Orvosi Hetilap, 1938. február (82. évfolyam, 6-9. szám)

1938-02-05 / 6. szám

82. évfolyam, 6. szám Budapest, 1938 február 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Torday Árpád: Egyes kérdések a vese-pathologia köréből. Uraemia és vese-acid­osis (120—123. oldal.) Toldy Lóránt: A fogamztá­s elleni védekezés. (123—126. o.) Surányi Gyula és Martyn Róbert: Csecsemő toxicos smentes heveny exsiccosisa. (126—128. oldal.). Galcsik Boldizsár: A csecsemőkori dysenteria fülészeti vonat­kozásai. (128—130. oldal.) Richter Endre és Szabó Tihamér: Iszapborogatások hatása a végtagok capillaris keringésére. (130—132. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (21—24. oldal.) Lapszemle: Belorvosb­an. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (133—134. oldal.) Könyvismertetés. (134—135. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (135—136. oldal.) Vámossy Zoltán: Három és fél millió a falunak. (136—137 o.) Vámossy Zoltán: A Szent Gellért Gyógyfürdő vízgyógyintéze­­tének áthelyezése. (137. oldal.) Heinrich Emil: Irányítás az egészségügyi szolgálat alaki ré­szében. (138—139. oldal.) Vegyes hírek. (139—140. old­al és a borítólap III. és IV. o.) Egyes kérdések a vese-pathologia köréből. Uraemia és vese-acidosis. (Semmelweis-előadás.*) Irta: Torday Árpád dr. egyet. rk. tanár, közkórházi főorvos. Az uraemia az eddigi megfigyelések szerint nem fogható fel pathogenetikai egységnek.­­ Ugyanis az eklampsiás és pseudo-uraemiás görcsök veseműködési elégtelenség nélkül is előfordulnak, míg a valódi idült uraemia mindig veseműködési elégtelenséggel jár. Ezen az alapon hamis és valódi uraemiát különböztetnek meg. Az előbbit hirt­­en beálló görcsök jellemzik egészen jó vese­működés mellett, amelyek után következményes elválto­zások nem maradnak vissza. A valódi uraemiában a folya­mat lassan fejlődik ki, hosszan tart és maradandó elvál­tozásokkal jár. Az eklampsiás és a pseudourasmiás álla­potban amilyen heves és ijesztő a kép, olyan hamar vissza is fejlődik. Az eklampsiás tünetcsoport a heveny nephritisz­ben, a pseudouraemia teljesen ép vesék mellett szokott mu­tatkozni. Azonban idült vesegyulladásiban, sőt annak urae­­miás szakában is lehetnek olyan tüneteik, amelyek klinikai megjelenése és lefolyása inkább az eklampsiának felel meg. Az eklampsiás uraemiát a kirobbanási bántalmakhoz so­rolják, amivel nemcsak hirtelen megjelenését akarják ki­fejezni, hanem azt is, hogy tartama nem felel meg az elsőleges ok jelenlétének. Mert pl. a klam­psiás roham után a zs­ugorvesében szenvedő beteg anuriája még tovább tarthat, mert a mérgező anyag szervezetéből nem távozott el, sőt meg is szaporodott. A jelenségek periodicitásából arra következtetnek, hogy a méreg által kiváltott roham, mint antiallergiás reactio, mére­gteler­tőleg hatott és a roham kimaradt mindaddig, míg a reactio következményei tartanak. Az eklampsiás uraemiát Volhard- és Traube-féle elmélet alapján magyarázza. E felfogás szerint az első­leges szívtúltengés miatt bekövetkezett fokozott vér­nyomás a hydraemiás vér segélyével agyvizenyőt vált ki, amely az agy capillarisait összenyomja és ez okozza az agy és központjainak vérszegénységét. Az uraemiában elh­uny­tak agyvíztartalma azonban nem mindig fokozott és ezért Rosenstein a fősúlyt az agy vérszegénységére fekteti. Az eklampsiás roham keletkezésében a fokozott vérnyomás alapját görcs is szolgáltathatja Lichtwitz felfogása sze­rint.­­ Az agy vérszegény­ség magyarázza meg a víz­­kiválasztás zavarával, vagy anélkül járó eseteket is, to­vábbá azt, hogy miért nincs uraemia veseamy­oidosisban. Utóbbi bántalomban ugyanis a görcs kiváltásának két tényezője, a vérnyomásemelkedés és a szívtúltengés hiány­zanak. A pseudouraemia azt bizonyítja, hogy a vesék teljes jó működése mellett a hypertonia által kiváltott spastikus állapot is elégséges a görcsök kiváltására és az érgörcs következtében támadt agyischaemia következ­ményei az általános görcsök. Azonban azon görcsös urae­­miáknak, amely veseelégtelenség következté­ben támad, oka valószínűleg szintén az agyerek spasmiusa lehet. Volhard az idült valódi és heveny eklampsiás uraemiát pathogene­­tikai szempontból élesen megkülöbözteti. Lichtwitz azon­ban azon az alapon, hogy mindkettőben a tüneteket az érspasmus váltja ki, sem szükségesnek, sem jogosnak nem tartja a heveny és az idült uraemiát különböző patho­­genetikai feltételekhez kötni. Azt tartja, hogy a heveny uraemiában a méreghatás rögtön érvényesül, míg az idült­­ben lassan hatol be a szervezetbe, úgy hogy az némileg hozzá is szokik. A heveny és idült vesegyulladásban a hamis és valódi uraemia kórképei egymástól eltérő voltuk ellenére ugyanazon okból keletkezhetnek, amikop ugyan­azon méreg kórtünetei is külön­böznek aszerint, amint a mérgezés heveny, vagy idült alakban jelentkezik. A következőkben a valódi uraemia alapját képező veseinsufficientia egyik jelegzetes tünetével a R. N. kér­désével akarok foglalkozni. A R. N. nagysága és az urae­mia nem haladnak egymással párhuzamosan. Erősen meg lehet szaporodva, mégsem vált ki rohamot, viszont kifeje­zett lehet a roham a R. N. emelkedése nélkül is. Ezt ala­pon a lényeges R. N. emelkedéssel nem járó elklampsiát, mint tüneti uraemiát, a görcsök nélkül lefolyó tetemes R. N. emelkedéssel mint valódi alakkal állították szembe. A R. N.-nek, mint húgynemű anyagnak főleg a chronikus uraemia kiváltásával van lényeges szerepe. Súlyos álla­potban 120—150 mg% is lehet, azonban már 60—80 mg% mellett is okozhat uraemiás rohamokat. Az urae- *) Előadta: a Közkórházi Orvostársulat 1938 január 12-iki évzáró ülésén.

Next