Orvosi Hetilap, 1938. március (82. évfolyam, 10-13. szám)

1938-03-05 / 10. szám

214 ORVOSI HETILAP­ nak tekintendők. A habsejtek képzéseiben a szervezetben általában a reticulum- vagy histiocytaelemek és az áramló vérnek makrophagjai (1. Hofer K.) szoktak résztvenni. A bőr-xamitheloidoknál (a kötőszövetiek mellett) és xanthe­­lasmáknál a habsejtképzésben az epithelsejtek is részt­­vesznek. (Ezen „habsejtes” lipoidosiso­kon kívül ismere­tes sejten kívüli lipoid-anyag is, így a Karl­ Urbach által leírt extracellularis cholesterinosis, amely a bőrön hoz létre elváltozásokat, amelyekben a szabad Cholesterin mennyisége jóval az ester föllé emelkedik.) Észleletünk a kivételesebb formához tartozik, mert azonkívül, hogy a typusos klinikai képből az exophthal­­mus hiányzik, a felnőttön történő előfordulás is kivéte­­liesebbnek tekintendő, bár az idevonatkozó észleletek az utóbbi 5—6 évben szaporodnak, csak Plaut-nak Tekla nevű betegére utalok, akin a folyamat 59 éves korban kezdődött. A betegnek a calcium-anyagcserére ható gyógyszerek és hormonális kezelés (parat­hyreoidea, ví­gamtel, calcium) mellett Rowland-féle étrendet rendeltünk el, amely szerint a tej és tejtermékek, tojás- és húsfélék szigorúan tiltva vannak. A caloriaszükségle­tet növényi olaj és margarin volna hivatva pótolni. A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Az ordinatív négydimensionalitás szervi psychosisban. Irta: Benedek László dr. egyet. ny. r. tanár. Minden klinikai tünetelemzésnek agy célja lehet, hogy a „tiszta” empiriának eszközeivel megismert syn­­droimalis zavarképződményeket széttagolja és ha lehet, azokat néhány kevés alapzavarra vezesse vissza, egyben kiderítse a complex jelenségcsoport belső functionális összefüggéseinek alapfeltételeit, az agyi mechanismuso­­kat, a biodyn­amikus hajtóerőket, a kategoriális rend­tényezőket, így járva el, a klinikai tapasztalatokon és kritikán alapuló kutatási irány mindinkább (bár imma­nens) teleologiá­s színezetet nyer, mégis inkább felel meg a gyakorlati orvosi cselekvés céljának. A mai rövid közlésemben egy paralysis progressiv­ - ban szenvedő betegnek sajátszerű élményanomáliáiról referálok, amelyek szinte egyedülállóan szemléltetik, hogy a szervi folyamat által lebontott synthesisek talán a biológiai célszerűségnek, szükségességnek megfelelően új globális egységbe szövődnek, illetve egymástól elkülö­nülnek. Dr. Zs. J. 25 éves pa­pnövendék, 1937. VI. 11-én vétetett fel a klinikára. Diagnosis: Paralysis progressiva. Kórele­zmény: Családi terheltség nincs. Luesről nem tud. 1 hónap óta úgy veszi észre, hogy „valami lötyög a fejében”. Úg­y érzi, hogy a belső szervei­­megváltoztak. Könnyen fárad, feledékeny. Jelen állapot: Pupillák tágak, a bal tágab­b mint a jobb, mindkettő szabálytalan, fénymerev, alkalmazkodásra és ösz­­szetérítésre renyhén és kis kitéréssel reagálnak. Bal facialis sztáji ága kissé patetikus, egyébként a beteg neurológiai le­lete negatív. Vérben Ra. R. liquorsban Wa. R. -1—­-+'4-, az albumin és globulin vizsgálatok, valamint a coll. benzoe görlbe pp.-re jellegzetes elváltozásokat mutatnak. (Panaszainak előterében a­­belső szerveinek sajátságos megváltozása áll. Úgy érzi, mintha valami lenne a beleiben, ,,szétszedettnes­” érzi, magát, kezei, lábai mintha e­gész külön világ lennének. Fürdés közben súlyos tömegnek érezte a tör­zs­ét, kezeit, lábait „lefüggő dolgoknak” érezte; a testét csak a gerincoszlop tartja, egyébként egy fortyogó tömeg van a testében. Most már úgy érzi, mintha gerince sem lenne, mintha csak a bőr tartaná össze a törzsét. — Időérzék­ét tel­jesen elvesztette, fogalma sincs róla, mennyi egy óra vagy egy perc. Dátumokat, világesemények időpontjait helyesen adja. A „ma” és a „tegnap", a bibliai idő megfelelően kellő élményi beállításba van helyezve. — Július 28. Tagjait ne­héznek érzi, úgy érzi, hogy ha jobb oldalára fekszik, a test alakja megváltozik é­s a bal csípő tája megvékonyodik. A m­ellkas és a hasiüreg tartalma teljesen összeolvadt, fortyogó tömeggé vált, csupán a szív és a tüdő tartotta meg korábbi alakját és helyzetét. A teljes ordinatív vázi, illetve a „négydimensioinali­­tás” (a három irányú tér és az idő összetevő) szempont­jából érdekkel bír dr. Zs. J.