Orvosi Hetilap, 1938. szeptember (82. évfolyam, 36-39. szám)

1938-09-03 / 36. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ 82. évfolyam, 36. szám. Budapest, 1938 szeptember 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE TARTALOM: Steiger-Kazal Dezső: Esophylaxia és balneotherapia. (867— 870. oldal). vitéz Varga Lajos: Elhasználódás és öregedés a haematologiá­­ban. (870—873. oldal). Halász Aladár: A körte vizelethajtó és vérnyomást csök­kentő hatásáról. (873—877. oldal). Dancsó Mihály: A környéki vérkeringési zavarok szerepe a chronikus rheuma oktanában és gyógyításában. (877— 879. oldal). Csépai Károly: Ólommérgezés és gyomorfekély. (879—880. oldal). Jakabházy István: Alsó bölcsességfog vándorlása. (880— 881. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (141—144. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. •­­Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (883—884. oldal) Könyvismertetés. (883—884. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (884—887. oldal.) Koleszár László: Irányok az orvostudományban. (887—890. oldal.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) A budapesti Fehér Kereszt Kórház bőrgyógyászati osztályá­nak közleménye. Esophylaxia és balneotherapia.* (Klinikai előadás.) Írta: Steiger-Kazal Dezső dr., kórházi főorvos. Azok a folyamatok, elváltozások, reagálások, ame­lyek bőrünkön és bőrünkben szemünk előtt lejátszód­nak, már régóta sejtették, hogy a bőrnek nem csupán az a szerepe, hogy szervezetünket egy takaróréteg által a külvilágtól elválassza és így physikailag védje, hanem gondolni kellett a bőr valamely fontosabb, komplicál­­tabb védekezőműködésére is. Ehhez a helyesen meg­sejtett működéshez az egész kültakaró különleges im­­munbiológiájának lassú megismerésével jutottunk kö­zelebb. A bőr immunbiológiája manapság már eléggé ismert és kellőleg méltányolt is, nemcsak azért, mert a bőrre vonatkozólag egészen újszerű vizsgálati és keze­lési lehetőségeket teremtett, hanem azért is, mert a bőrt úgy állította elénk, mint egy külön, önálló, fontos szer­vet, amely adott viszonyok és körülmények között az egész szervezet külső vetületének helyévé lehet, ahon­nan a szervezet némely, jórészt még csak sejtett tulaj­donságát és képességét tudjuk leolvasni, más szóval a szervezetbe a bőrön keresztül egyre jobban be tudunk világítani. Elég csupán utalnom a bőrre, bőrbe és bőr alá juttatott különféle ojtóanyagokkal elérhető, sokféle helyi és általános biológiai reactióra, amelyek oly ered­ményesen állíthatók a kórismézés és a kezelés szolgá­latába. A bőrnek azonban, mint immunbiológiai védekező­szervnek is fontos szerepe van; természetes védekező­­képességét, már régóta ösztönszerűen sejtették, hiszen a néphit szerint kedvező jelnek tekintendő, ha vala­milyen betegség a bőrön is „kiüt”, mert ilyenkor a bőr is segít a szervezetnek, hogy eredményesen megbirkóz­zék a betegséggel. Csecsemők ótvarát sok helyen nem szívesen kezeltetik a szülők, mert úgy értelmezik, hogy az egy beteg belső állapotnak megnyilvánulása a bőrön és a bőr megküzd vele, legyőzi. Aki a bőrön és a bőrben lezajló jelenségekkel fog­lalkozik, lépten-nyomon találkozik oly megnyilvánulá­sokkal, amelyekből a bőrnek bizonyos védekező beren­dezkedésére nemcsak lehet, de kell is következtetnünk. A fényhatásokra jelentkező pigmentképződés egyik leg­szebb példája a bőr önvédekezésének. Ismerünk olyan bőrbajokat, amelyek esetleg az egész testen elterjednek, de mentesen hagyják azokat a helyeket, amelyek a levegőnek és a napfénynek vannak kitéve. Tudjuk, hogy bizonyos belső szervek immunitása kiindulhat a bőrből, pl. olyan fertőző beteségekben, amelyek a le­vegőnek és a napfénynek vannak kitéve. Tudjuk, hogy bizonyos belső szervek immunitása kiindulhat a bőrből, pl. olyan fertőző beteségek esetében, amelyek a bőr erős bevonásával zajlanak le. Ilyen dermatropiát mu­tató bőrbajok (vörheny, kanyaró, himlő, stb.) után az immunitás különösen tartós. Sok neves szerző szerint syphilises utóbajok (idegrendszer, érrendszer, zsigerek) szempontjából kedvező azoknak a syphilises fertőzé­seknek kórjóslata, amelyek erős bőrtünetekkel zajlanak le, mert ezáltal a bőrben olyan biológiai és pathológiai folyamatok játszódnak le, amelyekből a belső szervek­nek bizonyos védelme indult ki. A tapasztalás és megfigyelés nyújtotta sok félre­ismerhetetlen jel alapján Erich Hoffmann 1919-ben állította fel a bőr önvédekező működésének, az eso­­phylaxiának fogalmát; a védőhatás nemcsak a bőrre, hanem az egész szervezetre vonatkozik, éspedig kívül­ről és belülről jövő ártalmakkal szemben egyaránt. Szerinte ha felvesszük, hogy a bőrnek van ilyen eso­­phylaxiás képessége, akkor fel kell tételeznünk, hogy a bőr magától, ill. különféle kívülről jövő ingerek hatása alatt képes olyan anyagok termelésére, amelyek a vér- és nyirokér-, vagy az idegrendszer közvetítésével a bel­ső szervekre úgy hatnak, hogy az az egész szervezet vé­delmére szolgál. Az esophylaxiás működést elemezni és pontosan meghatározni még nem tudjuk, de minden valószínűség szerint a bőrnek már fentebb említett immunbiológiai működéséről van szó, amelynek során a bőr sejtjeiből. *) Az Országos Balneologiai Egysület 1938. május 7-iki congressusán tartott előadás.

Next