Orvosi Hetilap, 1938. március (82. évfolyam, 10-13. szám)

1938-03-05 / 10. szám

Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 82. évfolyam, 10. szám Budapest, 1938 március 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Benedek László: A Hand—Schüller—Christian-féle betegség­ről, (211—214. oldal.) Benedek László: Az ordinativ négydimensiionalitás szervi psy­­chosisban. (214. oldal.) Nender Ede: A skleroma serologiája, allergiás reactiói és faj­lagos kezelése, különös tekintettel újabb kutatásokra. (215—219. oldal.) Oláhné-­Keppich Lídia: A trachoma kezelése. (220—224. o.) Szabó Dénes A hólyagfelettti sérv. (224—225. oldal.) Humayer Károly: Az epiglott­s primaer rákjának Coutard­féle besugárzással gyógyult esete. (225—226. oldal.) Humayer Károly és Kőváry István: Tüskéssejtű garatrák Coutard-féle sugárzással, kezelt esete. (226—227. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (37—40. oldal.) Lapszemle: Belorvostan — Szemészet. — Szülészet — Orr­­torok­, gégegyó­gyászat. — Gyermekgyógyászat. — Bőr­gyógyászat. (227—229. oldal.) Könyvismertetés: (230. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (230—232. oldal.) Vegyes hírek: (232—234. old­al és a borítólap III. és IV. o.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) A Hand—Schüller—Christian-féle betegségről. Irta: Benedek László dr. egyet. ny. r. tanár. A Hand-Schüller-Christian-betegség a lipoidanyag­­csere betegségének egyik formája, amelynek kórképét Hannd már Schüller előtt két évtizeddel leírta,­­ bár a lényeg tekintetében hamis utakon járt és az elváltozá­sokat általános tuberculosisra vezette vissza. Ma már tudjuk, hogy a bántalom a lipoidosisoknak egyik legrégebben ismert alakjával, a xanthomatosis (helyesebben: xanthelasma) essentialissal, vagy helyeseb­ben xanthelasmatosissal, illetve a xanthoma planum et tuberosum­mal közelebbi rokonságot tart fenn, amennyi­ben úgy a St­hüller-Christian-féle betegség, mint az in­­filtratiós xanthelasma eseteiben cholesterin és cholesterm­­­ester tárolásáról van szó az ú. n. ,,habsejtek”-ben („Schaumzellen”). A xanthomatosus­ bőrelváltozásokban, melyeket már 102 évvel ezelőtt Royer (1835) gondosan észlelt — éppúgy mint a Schüller-Christian-betegségben — a szerin-anyagcserének mélyreható zavara áll az elő­térben és tulajdonképen a Schüller-Christtian-betegség csak abban tér el a bőr-xanthomatosistól, hogy ez eset­ben a „plaques jaunatres” a csontszövetben foglalnak helyet. Epstein és Lorenz post mortem elemzéseiből arra lehet következtetni, hogy az összcholesterini emelkedése mellett különösen az ester-cholesterin vesz részt a hyper­­cholesterinaemia előidézésében és fenntartásában. A xanthoma-csomókban az arány 1:4:7 az ester javára. A cholesterin nemcsak a táplálkozással kerül a szervezetbe, hanem az emberi szervezetben symb­etizálás révén is ke­­­letkezik. Kérdés egyenlőre, hogy váljon a szabad és az esterizált cholesterin viszonyában történő változás. Vagy talán a cholesterm­esterek felhalmozódása (Thannhauser), avagy a normális értéktől bármely irányú eltérése teszi-e a humoralis syndroma lényegét. A xanthomatosisnak ezen alakjára vonatkozó közlések eddigi száma az iroda­lomban mintegy 70. Az essentialis xanthomatosis az örö­költ elfajul­ási bántalmak közé számítható, amely való­színűleg domináns módon öröklődik. A Schüller—Christian-féle betegség előszeretettel a férfiakat támadja meg a gyermekkorban; mindazonáltal az utolsó években szaporodnak az észleletek, amelyek szerint az általánossá vált xanthomatosis első tünetei 2—5., sőt 6. és 7. évtizedben (Greifenstein, Sosmm, Stau­­der K. H.) jelentek meg. A Schüiler-Chris­tian-féle beteg­ség származástana egyelőre még kétséges. Nyilvánvaló, hogy vagy a sterinek képzése fokozott, vagy azoknak ki­ürítése csökkent.­­ Ez a felhalmozódás tehát a sejtek­ben lefolyó anyagcsere eredménye lehet és vagy a sejt­­plasma lebontása, szétesése, vagy activ phagocytosis ré­vén következik be. A világirodalom 49 esetéből növekedés­­gátlás kb. 50%-ban, diabetes insipidus 36 esetben, pyor­rhea 17 esetben volt feltalálható. Az adiposogenitalis dystrophia is mintegy az észleléseknek 50%-ában fordul elő. A könnyebben felszívódó cholestermnesterek a normal­­serumban nagyobb mennyiségben vannak képviselve, mint a szabad cholesterin (150 mg% átlagos összcholesterin­­értékből mintegy 90 mg% estercholesterin és 60 mg% szabad cholesterin). A teljes vér­ben az arány ellenkező; a serum összes zsírtartalma normálisan 650 mg% körül mozog.­­ De bármennyire fontos adat is a vér choles­­terin-tükre, mégis az utóbbiból következtetni csak nagy tartózkodással lehet, ugyanis — úgy látszik — agy­­t­umorok is elő tudják idézni a tükör emelését. A szabad cholesterinnek a cholesterimesterihez való viszonyát a májműködés épsége biztosítja. A hirtelen ester­sülyedés Thannhauser és Schacher szerint a májparenchyma bántal­mét jelenti. Thannhausernek ezen megállapítása csak szór­ványos észlelésekre támaszkodik. Bloch és Schaaf hang­súlyozták, hogy ne­m elég meghatározni csak a choleste­­rint, hanem a chloresterm­ester, lipoidphosphor, neutrális zsír és zsírsavak mennyiségét is kell ismerni, hogy a re­latív elosztás és így a lipoid-anyagcserezavar jellege is­merhető legyen. A Schüller-Christian-féle betegségben egyébként a verserum cholesterinjét az irodalomban kö­zölt esetek közül csak kevés esetben határozták meg. — Normálisan a liquor cholesterintar­talma 0.2—0.3 mg%

Next