Orvosi Hetilap, 1937. szeptember (81. évfolyam, 36-39. szám)

1937-09-04 / 36. szám

81. évfolyam, 36. szám. Budapest, 1937. szeptember 4. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMO­SS­Y ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Rhorer László 1874-1937 Az örök múlandóság titokzatos szentélye ismét kitárta kapuját, hogy befogadja az egyetlen magyar orvos physikust, a kiváló röntgenológust, Rhorer László pécsi egyetemi tanárt. A pillanat, mely megállította rettenetesen meggyötört szívét, szemünkbe fagyasztja a könnyet. Némák szeretnénk maradni fájdalmunkban, szótlanul szeretnék magunkba fojtani a bánatot, mely élete kilobbanásával mindnyájunkat ért. De az élet mást parancsol. El kell hallgattatnunk a feltörő zokogást, vissza kell fojtanunk a baráti megrendülés fájdalmát s erősnek, keménynek kell lennünk, mert roppant tartozást kell Vele szemben lerónunk. Örök hálával vagyunk adósai azért az önzetlen, eredményes és lelkes munkáért, amellyel a magyar orvos-természettudományi cultura, a magyar felsőoktatás s elsősorban a sok balsors sújtotta pozsonyi—pécsi egyetem orvosi karának ügyét szolgálta s mellyel orvos-természet­tudományi haladásunk ügyét felkarolta. Mindenben ráillik a költő szava: „justum et tenacem propositi virum”, mert igaz és szándékában állhatatos férfi volt, kit sem a hatalmasok tekintete, sem kortársainak heve soha el nem tántorított. Fedd­hetetlen úr, tudós fő, bámulatosan sokoldalú, fegyelmezett elme, a magyar és egyetemes tudományosság szerelmese, a tudományos mozgalmak munkása volt. Élete teljes odaadás, áldozat hivatásának, vagyis igazi élet, élet a javából, a legszebb, a legharmonikusabb dicsőséges élet. Az ideális orvostudós életének szigorú szabályai szerint alakult pályája a szakadatlan munka sorozata volt s az exact természettudományi kísérletezés, az egyetemi oktatás és a betegeken segítés között oszlott meg. Tudományos tevékenysége a chemia, physika és a röntgenológia területeire terjedt ki. Különösen értékesek a rákos betegek röntgensugaras kezelésére vonatkozó vizsgálatai, melyekkel igazolta, hogyha fractionált, vagyis alkalmas módokon elosztott, aránylag csekély, tehát minden tekintetben veszély­telen adagokkal végezzük a besugárzásokat, az esetek 60—80%-ában gyógyulást, vagy legalább is javulást érhetünk el. E vizsgálatai szívós munkára serkentették s nem engedték fáradtan, sőt betegen sem meg­pihenni. Törhetetlen bizodalommal munkált egy talán még távoli jövendőt, melyet a beteg emberekre áldásosnak s a természettudomány terén fejlődésnek tekintett. S most íme nyugszik a fáradhatatlan kutató, a kiváló professor, a szerencséskezű röntgenológus, orvos-természettudományi mozgalmaink lelkes irányítója, az igazi férfi s az ifjúság gyémolítója; lehunyta örökre szemét, ki annyi éberséggel őrködött culturális életjelenségeink fölött: kihűlt az a szív, melyben annyi lelkesedés lángolt. Küldetése végeztével úgy száll Teremtő Urához Rhorer László lelke, mint aki becsülettel és fáradhatatlan, sikeres munkával fejezte be azt a gyönyörű feladatot, mi életének célul jutott. Befejezte úgy, ahogy szebben, de ránk nézve megdöbbentőbben nem is lehetett ! Gorka Sándor dr.

Next