Orvosi Hetilap, 1938. május (82. évfolyam, 19-22. szám)
1938-05-07 / 19. szám
82. évfolyam, 19. szám Budapest, 1938 május 7. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Mansfeld Géza: A pajzsmirigy szerepe a vészes vérszegénységben. (431—437. oldal) Fabinyi Géza: A torokmandulák és a garatmandula szerepe a vörhenyben. (437—444. oldal.) Lobmayer Géza: Az infravörös fényképek jelentősége a sebészetben. (444—446. oldal.) Kiss Pál és Malaguzzi-Valeri Orazio: A „vörhenyszív” kórokáról. (folytatás.) (446—448. oldal.) Fazakas Sándor: Gombák a szönnycsövecskében, szemhéjon és szemhéjszéleken. (448—450. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (73—76. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani— Szülészet.— Gyermekgyógyászat. — Orr-, torok-, gégegyógyászat. — Bőrgyógyászat. (450—452. oldal) Könyvismertetés. (452—453. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (453—456. oldal.) Kollarits Jenő: A magaslati klima tartós hatásáról. (Megjegyzés Országh Oszkár dr. és Matits Lajos dr. cikkeire. (O. H. 17. és 18. sz.). (456. oldal.) Sz.: A Budapesti Központi Gyógy- és üdülőhelyi Bizottság 1937 évi jelentése. (456—4 57. oldal.) Vegyes hírek: (458. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A pajzsmirigy szerepe a vészes vérszegénységben. * Irta: Mansfeld Géza dr. egyet. ny. r. tanár. A franciák kiváló physiologusa, Paul Pertt ismerte fel elsőnek a magasati éghajlat és vérképző szerveink közötti kapcsolatot. Utána Viault2) megfigyelései az Andessaen, Müntz3) kísérletei a Pyreneusokban, majd Miescher4) vizsgálódásai a svájci Alpesekben nagysorát indították meg a munkálatoknak, amelyek beigazolták, hogy a hegyilevegő csökkent oxygen nyomása nem csupán — mint azt Barcroft5) vizsgáltaiból tudjuk — a lép összehúzódása által szaporítja a vérben keringő vérsejtek számát, hanem a vértestecskék ájképződését is megindítja... Az összefüggés módjára nézve értékes felvilágosítást adtak Canot és Deflandrei) vizsgálatai, amelyekből megtudtuk, hogy a vérvétel és mint később Paul Th. Müller3) kimuttató ritkított levegő légzésének hatására a vérsavóban anyagok keletkeznek az ú. n. haemopoietinek, amelyek más állatokra a vérsavóval átvihetők s azokban a vérsejtek és a haemaglobin gyarapodást okozzák. Az említett vizsgálatok mit sem mondtak arra nézve, hogy azok-hiány, illetve ezek a haumospietinek mi módon hatnak a vérképző szervekre s azért indokoltnak látszott mintegy 28 évvel ezelőtt ezt a kérdést tanulmány tárgyává tenni. Első célunk az volt, hogy általában a mérsékelt oxygenszegénység hatásait vizsgáljuk meg a szervezetre. Az oxyigenszegénységről ugyanis ismeretes volt, hogy nem csupán a vérképzésre, hanem az anyagforgalomra is hatással van és pedig féiképen a fehérjeanyagforgalomra s régi tapasztalt, hogy ha állatok Ck-szegény gázkeveréket lélegzenek be vagy akármilyen más módon Ck-hiányt szenvednek el, hogy akkor a reákövetkező második napon a Nikiürülés tekintélyes emelkedését mutatják.10.) Nagyon valószínűnek látszott, hogy az Ck-hiány mérsékelt foka nem közvetlenül a sejtek protoplasmáját támadja meg, hanem hogy a fokozott fehérjeszétesés fokozott pajzsmirigy működés következménye, amiről akkor már ismeretes volt, hogy a fehérje anyagok fokozott elégésére vezet. Eredményeink, amelyeket annak idején nyulakon 17 anyagcserekísérletben nyertünk, azt mutatták, hogy az O2-,szegénység valóban csak akkor okozza az anyagcsere fokozását, ha a pajzsmirigy rendesen működik. Pajzsmirigy kiirtása után inkább még a N-kiürülés csökkenése következett be. Minekutána azt is kimutattuk, hogy a pajzsmirigy locális vér sz .igénysége is a fehérje szétesésére vezet kísérleteinkből azt a következtetést vontuk, hogy az Ck-hiány a pajzsmirigyet fokozott tevékenységre serkenti és hogy a fehérje fokozott szétesése a fokozott pajzsmirigy tevékenység következménye. Azt a tényt, hogy CK-szegénység a pajzsmirigy tevékenységet fokozza, azóta számos szerző {Baader11), Nico letti12), Peisachowitsch13), Raub14), Reploh15), Schulze13), Vanotti11) megerősítette. E szerzők az O2 hiány legtisztább módját, kis CO-concentratiók belégzését választották és a pajzsmirigy fokozott működését részint szöveti vizsgálatokkal, részint fehér egerek acetonitril érzékenységének , valamint az alapanyagforgalom 60—70%-os fokozásával bizonyították be. Legújabban Rampelmann és Schulzer3) azt mutatták ki, hogy az O2 szegénység izgató hatását közvetlenül a pajzsmirigyre nem pedig a hypophysis thyreotrop hormonjának közvetítésével fejti ki, ami igen jól egyezik előbb említett régi vizsgálataink eredményével. Az a megismerés, hogy az Ok-hiány a pajzsmirigy közvetítésével hat az anyagcserére ém ölte meg azt a gondolatot, hogy talán az Ck-hiány által fokozott vérképzésben is szerepe van a pajzsmirigynek, annál is inkább, mert klinikai megfigyelésekből ismertes volt, hogy pajzsmirigy hypofunctió gyakran anaemiával jár együtt anélkül, hogy a pajzsmirigy működése és a vérképzés közötti vonatkozások akkor még ismeretesek lettek volna.19^ 1913-ban számoltam be először kísérleteimről,, amelyeknek célja az volt, hogy az ok-hiány, a vérképzés és a pajzsmirigy közötti vonatkozásokat tisztázzák. Ezek a *) A Budapesti Kir. Orvos Egyesületben 1938. február 25-én tartott előadás.