-ra vonatkozó észleletünk, akinél az élményimmanens (belső, én) idő — szemben a transseunssal — elvesztette összetett szerkezetét. A dá­tumok, történelmi események jól megőrzött „világideje” szem­ben áll a kiterjedését, tagoltságát elvesztett „össze­esett” „én-idő”-vel. Az insulin.shok-ban is észlelhettük a másodlagos időbecslésnek, a szemléleteknek kórosan megváltozott időszínezetét. Ezen adatainkat Pisk a „Zeitraffer”-jelenségnek (Hoff-pötzl) elemzése rendjén újabban megerősítette. Érdekkel bír rámutatni, hogy amikor dr. Zs. J. betegünknél az intact tárgyi világgal és absolut térrel a részeire „szétszedett” („fortyogó tömeg” - neki jelzett) test — „Raum-Bild” — áll szemben, ugyan­akkor a lerontott „én-idő”-vel szemben az ép világidő egyidejűleg van jelen. Az időtudatra nézve lásd Hönigs­­wald, Klien, Straus, v. Gebsattel, Minkowski és mások munkáit. Ha valamelyik complex-hatásnak működésbe lépése im­pulsus-hiány vagy gátlás következté­ben zavarttá válik, akkor alacsonyabb formaszint által jellegzett működési mód áll elő, amely a központi idegrendszer sajátszerű ki­egészítő képessége miatt ismét egységbe é­pül. E tekin­tetben az idegszövet tömegének kisetélkedlé­sével a gyűjtő és tömörítő munkamódokra való készség még inkább fo­kozódik. A magunk részéről nem tarthatjuk Ehrenwald-nak az idő-tér complexre irányuló kórtani elemző és localisá­­toros törekvését eléggé megalapozottnak, ő ugyanis ezen utóbbinak ártalmában a parietális tünet jelenségek alap­­zavarát látja. Nem­ vagyunk vele e­gy véleményen első­sorban azért, mert körülírt f­érgi szerkezetekhez csatol­­hatónak csak azt tartjuk, ami neurophysiológiailag egy­séges önálló, külön functiót alkot. A tudatosult időélmény pedig nem tekinthető ilyen különműködésnek, még ke­vésbé önálló érzékelésnek, mert többek között a Lind­­worsky-féle követelménynek sem tesz eleget („nur Quali­tät zu sein”), ugyanis szórásán más élményekhez, érzék­­­leti műveletekhez és azok kiviteléhez van kötve. Helye­sen mondja Kleist: „Es gibt nicht die Z­it, sondern — nur die Zeiten der Vorgänge.” A saját test térbeli képének kialakítása tekintetében éppúgy nem az egyes benyomások ismereti­ tartalma és jelenléte bir fontossággal, hanem azok tüneti átérzésének folytonos élményszerű adottsági módja, mint ahogy a vi­lág szerkezetének felfogásában is ez utóbbi szempont az Irányadó. Megerősítik ezt a megállapítást a színek és hangok élményi elemzése által nyert különbségek (Wer­ner v. Hornbostel, Straus E. stb.), amelyek szerint a hangbenyomások praegnantiája, saját activitása a színe­két messze felülmúlja. Amint pedig bizonyos ingerek alapján térbeli és idő­beli alakokat és magát a homogén constructiv tért és a négydimensionalitásnak ordinatív szövedékét szemlélethez, tudatosuláshoz juttatjuk, — akként alkalmasak ép köz­ponti szerv esetén (bizonyos benyomások, élmények arra, hogy a „saját testrészformákat”, illetve a testömeget résziben vagy egészben aktiválják. A bemutatott észlelet érdekes útmutatás arra, h­o­gy az ezen elvonatkoztatás folytán felépített szerkezetek (categoriális „Gestalt­­kreis”-ek) a szervi lebontás folyamatában nem tartanak egymással lépést. 1938. 10­. sz.

Next