Orvosi Hetilap, 1937. október (81. évfolyam, 40-44. szám)
1937-10-02 / 40. szám
81. évfolyam 40. szám Budapest, 1937. október 2. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Boros József: A hyperthyreosis therapiája különös tekintettel a műtéti indicatióra. (1001—1030. oldal). Schürger Sándor: A tágulási szakra jótékony befolyások. (1006—1008. oldal.). Kerpel-Frónius Ödön: A vízelosztás sajátosságai a csecsemő szervezetében 1008.—1011. oldal.). Unghváry László: A légzési volumen hatása a respiratiós alapanyagcsereértékekre. (1011—1013. oldal.). Purolffy-Szabó Béla: Köves hydronephrosis kapcsán beétkezett veserák. (1013—1015. odal.). Fátyol Csongor: A görgeteg méhszalag fibromája. (1015— 1016. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (157—160. oldal.). Lapszemle: Belorvosiani — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. Fogászat. — Bőrgyógyászat. — Urológia. — Elméleti tudományok. (1016—1019. oldal.). Könyvismertetés. (1019. oldal.). Babics Antal: Beszámoló urológiai tanulmányutamról. (1020 —1022. oldal.). Sz.: Nemzetközi továbbképző tanfolyam. (1022—1023. oldal.) Vegyes hírek. (1023—1024. o. és a borítólap III. és IV. o.). A Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. belklinikájának közleménye. (Igazgató: Boros József egyet. ny. rk. tanár.) A hyperthyreosis therapiája különös tekintettel a műtéti indicatióra.* (Klinikai előadás.) Irta: Boros József dr., egyetemi ny. rk. tanár. Amikor első ízben van alkalmam e helyről önökhöz szólni és itt mindazokat, akik engem megjelenésükkel megtisztelni szívesek voltak, üdvözölhetni, első szavaimat az emlékezésnek szánom, amidőn kegyelettel adózom elődöm emlékének. Ezen klinika emlékei szorosan fűződnek a Kétly névhez. Kétly Károly Wagner nyugalombavonulása és Ángyán Béla 2 éves helyettesi működése után 1890-ben került e tanszékre kiváló tudósok utódjaként. Orvostársadalmunk kimagasló egyénisége volt, aki különösen nagy súlyt helyezett a gyakorlati oktatásra és főképen ennek köszönhető, hogy igen kitűnő orvosgeneratio került ki keze alól. Nagy tudományos munkássága mellett tevékeny közéleti szereplést is vállalt. Egy ideig klinikáján működött nagynevű volt tanárom, a későbbi II. Belklinika igazgatója, Jendrassik Ernő is, akiről mint világhírű tudósról hódolattal, mint mesteremről pedig tanítványi szeretettel és hálával emlékezem meg. S ha Kétly Károly emlékezetén keresztül érintkezési felületet találok Jendrassikhoz, akkor ezt a kapcsolatot tovább vihetem tanítványára, munkaéveim vezető mesterére, Herzog Ferenc professor úrra, akinek bölcs irányítása és tanítása soha el nem múló hálára kötelezett és mindenkor vezérfonalként fog élni célkitűzéseimben. Kétly Károly nyugalombavonulása után a klinikát két utód között osztották meg. Kétly László báró — közvetlen elődöm — akkor a beldiagnostikai klinika igazgatója lett, mely csak Jendrassik halála után alakult ismét vissza belklinikává és visszakapta eredeti számozását is. Kétly Lászlónak halála előtt sikerült az Üllői úti épületrészt is visszaszerezni és klinikáját ezáltal lényegesen kibővíteni. Kétly Lászlót sajnos nem voltam szerencsés közelebbről megismerhetni; munkásságom más klinikához kötött, a közéletben pedig, amelyben ő kimagasló szerepet vitt, magamnak sohasem jutott szerep. Gerlóczy Géza, igen tisztelt kedves barátom, Kétly báró egyik legkiválóbb tanítványa és egyetlen rendkívüli tanára, mesteréről kérésemre így emlékezik meg: „Kétly László báró meg nem alkuvó, kemény akaraterejű, izzó magyarságú hirdetője volt azoknak a legtisztább talajból fakadó elveknek, amelyekben mélységes hittel hitt és amelyeket nagynevű atyja környezetében tett magáévá, akinek a klinikáján mint adjunctus és mint a belgyógyászati diagnostika előadásával megbízott rendkívüli tanár működött. Szinte a vérébe ment át a gyakorlati oktatás fontosságának az elve; órákon át foglalkozott egy-egy hallgatójával, százszor is elismételve egyegy gyakorlati fogást vagy vizsgálati módszert, nem nyugodva addig, amíg biztos nem lehetett abban hogy a jövő orvosa jól fogja végezni dolgát. A szó szoros értelmében véve élt-halt a tanításért, hisz súlyos betegségében is úgyszólván utolsó lehelletéig tanított. De Kétly László nemcsak tanított, hanem erős kézzel, céltudatosan nevelte is az ifjúságot. Élénk figyelemmel kísérte az ifjúság minden mozgalmát, formálódását és haladását. Élén állt a bajtársi mozgalmaknak, dékánsága idején intenzíven bekapcsolódott az Orvostanhallgatók Segélyző és Önképzőegyesülete működésébe, majd későbben az Egyetemek Kórházegyletének a tevékenységébe; minden alkalmat megragadott arra, hogy az ifjúság nemzeti érzését lelkes buzdítással felfokozza. Féltő gonddal, ha kellett, kemény szigorral nevelte tanítványait az egyenes férfiasságra, a pontos kötelességteljesítésre, a bátor tettrekészségre, s akiben ezeket az erényeket feltalálni vélte, annak mindenkor hűséges támogatója maradt. Úgyszólván önként értetődik hogy azok, akiknek okuk volt ettől az erős embertől félniök, nem jó szemmel nézték az ő működését és így 1919-ben, amikor kitört a proletárdiktatúra,. Kétly Lászlót az elsők között távoli *) 1937. szeptember 22-én tartott tanszékfoglaló előadás.