Orvosi Hetilap, 1937. január (81. évfolyam, 1-5. szám)

1937-01-02 / 1. szám

4 ORVOSI HETILAP 1937. 1.sz. Utóbbi esetekből korántsem akarok nagyobb jelentősé­gű következtetéseket levonni, csak azt kívánom megálla­pítani, hogy ezekben a fajlagos r. s.-kezelés igen rövid idő alatt nagyfokú javulást, illetve gyógyulást eredmé­nyezett. Főleg a 2. esetben (63 éves ny. csendőrőrmester, aki nyaki actinomycosisban szenvedett) a beteg kizárólag fajlagos r. s.-kezelésben részesült, tehát minden kétséget kizárólag a r. s.-nek kellett az A.-folyamatot meg­gyógyítania. A fajlagos r. s.-kezelés előnyét még abban is látom, hogy ez a beteg leromlott állapotában, vagyis anergiás szakában is adható, mert nem activ immunizáló therapia, hanem e gyógykezeléssel már kész fajlagos védőanyago­kat viszünk a szervezetbe. Eddig előadásaimban és közléseimben mindenkor nyomatékosan kiemeltem, hogy autó- vagy polyvalens­­vaccinát használjunk, mert az actinomycosis-kórkép egy syndroma — amint ezt Verebély Tibor nálunk már régen megállapította, — amely különböző sugárgombaféleségek­től származhatik. Ha az A.-vaccinakezelésben a polyvalen­­tia elve domborodik ki, — amikor t. i. autovaccinával nem rendelkezünk —, akkor a r. s.-kezelésben is valószínűséig ez érvényesül. Hisz az erysipelas r. s.-kezelésében szintén polyvalens — vagyis több orbáncos betegtől számazó — r. s.-t alkalmazunk, mert meggyőződtem arról, hogy az erysipelas kórképét is különböző kórokozók, így külön­böző streptococcus, sőt staphylococcus törzsek okozzák, mint ezt különben is a szerzők nagy része vallja. Poly­valens v. s.-kezeléssel e syndromás jellegű fertőző beteg­ségekben tehát a fajlagosság elve jobban érvényesül, mert sokkal valószínűbb, hogy az ilyen savó azokat a védő­anyagokat is tartalmazza, amelyek a fertőzést okozó kór­okozókkal szemben fajlagosak. Bizonyára teljes mérték­ben áll ez az A.-nak r. s.-kezelésére is, vagyis itt is bizo­nyára a polyvalens r. s.-kezelést kell majd előnyben ré­szesítenünk. Ezt az elgondolásomat csak azért említem fel e helyen, mert megtörténhetik a jövőben, hogy mono­­valens A.­r. s.-kezelésre a beteg nem gyógyul, sőt nem is javul, még­pedig azért nem, — erre a lehetőségre min­denesetre gondolnunk kell, — mert ez a monovalens r. s. nem tartalmaz éppen a betegnek megfelelő fajlagos védő­anyagokat. Tekintettel arra, hogy az actinomycosis aránylag ritka megbetegedés, ezért megfelelő minőségű és mennyi­ségű fajlagos r. s. beszerzése nehézségekbe fog ütközni. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha az A.-betegeket köz­pontilag kezelnék, még­pedig Budapesten valamelyik fer­tőző osztályon biztosítanának az A.-betegek számára né­hány kórtermet. Véleményem szerint csakis ilyen körül­mények között valósulhatnának meg a fajlagos r. s.-keze­lés biztos feltételei. Ilyen megoldással mindenkor meg­felelő számú A.-beteg, s így r. s. is rendelkezésre állana. Még ilyen megoldás mellett is legnagyobb való­színűség szerint az A.-beteganyagot két csoportra kellene osztanunk. Az egyik részét fajlagos r. s.-al, a másikat azonban arany + fajlagos vaccinával kellene kezelnünk. Erre a megosztásra azért lenne szükség, mert a fajlagos r. s.-al kezelt betegek bizonyára nem termelnek maguk fajlagos védőanyagokat — legalább is kellő mennyiségben nem, — erre a biológiai munkára ugyanis nincs szükségük, mert a fajlagos védőanyagokat a r. s.-ban (mint ajándé­kot) kívülről kapják. Ezek szerint a fajlagos r. s.-al ke­zelt A.-betegek bizonyára nem fognak adni alkalmas és megfelelő r. s.-t az A.-kezelés céljaira. E téren az actino­mycosis r. s.-therapiában még nem rendelkezem megfelelő tapasztalatokkal, azonban már meggyőződtem arról, hogy a fajlagos r. s.-al kezelt erysipelas-betegek vérsavóját nem használhattuk fel további r. s.-therapiára, mert utób­biak nem termeltek, vagy csak igen kicsiny mennyiségben fajlagos védőanyagokat, amelyek a gyógyulás szempont­jából egyik esetben sem bizonyultak elegendőknek. Utóbbi elgondolásaimat csak azért bocsátottam a nyilvánosság elé, hogy országunk A.-betegeinek központi elhelyezésére e helyen is javaslatot tehessek. A Budapesti Kir. Orvosegyesületben a fajlagos r. s.­­al kezelt betegeimet XII. 4-én bemutattam, hogy a fajla­­gos A.-therápiának ez az új hajtása ismertté váljék.­­ Fajlagos r. s.-gyógykezelést tehát három súlyos A.-eset­­ben alkalmaztam. Javulás, illetve gyógyulás mind a há­rom esetben (100%) bekövetkezett. A fajlagos r. s.-al kezelt A.-betegek csekély számából* azonban még nem lehet komoly és objectív véleményt utóbbi eljárás felett nyilvánítanunk. Még számos teherápiás kísérlet lesz hi­vatva ennek a gyógykezelésnek az értékét eldönteni. * (Ennek az értekezésnek beküldése után egy újabb, sú­lyosabb lefolyású actinomycosis colli et fádér-beteg jelentke­zett, teljes szájzárral. E beteg két intraglutealis fajlagos r. s. -kezelésre úgyszólván teljesen meggyógyult, a szájzár pe­dig eltűnt. A r. s.-kezelés tovább folyik.) n. b) ábra. Ugyanaz a beteg (oldalt), kezelés előtt. N­. c) ábra. Ugyanaz a beteg o­datt. Kezelés közben (fajlagos savóval, 3 héttel a kezelés megkezdése után.

Next