Orvosi Hetilap, 1938. március (82. évfolyam, 10-13. szám)
1938-03-05 / 10. szám
214 ORVOSI HETILAP nak tekintendők. A habsejtek képzéseiben a szervezetben általában a reticulum- vagy histiocytaelemek és az áramló vérnek makrophagjai (1. Hofer K.) szoktak résztvenni. A bőr-xamitheloidoknál (a kötőszövetiek mellett) és xanthelasmáknál a habsejtképzésben az epithelsejtek is résztvesznek. (Ezen „habsejtes” lipoidosisokon kívül ismeretes sejten kívüli lipoid-anyag is, így a Karl Urbach által leírt extracellularis cholesterinosis, amely a bőrön hoz létre elváltozásokat, amelyekben a szabad Cholesterin mennyisége jóval az ester föllé emelkedik.) Észleletünk a kivételesebb formához tartozik, mert azonkívül, hogy a typusos klinikai képből az exophthalmus hiányzik, a felnőttön történő előfordulás is kivételiesebbnek tekintendő, bár az idevonatkozó észleletek az utóbbi 5—6 évben szaporodnak, csak Plaut-nak Tekla nevű betegére utalok, akin a folyamat 59 éves korban kezdődött. A betegnek a calcium-anyagcserére ható gyógyszerek és hormonális kezelés (parathyreoidea, vígamtel, calcium) mellett Rowland-féle étrendet rendeltünk el, amely szerint a tej és tejtermékek, tojás- és húsfélék szigorúan tiltva vannak. A caloriaszükségletet növényi olaj és margarin volna hivatva pótolni. A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Az ordinatív négydimensionalitás szervi psychosisban. Irta: Benedek László dr. egyet. ny. r. tanár. Minden klinikai tünetelemzésnek agy célja lehet, hogy a „tiszta” empiriának eszközeivel megismert syndroimalis zavarképződményeket széttagolja és ha lehet, azokat néhány kevés alapzavarra vezesse vissza, egyben kiderítse a complex jelenségcsoport belső functionális összefüggéseinek alapfeltételeit, az agyi mechanismusokat, a biodynamikus hajtóerőket, a kategoriális rendtényezőket, így járva el, a klinikai tapasztalatokon és kritikán alapuló kutatási irány mindinkább (bár immanens) teleologiás színezetet nyer, mégis inkább felel meg a gyakorlati orvosi cselekvés céljának. A mai rövid közlésemben egy paralysis progressiv - ban szenvedő betegnek sajátszerű élményanomáliáiról referálok, amelyek szinte egyedülállóan szemléltetik, hogy a szervi folyamat által lebontott synthesisek talán a biológiai célszerűségnek, szükségességnek megfelelően új globális egységbe szövődnek, illetve egymástól elkülönülnek. Dr. Zs. J. 25 éves papnövendék, 1937. VI. 11-én vétetett fel a klinikára. Diagnosis: Paralysis progressiva. Kórelezmény: Családi terheltség nincs. Luesről nem tud. 1 hónap óta úgy veszi észre, hogy „valami lötyög a fejében”. Úgy érzi, hogy a belső szerveimegváltoztak. Könnyen fárad, feledékeny. Jelen állapot: Pupillák tágak, a bal tágabb mint a jobb, mindkettő szabálytalan, fénymerev, alkalmazkodásra és öszszetérítésre renyhén és kis kitéréssel reagálnak. Bal facialis sztáji ága kissé patetikus, egyébként a beteg neurológiai lelete negatív. Vérben Ra. R. liquorsban Wa. R. -1—-+'4-, az albumin és globulin vizsgálatok, valamint a coll. benzoe görlbe pp.-re jellegzetes elváltozásokat mutatnak. (Panaszainak előterében abelső szerveinek sajátságos megváltozása áll. Úgy érzi, mintha valami lenne a beleiben, ,,szétszedettnes” érzi, magát, kezei, lábai mintha egész külön világ lennének. Fürdés közben súlyos tömegnek érezte a törzsét, kezeit, lábait „lefüggő dolgoknak” érezte; a testét csak a gerincoszlop tartja, egyébként egy fortyogó tömeg van a testében. Most már úgy érzi, mintha gerince sem lenne, mintha csak a bőr tartaná össze a törzsét. — Időérzékét teljesen elvesztette, fogalma sincs róla, mennyi egy óra vagy egy perc. Dátumokat, világesemények időpontjait helyesen adja. A „ma” és a „tegnap", a bibliai idő megfelelően kellő élményi beállításba van helyezve. — Július 28. Tagjait nehéznek érzi, úgy érzi, hogy ha jobb oldalára fekszik, a test alakja megváltozik és a bal csípő tája megvékonyodik. A mellkas és a hasiüreg tartalma teljesen összeolvadt, fortyogó tömeggé vált, csupán a szív és a tüdő tartotta meg korábbi alakját és helyzetét. A teljes ordinatív vázi, illetve a „négydimensioinalitás” (a három irányú tér és az idő összetevő) szempontjából érdekkel bír dr. Zs. J.