Orvosi Hetilap, 1937. július (81. évfolyam, 27-31. szám)

1937-07-03 / 27. szám

81. évfolyam, 27. szám. Budapest, 1937. július 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Kopits Jenő: A gümős csont- és izületi­ gyulladások conser­­vativ gyógykezelése. (687—690. oldal.). Szántó Géza: Műtéti megterhelés és bözérnyomás (690—692. oldal.). Radnai Pál és Welsz Rezső: A cukorbaj keringéspathologiai szövődményei. (692—695. oldal.). Rechnitz Kurt és Makara György: Trichomonas vaginalis Donné, 1836. (695—697. oldal.). Romhányi (Reichenbach) József: Csecsemők és gyermekek bőrének érzékenysége különböző baktériumokkal szem­ben. (698—699. oldal.). Gajzágó Dezső és Göttb­e Oszkár: Lehet-e szamárköhögést kétszer megkapni? (699—701. oldal.). Garamvölgyi Károly és Garamvölgyi Dezső: A vörösvérsejtek halometrikus átmérőjének változásáról szívbajok com­­pensatiója és decompensatiója folyamán. (701—703. o.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (105—108. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. —­ Fülészet. — Fogászat. — Bőr­gyógyászat. (703—705. oldal.). Könyvismertetés. (705—706. oldal.). Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (706—709. oldal.). v. Simon Tibor: Feltűnő bírói ítéletek az elmekórházi el­helyezések ügyeiben. (709—710. oldal.). Vegyes hírek: (710. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.). A gümős csont- és izületi­ gyulladások conservativ gyógykezelése. (Klinikai előadás.) Irta: Kopits Jenő dr., egyet rk. tanár. A csontok és ízületek gümős bántalmai kórbonctani­­lag annyira összeszövődtek egymással, hogy azok észsze­rűen csak együtt tárgyalhatók. Az ízületekre a gümős gyulladás legtöbször az ízületeket alkotó csontokról ter­jed át, viszont az ízületi képletek gümős megbetegedése az ízületi porcok pusztulása útján jut a csontra, midőn azután az ízületek minden alkatrésze gümős gyulladásá­nak a combinatiójával állunk szemben. Ennek megfele­lően a csontok és ízületek gyulladásának a gyógykezelése sem választható külön egymástól, hanem ugyanazon eljá­rások, mutatis­ mutandis­, ugyanazon irányelvek szerint alkalmazandók együttesen mindkettőnek a gyógyítására. A gümős gyulladások sebészeti és conservativ gyógy­kezelése nem állítható szembe egymással, nem is szolgál egyik vagy másik eljárás szabad választásunkra, hanem a kettő kiegészíti egymást, a kereset szerint, szigorú ja­vaslatok alapján. Nem volt ez mindig így, mert a régibb időkben volt korszak, midőn már a betegség kezdeti sza­kában igyekeztek a csontgócot erőteljes sebészi beavatko­zásokkal (primaer resectiók, amputatiók König, Garré) a szervezetből eltávolítani, abban a felfogásban, hogy a megbetegedés a szervezet egyetl­en csupán a csontra szo­rítkozó megbetegedése, melynek gyökeres kiküszöbölésé­vel sikerül a szervezetet mentesíteni a gümős fertőzéstől. Már ebben a korban ellenkező álláspontot foglalt el Balssa és tette közzé tapasztalatait (1852) a gümős izületi gyul­ladások conservativ gyógykezeléséről s ajánlotta azt szél­tében. A gümős csontmagbetgedések kórszármazása is­meretének a fejlődésével világossá lett, hogy a szervezet elsődlegesen más helyen nyitott kaput már a fertőzésnek s a fertőző anyag később kedvező körülmények között, onnan kerül a csontba, másodlagosan okozva annak gü­mős megbetegedését. A csont- és izületi betegség tehát a szervezet általános gümős meghegedésének csak egyik localisatiója. Ezek tudatában hiábavalónak látszott a csontgóc radicalis sebészeti kiirtása, ha a gümős fertőzés annak ellenére a test egyéb helyén tovább lappang a szer­vezetben. Ilyen elgondolások teremték a gümős csont- és izületi betegségek gyógyítását szélsőséges sebészeti irány­ból conservatívabb eljárások alkalmazása felé. Ebben is­mét hazánkfiának, Bollinger­sen.-nak van hervadhatatlan érdeme, aki a csont- és izületi gümőkórt gyógyító ortho­­paedy-módszerének a kidolgozásával, e célra szolgáló készü­lékeinek a megszerkesztésével, nagyban elősegítette úgy külföldön, mint itthon a coinservatív gyógymód elter­jedését.­­ ( Miben áll a conservatív gyógyítás? A beteg csont, illetve ízület olyan kedvező körülmények közé helyezésé­ben, mely alkalmassá teszi azt, a szervezet ellentállóké­­pességeinek a fokozásával, a gümőkór meggyógyulására. Már ebből is láthatjuk, hogy a conse­rvatív gyógykezelési mód két részre oszlik: helybelileg a beteg testrészek el­látására és a szervezet általános gyógyítására. A helybeli ellátás a beteg testrész nyugalomba he­lyezésében, tehermentesítésében s a gyulladás végső ki­menetelében fenyegető deformálódás kifejlődésének meg­akadályozásban áll. Általános nézet szerint az egyes testrészek már akkor is nyugalomba vannak, ha az egész test vízszintesen fek­szik. Ez azonban csak az egészséges testre áll. A gümősen megbetegedett ízület vagy gerinc vízszintesen fekvő hely­zetében sincs teljes nyugalo­mban, mert ilyenkor is a gör­csösen összehúzódott izmok kénytelenek rögzítve tartani akaratlagos beidegzésükkel a fájdalmas beteg ízületet vagy a gerincet. Ha az ilyen beteg gyerme elalszik, éjjel felsír álmából, mert izmai elernyedésével azonnal meg­szűnik az ízület rögzítettsége és a beteg tokszalag ron­­gálása következtében beáll fájdalmassága. A beteg ízület rögzítése az izomzat beidegzésével mindig bizonyos kóros beállításokat feltételez, melyek kifejlődése részben az ízületet áthidal izomzat dynamikai elosztódásától, rész­ben magának az ízületnek a mechanikájától függ. Rövi­den így fejlődnek ki az ízületi zsugorodások, melyek a gümős ízületi gyulladásoknak mindig, a kórismére döntő jelentőségű, kisérői. Az ízület nyugalombahelyezését csak a beteg testrész olyan tökéletes rögzítésével érhetjük el, mely teljesen feleslegessé teszi az izomzat ösztönszerű, az

Next