénykék a bronz-korszakból Magyarország területén. (22—23. oldal.). Csőke László: Megjegyzés a typhus elleni indirect immuni­­zálás tervéhez. (23—24. oldal.). Vegyes hírek. (24. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) ÜDVÖZÖLJÜK KARTÁRSAINKAT és avval a bizalommal fordulunk hozzájuk, amit a becsülettel végzett munka ébreszt bennünk a 80-ik év zártával. Ebből 13 év munkája esik reánk és ezt az időt méltán lehet az Orvosi Hetilap újjászületésének nevezni. Ez elsősorban bölcs kultuszkormányunknak köszönhető, mert megváltotta, megmentette lapunkat, s azóta is rajtunk a gondja; — másodsorban pedig a négy hazai egyetem érdeme, melyekhez lelkesedéssel csatlakoznak kitűnő kórházaink, rendelő intézeteink és nem utolsó sorban kritikus szemmel megfigyelő gyakorló orvostársaink, kik kutató munkájuk szellemi értékeit oly gazdagon ontják az orvosi ismeretek és kultúra tárházába, minek lapunkat tekinthetjük. A mi szerény feladatunk már csak az­ volt, hogy ezt az értékes termést begyűjtve administráljuk és előfizetőinkhez eljuttattuk lelket öntve lapunk hasábjaiba, keresve a consactust olvasóinkkal, igényeik és érdeklődésük kielégítésére törekedve gyakorlati mellékletünkkel, közérdekű kérdéseikre válaszok adá­sával, tanulságos klinikai és összefoglaló előadásokkal, referátumokkal, jegyzőkönyvek időszerű közlé­sével, nem feledkezve meg olykor az orvostörténelmi, egészségpolitikai és orvostársadalmi kérdések tár­gyalásáról sem. Úgy érezzük, hogy ez utóbbi feladatunknak a jövőben több figyelmet és több helyet kell szán­­nunk, hogy megfelelhessünk annak az egyre növekvő érdeklődésnek, am­ivel orvosközönségünk egyrészt az orvosi munka egyre terjedő és elkerülhetetlennek látszó socializálódása, az állam és közületek fejlődő egészség­gondozása, másrészt az orvosi kamarák felállítása következtében a maga rendi érdekei felé fordul. Ennek jelét olvasóink már ezen számunkban is láthatják-Mindezt a munkát nem tekintjük érdemünknek, csak kötelességteljesítésnek, minek jóleső tudata azonban csak addig él bennünk, amíg előfizetőink sokaságában annak méltánylását látjuk és érezzük, őszintén mondjuk, ez a tudat kezd inogni bennünk. Mert nem tudjuk hinni, hogy ennyi törekvés és jó­akarat mellett előfizetőink táborának folytonos csökkenése a mai gazdasági helyzet és orvosnyomor követ­kezménye volna. És mi nem is a fiatal, állástalan vagy teljesen praxisnélküli diplomásoktól várjuk a támogatást, hanem a beérkezettektől, a kultúráért áldozni tudóktól. A magunk megnyugtatására arra gon­dolunk, hogy talán nem ismerik eléggé Hetilapunkat? Ezért arra az áldozatra szántuk el magunkat, hogy mindazon collegáknak, akiknek ezen mutatványszámunkat megküzdöttük, folytatólagosan küldeni fogjuk lapunkat egész január folyamán, hogy megismerhessék és megkedveljék. Így reméljük azt, hogy kartársaink jóindulatú pártfogását elnyerhetjük és ennek alapján a 81-ik évébe lépő Orvosi Hetilapot továbbfejleszt­hetjük és gazdagíthatjuk. Adja Isten, hogy reményünket kartársaink valóra váltsák! Vámossy Zoltán

Next