-ra vonatkozó észleletünk, akinél az élményimmanens (belső, én) idő — szemben a transseunssal — elvesztette összetett szerkezetét. A dátumok, történelmi események jól megőrzött „világideje” szemben áll a kiterjedését, tagoltságát elvesztett „összeesett” „én-idő”-vel. Az insulin.shok-ban is észlelhettük a másodlagos időbecslésnek, a szemléleteknek kórosan megváltozott időszínezetét. Ezen adatainkat Pisk a „Zeitraffer”-jelenségnek (Hoff-pötzl) elemzése rendjén újabban megerősítette. Érdekkel bír rámutatni, hogy amikor dr. Zs. J. betegünknél az intact tárgyi világgal és absolut térrel a részeire „szétszedett” („fortyogó tömeg” - neki jelzett) test — „Raum-Bild” — áll szemben, ugyanakkor a lerontott „én-idő”-vel szemben az ép világidő egyidejűleg van jelen. Az időtudatra nézve lásd Hönigswald, Klien, Straus, v. Gebsattel, Minkowski és mások munkáit. Ha valamelyik complex-hatásnak működésbe lépése impulsus-hiány vagy gátlás következtében zavarttá válik, akkor alacsonyabb formaszint által jellegzett működési mód áll elő, amely a központi idegrendszer sajátszerű kiegészítő képessége miatt ismét egységbe épül. E tekintetben az idegszövet tömegének kisetélkedlésével a gyűjtő és tömörítő munkamódokra való készség még inkább fokozódik. A magunk részéről nem tarthatjuk Ehrenwald-nak az idő-tér complexre irányuló kórtani elemző és localisátoros törekvését eléggé megalapozottnak, ő ugyanis ezen utóbbinak ártalmában a parietális tünet jelenségek alapzavarát látja. Nem vagyunk vele egy véleményen elsősorban azért, mert körülírt férgi szerkezetekhez csatolhatónak csak azt tartjuk, ami neurophysiológiailag egységes önálló, külön functiót alkot. A tudatosult időélmény pedig nem tekinthető ilyen különműködésnek, még kevésbé önálló érzékelésnek, mert többek között a Lindworsky-féle követelménynek sem tesz eleget („nur Qualität zu sein”), ugyanis szórásán más élményekhez, érzékleti műveletekhez és azok kiviteléhez van kötve. Helyesen mondja Kleist: „Es gibt nicht die Zit, sondern — nur die Zeiten der Vorgänge.” A saját test térbeli képének kialakítása tekintetében éppúgy nem az egyes benyomások ismereti tartalma és jelenléte bir fontossággal, hanem azok tüneti átérzésének folytonos élményszerű adottsági módja, mint ahogy a világ szerkezetének felfogásában is ez utóbbi szempont az Irányadó. Megerősítik ezt a megállapítást a színek és hangok élményi elemzése által nyert különbségek (Werner v. Hornbostel, Straus E. stb.), amelyek szerint a hangbenyomások praegnantiája, saját activitása a színekét messze felülmúlja. Amint pedig bizonyos ingerek alapján térbeli és időbeli alakokat és magát a homogén constructiv tért és a négydimensionalitásnak ordinatív szövedékét szemlélethez, tudatosuláshoz juttatjuk, — akként alkalmasak ép központi szerv esetén (bizonyos benyomások, élmények arra, hogy a „saját testrészformákat”, illetve a testömeget résziben vagy egészben aktiválják. A bemutatott észlelet érdekes útmutatás arra, hogy az ezen elvonatkoztatás folytán felépített szerkezetek (categoriális „Gestaltkreis”-ek) a szervi lebontás folyamatában nem tartanak egymással lépést. 1938. 10. sz.