Orvosi Hetilap, 1938. február (82. évfolyam, 6-9. szám)
1938-02-05 / 6. szám
82. évfolyam, 6. szám Budapest, 1938 február 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Torday Árpád: Egyes kérdések a vese-pathologia köréből. Uraemia és vese-acidosis (120—123. oldal.) Toldy Lóránt: A fogamztás elleni védekezés. (123—126. o.) Surányi Gyula és Martyn Róbert: Csecsemő toxicos smentes heveny exsiccosisa. (126—128. oldal.). Galcsik Boldizsár: A csecsemőkori dysenteria fülészeti vonatkozásai. (128—130. oldal.) Richter Endre és Szabó Tihamér: Iszapborogatások hatása a végtagok capillaris keringésére. (130—132. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (21—24. oldal.) Lapszemle: Belorvosban. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (133—134. oldal.) Könyvismertetés. (134—135. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (135—136. oldal.) Vámossy Zoltán: Három és fél millió a falunak. (136—137 o.) Vámossy Zoltán: A Szent Gellért Gyógyfürdő vízgyógyintézetének áthelyezése. (137. oldal.) Heinrich Emil: Irányítás az egészségügyi szolgálat alaki részében. (138—139. oldal.) Vegyes hírek. (139—140. oldal és a borítólap III. és IV. o.) Egyes kérdések a vese-pathologia köréből. Uraemia és vese-acidosis. (Semmelweis-előadás.*) Irta: Torday Árpád dr. egyet. rk. tanár, közkórházi főorvos. Az uraemia az eddigi megfigyelések szerint nem fogható fel pathogenetikai egységnek. Ugyanis az eklampsiás és pseudo-uraemiás görcsök veseműködési elégtelenség nélkül is előfordulnak, míg a valódi idült uraemia mindig veseműködési elégtelenséggel jár. Ezen az alapon hamis és valódi uraemiát különböztetnek meg. Az előbbit hirten beálló görcsök jellemzik egészen jó veseműködés mellett, amelyek után következményes elváltozások nem maradnak vissza. A valódi uraemiában a folyamat lassan fejlődik ki, hosszan tart és maradandó elváltozásokkal jár. Az eklampsiás és a pseudourasmiás állapotban amilyen heves és ijesztő a kép, olyan hamar vissza is fejlődik. Az eklampsiás tünetcsoport a heveny nephritiszben, a pseudouraemia teljesen ép vesék mellett szokott mutatkozni. Azonban idült vesegyulladásiban, sőt annak uraemiás szakában is lehetnek olyan tüneteik, amelyek klinikai megjelenése és lefolyása inkább az eklampsiának felel meg. Az eklampsiás uraemiát a kirobbanási bántalmakhoz sorolják, amivel nemcsak hirtelen megjelenését akarják kifejezni, hanem azt is, hogy tartama nem felel meg az elsőleges ok jelenlétének. Mert pl. a klampsiás roham után a zsugorvesében szenvedő beteg anuriája még tovább tarthat, mert a mérgező anyag szervezetéből nem távozott el, sőt meg is szaporodott. A jelenségek periodicitásából arra következtetnek, hogy a méreg által kiváltott roham, mint antiallergiás reactio, méregtelertőleg hatott és a roham kimaradt mindaddig, míg a reactio következményei tartanak. Az eklampsiás uraemiát Volhard- és Traube-féle elmélet alapján magyarázza. E felfogás szerint az elsőleges szívtúltengés miatt bekövetkezett fokozott vérnyomás a hydraemiás vér segélyével agyvizenyőt vált ki, amely az agy capillarisait összenyomja és ez okozza az agy és központjainak vérszegénységét. Az uraemiában elhunytak agyvíztartalma azonban nem mindig fokozott és ezért Rosenstein a fősúlyt az agy vérszegénységére fekteti. Az eklampsiás roham keletkezésében a fokozott vérnyomás alapját görcs is szolgáltathatja Lichtwitz felfogása szerint. Az agy vérszegénység magyarázza meg a vízkiválasztás zavarával, vagy anélkül járó eseteket is, továbbá azt, hogy miért nincs uraemia veseamyoidosisban. Utóbbi bántalomban ugyanis a görcs kiváltásának két tényezője, a vérnyomásemelkedés és a szívtúltengés hiányzanak. A pseudouraemia azt bizonyítja, hogy a vesék teljes jó működése mellett a hypertonia által kiváltott spastikus állapot is elégséges a görcsök kiváltására és az érgörcs következtében támadt agyischaemia következményei az általános görcsök. Azonban azon görcsös uraemiáknak, amely veseelégtelenség következtében támad, oka valószínűleg szintén az agyerek spasmiusa lehet. Volhard az idült valódi és heveny eklampsiás uraemiát pathogenetikai szempontból élesen megkülöbözteti. Lichtwitz azonban azon az alapon, hogy mindkettőben a tüneteket az érspasmus váltja ki, sem szükségesnek, sem jogosnak nem tartja a heveny és az idült uraemiát különböző pathogenetikai feltételekhez kötni. Azt tartja, hogy a heveny uraemiában a méreghatás rögtön érvényesül, míg az idültben lassan hatol be a szervezetbe, úgy hogy az némileg hozzá is szokik. A heveny és idült vesegyulladásban a hamis és valódi uraemia kórképei egymástól eltérő voltuk ellenére ugyanazon okból keletkezhetnek, amikop ugyanazon méreg kórtünetei is különböznek aszerint, amint a mérgezés heveny, vagy idült alakban jelentkezik. A következőkben a valódi uraemia alapját képező veseinsufficientia egyik jelegzetes tünetével a R. N. kérdésével akarok foglalkozni. A R. N. nagysága és az uraemia nem haladnak egymással párhuzamosan. Erősen meg lehet szaporodva, mégsem vált ki rohamot, viszont kifejezett lehet a roham a R. N. emelkedése nélkül is. Ezt alapon a lényeges R. N. emelkedéssel nem járó elklampsiát, mint tüneti uraemiát, a görcsök nélkül lefolyó tetemes R. N. emelkedéssel mint valódi alakkal állították szembe. A R. N.-nek, mint húgynemű anyagnak főleg a chronikus uraemia kiváltásával van lényeges szerepe. Súlyos állapotban 120—150 mg% is lehet, azonban már 60—80 mg% mellett is okozhat uraemiás rohamokat. Az urae- *) Előadta: a Közkórházi Orvostársulat 1938 január 12-iki évzáró ülésén.