Orvosi Hetilap, 1937. május (81. évfolyam, 18-22. szám)
1937-05-01 / 18. szám
81. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1937. április 31. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELEELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Darányi Gyula: Új felfogás a virus, phago gén és rákkórok biológiai kapcsolatáról. (469—471. oldal.) Somogyi István és Szorányi Béla: Adatok az agyi érgörcsök klinikájához. (471—473. oldal.) Kuna Aladár Attila: A hiszmannnal végzett szakaszos gyomorpróba újabb értelmezése. (473—475. oldal.) Gyulay Béla és Rohonyi István: Terhességi toxicosison átesett szülőnök újabb terhességének és szülésének lefolyása. (475—477. oldal.) Warvasovszky János: Hypoglykaemiás eredetű elmebajok. (477—479. oldal.) Pap Károly: Jóindulatú golyvák rosszindulatúságot utánzó tünetei. (479—482. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (69—72. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. (482—483. oldal.) Könyvismertetés: (483—484. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (484—485. oldal.) Vámossy Zoltán: A tabáni gyógyszálló. (485—487. oldal.) Lovrekovich István: Tularaemia-járvány Csehszlovákiában. (487—488. oldal.) A Budapesti Orvosi Kamara I. képviseleti közgyűlése. (488. o.) Vegyes hírek. (488—490. oldal és a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Új felfogás a virus, phagogén és rákkórok biológiai kapcsolatáról. Irta: Darányi Gyula dr., egyet. ny. r. tanár. A természettudományi és orvosi kutatás sokszor valamely távollevőnek látszó megállapítása közelebb hozza bizonyos egyéb kérdések megoldását is. Hiszen tudjuk jól, hogy a bakteriológiai éra elején az erjedés és rothadás baktériumos eredetének felismerése mennyire abba az irányba terelte a figyelmet, hogy a fertőző betegségek okait is a kicsiny, mikroskopos nagyságú élőlények között kell keresni. Hasonlóan távollevőnek látszik első pillanatban a kapcsolat, mely a víruskutatás és az átöröklés génelmélete közt van. Megjegyzem, hogy „virus” szóval a mai nomenclatura szerint a filtrálható kórokozókat jelöljük. A mai előrehaladott viruskutatás feltevésem szerint hivatva van bizonyos átöröklési problémákra is fényt vetni. A viruskutatás egyúttal oda is elvezet, hogy a Virchow-féle cellularis-elméleten túl, mely eddig a szervezet legkisebb élő egységének a sejtet tekintette, továbbhaladjunk és az életnek jóval kisebb egységét tételezzük fel. A rendkívül kicsiny submikroskopos élőlények nagysági viszonyait illetően a bakteriophagok D’Herelle által történt felfedezése vetette fel az első problémát. Tudjuk, hogy itten D’Herelle, Preisz élőlényeket, mások fermentumokat, szaporodásra képes autolysineket stb. tételeztek fel, anélkül, hogy a végleges megoldás sikerült volna. A vírusok természete tekintetében is a felfogások nagyon eltérőek. Itt különösen a legkisebb vírusok, mint a dohány mozaikbetegsége (mozaikszerűen elhelyezkedő chlorophyll-hiányok) és a száj- és körömfájás vírusának a lényege volt az, ami a kutatókat foglalkoztatta. Stanley fehérje makromolekulának tartja a dohány mozaikbetegségének az okozóját, amely ugyan nem élő molekula, de szaporodásra volna képes és erősen infectiosus. A szaporodást némelyek csak autokatalitikus új képződés által magyarázzák (Noack). Ugyancsak nem világos a Bail-féle sejt- vagy baktériumforgács („Splitter”) elmélet, ami főleg a regenerálódást nem magyarázza meg. Hiányosnak mondható a Doerr-féle ferment-theoria is. A szűrhető vírusok nagyságának tanulmányozása, graduált kollodium filterek segítségével történő mérése megállapította, hogy a legkisebb élő kórokozó (pl. a száj és körömfájás, bizonyos herpesek vírusának nagysága 8—15 m. mikron között váltakozhatik. 1 m. a (—millimikron) amint ismeretes, a p (mikron) 1/1000, vagyis a mm. egy milliomod része. Kifejezik ezeket a nagyságokat angström-ökben is, ami a m a tizedrésze. Az említett 8—15 m. mikron ill. 80—150 angstrom nagyjában a fehérje-molekula nagysága körül mozog. Ismeretes, hogy a legkisebb fehérje-molekula súlya 35—40.000 (Th. Svedberg.) A hydrogén atom nagysága kb. 0.1 m vagyis 1 angstrom körül mozoghat. A molekulasúly alapján egy fehérje-molekulában nagyjában 40.000 hydrogén-atom nagyságát feltételezhetjük. Ha pedig a hydrogen-atomot 1 m. oldalú kockának képzeljük, akkor ez a legkisebb fajta fehérje-molekula egy 100 m 2 alapú és 80 m. magas téglaalakú testnek felel meg. Vagyis, hogy egész durva hasonlattal éljek, kb. olyan arányról beszélhetünk a hydrogén-atom és a fehérje-molekula közt, mintha az ember egy nagy épülettömbben járkálna. A fehérjemolekula nagysága így kb. a legkisebb kórokozónak felel meg. Egy ilyen fehérje-épület, mely emellett 4—5000 különböző elem atomjából van összetéve, úgy látszik, már a legkisebb élő egység magvát képezheti. Egyetlen fehérje-molekula ennek az élő egységnek mintegy csak a váza lehet, melyben talán még egyéb anyagok is (lipoidok, szénhydrátok, sók, stb.) lehetnek jelen és együtt tesznek ki egy ilyen legkisebb életegységet. Ilyen elképzeléssel ezek az organismusok az atomok és molekulák világában a fenti nagyságviszonyokat figyelembe véve, igen nagy szervezett egységek. Ezen szervezeteknek önálló működése tehát egész jól elképzelhető. Ennek az élő egységnek alig szükséges, hogy a fehérje-molekula nagyságát lényegesen túlszárnyalja. Mindenesetre úgy amint vannak jóval nagyobb filtrálható vírusok, vannak jelentékenyen nagyobb fehérje-molekulák is, így globulinok, caseinek nagysága hatszorosa is lehet az említett nagyságnak.