Orvosi Hetilap, 1937. január (81. évfolyam, 1-5. szám)
1937-01-02 / 1. szám
4 ORVOSI HETILAP 1937. 1.sz. Utóbbi esetekből korántsem akarok nagyobb jelentőségű következtetéseket levonni, csak azt kívánom megállapítani, hogy ezekben a fajlagos r. s.-kezelés igen rövid idő alatt nagyfokú javulást, illetve gyógyulást eredményezett. Főleg a 2. esetben (63 éves ny. csendőrőrmester, aki nyaki actinomycosisban szenvedett) a beteg kizárólag fajlagos r. s.-kezelésben részesült, tehát minden kétséget kizárólag a r. s.-nek kellett az A.-folyamatot meggyógyítania. A fajlagos r. s.-kezelés előnyét még abban is látom, hogy ez a beteg leromlott állapotában, vagyis anergiás szakában is adható, mert nem activ immunizáló therapia, hanem e gyógykezeléssel már kész fajlagos védőanyagokat viszünk a szervezetbe. Eddig előadásaimban és közléseimben mindenkor nyomatékosan kiemeltem, hogy autó- vagy polyvalensvaccinát használjunk, mert az actinomycosis-kórkép egy syndroma — amint ezt Verebély Tibor nálunk már régen megállapította, — amely különböző sugárgombaféleségektől származhatik. Ha az A.-vaccinakezelésben a polyvalentia elve domborodik ki, — amikor t. i. autovaccinával nem rendelkezünk —, akkor a r. s.-kezelésben is valószínűséig ez érvényesül. Hisz az erysipelas r. s.-kezelésében szintén polyvalens — vagyis több orbáncos betegtől számazó — r. s.-t alkalmazunk, mert meggyőződtem arról, hogy az erysipelas kórképét is különböző kórokozók, így különböző streptococcus, sőt staphylococcus törzsek okozzák, mint ezt különben is a szerzők nagy része vallja. Polyvalens v. s.-kezeléssel e syndromás jellegű fertőző betegségekben tehát a fajlagosság elve jobban érvényesül, mert sokkal valószínűbb, hogy az ilyen savó azokat a védőanyagokat is tartalmazza, amelyek a fertőzést okozó kórokozókkal szemben fajlagosak. Bizonyára teljes mértékben áll ez az A.-nak r. s.-kezelésére is, vagyis itt is bizonyára a polyvalens r. s.-kezelést kell majd előnyben részesítenünk. Ezt az elgondolásomat csak azért említem fel e helyen, mert megtörténhetik a jövőben, hogy monovalens A.r. s.-kezelésre a beteg nem gyógyul, sőt nem is javul, mégpedig azért nem, — erre a lehetőségre mindenesetre gondolnunk kell, — mert ez a monovalens r. s. nem tartalmaz éppen a betegnek megfelelő fajlagos védőanyagokat. Tekintettel arra, hogy az actinomycosis aránylag ritka megbetegedés, ezért megfelelő minőségű és mennyiségű fajlagos r. s. beszerzése nehézségekbe fog ütközni. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha az A.-betegeket központilag kezelnék, mégpedig Budapesten valamelyik fertőző osztályon biztosítanának az A.-betegek számára néhány kórtermet. Véleményem szerint csakis ilyen körülmények között valósulhatnának meg a fajlagos r. s.-kezelés biztos feltételei. Ilyen megoldással mindenkor megfelelő számú A.-beteg, s így r. s. is rendelkezésre állana. Még ilyen megoldás mellett is legnagyobb valószínűség szerint az A.-beteganyagot két csoportra kellene osztanunk. Az egyik részét fajlagos r. s.-al, a másikat azonban arany + fajlagos vaccinával kellene kezelnünk. Erre a megosztásra azért lenne szükség, mert a fajlagos r. s.-al kezelt betegek bizonyára nem termelnek maguk fajlagos védőanyagokat — legalább is kellő mennyiségben nem, — erre a biológiai munkára ugyanis nincs szükségük, mert a fajlagos védőanyagokat a r. s.-ban (mint ajándékot) kívülről kapják. Ezek szerint a fajlagos r. s.-al kezelt A.-betegek bizonyára nem fognak adni alkalmas és megfelelő r. s.-t az A.-kezelés céljaira. E téren az actinomycosis r. s.-therapiában még nem rendelkezem megfelelő tapasztalatokkal, azonban már meggyőződtem arról, hogy a fajlagos r. s.-al kezelt erysipelas-betegek vérsavóját nem használhattuk fel további r. s.-therapiára, mert utóbbiak nem termeltek, vagy csak igen kicsiny mennyiségben fajlagos védőanyagokat, amelyek a gyógyulás szempontjából egyik esetben sem bizonyultak elegendőknek. Utóbbi elgondolásaimat csak azért bocsátottam a nyilvánosság elé, hogy országunk A.-betegeinek központi elhelyezésére e helyen is javaslatot tehessek. A Budapesti Kir. Orvosegyesületben a fajlagos r. s.al kezelt betegeimet XII. 4-én bemutattam, hogy a fajlagos A.-therápiának ez az új hajtása ismertté váljék. Fajlagos r. s.-gyógykezelést tehát három súlyos A.-esetben alkalmaztam. Javulás, illetve gyógyulás mind a három esetben (100%) bekövetkezett. A fajlagos r. s.-al kezelt A.-betegek csekély számából* azonban még nem lehet komoly és objectív véleményt utóbbi eljárás felett nyilvánítanunk. Még számos teherápiás kísérlet lesz hivatva ennek a gyógykezelésnek az értékét eldönteni. * (Ennek az értekezésnek beküldése után egy újabb, súlyosabb lefolyású actinomycosis colli et fádér-beteg jelentkezett, teljes szájzárral. E beteg két intraglutealis fajlagos r. s. -kezelésre úgyszólván teljesen meggyógyult, a szájzár pedig eltűnt. A r. s.-kezelés tovább folyik.) n. b) ábra. Ugyanaz a beteg (oldalt), kezelés előtt. N. c) ábra. Ugyanaz a beteg odatt. Kezelés közben (fajlagos savóval, 3 héttel a kezelés megkezdése után.