Orvosi Hetilap, 1937. február (81. évfolyam, 6-9. szám)
1937-02-06 / 6. szám
81. évfolyam, 6. szám. Budapest, 1937. február 6. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Radnai Pál: A szívbetegek ismételt elektrokardiographiai vizsgálata. (121—123. oldal.) Kalledey Lajos: A vizelettel kiürült hormonok változásának kimutatása sejtszerkesztéssel. (123—125. oldal.) Szendi Balázs: Trichomonas vaginalis terhesek hüvelyében (folytatás). (126—128. oldal.) Odor Béla: A magnesiumsulfat szerepe az eklampsia gyógyításában. (128—129. oldal.) Fejes Katalin: A diphtheriafertőzés hatása a vérantitoxinra. (130—131. oldal.) Zoltán István: A tüszös mandulagyulladás bismuthkezelése. (131—132. oldal.) Schwartz Árpád: A Nemes-féle decapitator. (133. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (21—24. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Fülészet. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (133—136. oldal.) Könyvismertetés: (136—137. oldal.). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (137—139. oldal.) Az Országos Közegészségügyi Tanács ünnepi alakuló ülése. (139—142. oldal.) vitéz Berde Károly: Törvénytervezet a nemibetegségek leküzdéséről. (143. oldal.) Vegyes hírek. (144. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudomány Egyetem HI. sz. belklinikájának közleménye. (Igazgató: dr. Korányi Sándor ny. r. tanár.) A szívbetegek ismételt elektrokardiographiai vizsgálata. Irta: Radnai Pál úr., egyet, tanársegéd. Az elektrokardiographiai vizsgálatok klinikai értékét két tényező határozza meg: milyen gyakran és milyen pontossággal tudja kimutatni az elektrokardiogramm a szívizomzatban lezajló kóros folyamatokat. Összehasonlító ekg. és kórbonctani, valamint prognostikai vizsgálatokkala közelmúltban tanulmányoztuk a két tényező sajátságait és igyekeztünk az ekg. értékelhetőségét különféle körülmények között megvilágítani. Régebbi vizsgálataink folyamán tehát azt néztük, hogy a szívizomzat kóros voltát, az elváltozás súlyosságát egy bizonyos időpontban készítettekg, ki tudja-e mutatni. Gyakorlati és elméleti szempontból ugyanolyan jelentőségű az is, hogy különböző időpontokban készített elektrokardiogrammok mennyiben érzékeltetik a szívbeteg állapotának változását. Milen és Weber a neuheimi fürdő coronariusklerosisos beteganyagán szerzett tapasztalataik alapján a beteg állapotának és az ekg leletnek nagy egyezéséről számolnak be. Általánosító következtetést azonban Miles és Weber tapasztalataiból nem vonhatunk le, mert régebbi vizsgálataink szerint a különféle eredetű szívizomfolyamatokat különböző pontossággal mutatja ki az ekg., a legnagyobb pontossággal éppen a coronariusklerosist. Felmerülhet tehát joggal az a gyanú, hogy más eredetű szívbetegség esetén talán nem tájékoztat ilyen pontossággal az ismételt ekg. a beteg szívizmának állapotáról, azonkívül Miles és Weber vizsgálataiból nem látszik, hogy melyek azok az ekg. jelek, amelyek a legjobban tájékoztatnak a beteg állapotának a változásáról. A felvetett kérdések tisztázása céljából a klinikánkra hosszabb-rövidebb időközökben, az esetek többségében éveken át, ismételten felvett 100 különféle klinikai kórjelzésű szívbeteg állapotának változásait hasonlítottuk össze a minden egyes újrafelvétel alkalmával elkészített ekktrokardiogrammal. Vizsgálataink megkezdésekor ugyan a klinika egész, sok száz főből álló szívbeteg anyagának feldolgozásához fogtunk hozzá, klinikánk közbejött megszüntetése azonban arra kényszerített bennünket, hogy csak ezt a kisebb anyagot használjuk fel. Régebbi tapasztalatainknak megfelelően betegeinket két csoportba osztottuk: a coronaria-elváltozásokkal összefüggő betegségek csoportjába (ide tartoznak az angina pectorisos, a hypertonias és a myodegeneratiós betegek), s a coronaria rendszertől független szívbajok csoportjába, amely utóbbit a vitiumos, lembokarditises, myokarditises és hyperthyreosisos betegek alkotják. Vizsgálataink elsősorban arra terjedtek ki, hogy a különféle szívbajosok állapotváltozásaival kapcsolatban a kóros, illetve a negatív elektrokardiogramm leromlott, javult, vagy változatlan maradt-e. Vizsgálataink folyamán kórosnak mondtuk az elektrokardiogrammot 1. ha a T hullám vagy az első elrejtésben, vagy két másik elvezetésben negatív, negatívdiphasisos, vagy lapos volt; 2. ha az ST szakasz vagy két elvezetésben deprimált, vagy egy elvezetésben deprimált, egy másikban viszont elevált; 3. ha az ingervezetés zavara állott fenn, ami alatt partiális, vagy teljes blokkot, a pitvar-kamrai ingervezetés nagyobbfokú romlását, jellegzetes vagy atypikus Tawara-szár bántalmat és arborisatiós blokkot értettünk; 4. ha az ingerület nem szabályosan a sinuscsomóból indult ki (,pl. fibrillatio, a.v. rhythmus), vagy ha a sinuscsomóból kiinduló ingerületeket extrasystolék zavarták. A 4. pontban felsorolt elváltozásoknak a jövőben a sTythmuszavar nevet adjuk. Az ekg. elváltozásokat csupán gyakorlati elgondolások miatt foglaltuk öszsze a fentebb ismertetett négy csoportba. Romlott az ekg, ha az eddig negatív elektrokardiogramimon a négy pontban felsorolt elváltozások valamelyikét lehetett kimutatni, vagy ha a már régebben meglévő elváltozások jelei váltak határozottabbá, illetve ha a régebbi jelekhez újabbak társultak. Az elektrokardiogramm javulásáról viszont a következőkben akkor szólunk, ha az elektrokardiogramm kóros voltának jelei vagy teljesen eltűntek, vagy enyhül-