Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)

1937-08-07 / 32. szám

81. évfolyam, 32. szám Budapest, 1937. augusztus 7. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE ELELÖS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Csapody István: A szem maródásainak korai sebészi keze­lése. (809—812. oldal.). Véghi Lajos: A harmadfokú gátrepedés keletkezéséne­k okai és megakadályozására irányuló törekvések. (812—815. oldal.). Szenthe Lajos: Calcinosis interstitialisról. (műmelléklettel). (815—817. oldal.). Szodoray Lajos: Arsenobenzolkészítmények huzamos adago­lásának hatása kísérleti állatok vérképző szerveire. (817 —819. oldal.). Szép Jenő: Az aurantiasis cutis két esete. (819—821. oldal.). Mester Endre: A halfal desmoidjai. (821—824. oldal.). Mészáros Károly: Thromboangiitis obliterans szemienski el­változásokkal. (824—825. oldal.). Kiss Pál: Érdekesebb extrasystolék arythmia diphtheriás gyermekeken. (825—826. oldal.). Rochlitz Samu: Veszfin a húgyszervi gyulladások kezelésé­ben. (826—827. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (125—126. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet .—­­ Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (827—829. oldal.) Könyvismertetés: (829—830. oldal.). Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (830—831. oldal.). Vegyes hírek: (831—832. oldal és a borítólap III. és IV. o.). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A székesfővárosi Uj Szent János közkórház szemosztályának közleménye. (Főorvos: Csapody István egyet. rk. tanár.). A szem maródásainak korai sebészi kezelése. Irta: Csapody István dr., egyetemi rk. tanár. Maródást szenvedett szem sorsa mindig bizonytalan. A marószer töménysége, behatásának tartama, a szem természetes védekezése, az orvosi segítség ideje és he­lyes kivitele döntik el, megmarad-e a szem; a kárt szen­vedett rész terjedelme szerint lesz a szem többé vagy kevésbbé használható a sérülés után. Az élő szövet és a maró anyag találkozása vegyi reactio, melynek szövet­elhalás a következménye. Ennek a végzetes vegyi reac­­tiónak a megállítása az orvos feladata. Két útja alakult ki. Az óvatos és megőrző kezelés többet idíz a természe­tes védekezésre és chemiai ellenanyagokkal történő meg­ismételt kimosásokkal törekszik arra, hogy a maró szert közömbösítse, kiáztassa s hogy a bomló szövetrészeket eltávolítása. Sebészi beavatkozásra ezután a kezelésmód után is sor szokott kerülni, a bekövetkező forradások okozta helyzet javítása operatív feladat, amennyiben el­végeznünk érdemes. A korai sebészi kezelés a másik út. Kevésbbé ismert és gyakorlott, bár már negyedszázados története van (Denig, 1912). A súlyosan maradott szövetrészek, főként a kötőhártya azonnal történő kimetszése erélyes és gyö­keres beavatkozás, csakhogy biztosabb és kíméletesebb is. Ha a kezelésmód megválasztásába a­ beteg beleszól­hatna, bizonyos, hogy azt választaná, operáljuk meg azonnal minden fájdalom nélkül s aztán kössük be a sze­mét napokra, tudva, hogy a gyógyulás útján van. A con­­servativ kezelés az egyre érzékenyebbé váló szemet ál­landó izgalomban tartja. A naponta többször és éjjel is megismételt közömbösítő becseppentések és kimosások, fenyegető összenövések szétválasztása, megannyi fájdal­mas beavatkozás, ami csak akkor jogos, ha a kezelésnek egyetlen, vagy a biztosabb útja-módja. A maródott szem azonban sérült szem, melynek nyugalomba helyezése nemcsak a beteg szenvedéseinek csökkentése végett kí­vánatos, hanem azért is célszerű, mert a maródást szen­vedett szövetek gyógyulását a megismétlődve hozzájá­ruló mechanikus behatások csak zavarhatják. Még in­kább figyelembe veendő az, hogy nagyon távol vagyunk olyan közömbösítő szerek ismeretétől, amelyek vegyi re­­actióba lépnek a maró szerrel, de ugyanakkor közömbö­sek az élő s éppen az életéért küzdő beteg szövet iránt. Min­den közömbösítő gyógyszerünk ellenméreg s azt sem klinikai, sem állatkisérleti tapasztalatok egyértelmű határozottsággal el nem döntötték, melyik az a tömény­ség, amellyel már használunk, de legkevésbbé ártunk. Lúgot savval és savat lúggal győzni kémlelő csőben le­het, de élő szövetben alig, mert az élő szövet számaira, akár savval, akár lúggal történt a sérülés, marószer az is, ami balesetként érte, de az is, ami ennek orvoslása keretében illeti. A látást többféle módon veszélyezteti a baleset: 1. A szívhártya átlátszóságának csökkentése által, 2. a fehérburok és a szemhéjak összenövése által, — főként pedig 3. a szemteke falának következményes megnyílása útján. A korai sebészi eljárással minden szövetet, ami sú­lyosan maródott és eltávolítható, azonnal kiküszöbölünk és nyálkahártyával pótolunk. A szem szabad felszínének nagyobb része kötőhártyával borított inhártya. Több­nyire ez szenved legtöbbet és ez a műtét területe is. A marószer rendesen alul-belül gyűlik meg. A műtéttel el­vágjuk a részés mindhárom útját: a sklera nem nyílik meg, mert a vegyi anyag nem ivódik bele, összenövések és rövidítő forradások a kötőhártyában kevésbbé támad­nak, mert károsodott részeit szájnyálkahártyával pótol­juk; a szamu­hártya érdekében is megtesszük, ami lehet­séges, biztosítjuk táplálkozását. A szaruhártya átlátszó­ságáért a conservativ kezelés közvetlenül többet tesz, mikor közömbösítő oldatokkal füröszti a szaruhártyát és evvel oldani, oszlatni próbálja a homályokat. Mit sem ér

Next