Orvosi Hetilap, 1938. szeptember (82. évfolyam, 36-39. szám)

1938-09-03 / 36. szám

870 dúlva, ki akarom domborítani a bőrnek, mint önálló szervnek nagy jelentőségét, ami éppen az esophylaxiás működésben nyilvánul meg különösképen és rá akartam terelni a figyelmet arra, hogy a szervezet a legkülön­bözőbb balneológiai eljárásokkal, a bőrön át mennyire hathatósan támogatható fontos és értékes önvédekező működésében. ORVOSI HETILAP 1938. 36. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Elhasználódás és öregedés a haematologiában. Irta: vitéz Varga Lajos dr. törzsorvos, egyetemi magántanár. Az élettartam és öregedés kérdésével sok szerző foglalkozott és a legkülönbözőbb álláspontokat foglalták el az okot illetőleg aszerint, hogy megfigyeléseiket vagy kísérleteiket min végezték. Dogmák jelentek meg az egysejtű lények halhatatlanságáról, a többsejtűek véges életéről. Az egysejtűek magukban hordják állandó osz­lásképességükkel a megújhodást és hallhatatlanságot. Ezzel állandóan megfiatalodnak, felfrissülnek, a sala­kot kiválasztják, újra élednek. A többsejtűek korlátolt élettartamának okát abban látják, hogy egymás életét a sejtek korlátozzák, hatá­rok közé szorítják, egymást a bomlástermékekkel mér­gezik. De ha valamely sejt ezek közül kiszabadulhat, oszlásnak indulhat, éppúgy korlátlan potentiális halha­tatlansággal és oszlási képességgel rendelkezik. Igen sokan vannak, akik mindezeket tagadják és az öregedést sem ismerik el, hanem a haemopoetikus szervek halá­lig tartó reactioképességének megtartásával igyekez­nek az öregedésnek elentmondani. Miskolcy szerint az öregedést az átöröklés útján ka­pott szervi életképességek összessége szabja meg. Schlomka-Bürger a calcium, cholesterin gyarapodását figyelték meg, a vízszegénység fokozódását, a szöve­teknek cholesterinnel, salakkal való telítődését. Rössle a működésben látja az öregedés okát: a tava­szi méhek pár hétig élnek csak, az őszi munkátlan méhek több hónapjával szemben. Catalis az erek­ben, mások a pajzsmirigy és hypophysis kiesés­nek, anyagcserefokozódásnak, nedvek sűrűsödésé­nek (Darányi, Rusicka protoplasmahysteresis). Jel­lemző az öregkorra a kötőszövet szaporodás, paren­­chymafogyás. A felhám alatti kötőszövetben felhalmo­zódó alaktalan sárga, fekete pigment szaporodása, a­ magstructura sejtelhaláskor eltűnése stb. Növekszik a növényi sejtek al­alicitása (Benedict) s a H-ion concentratio csökken. Megszaporodik a glo­bulin az albuminnal szemben (Rusicka). Pribram 30 éves asszony szülése után látott 7 nap alatt teljes öregedést kifejlődni (zsírpárna eltűnést, szőrök, fogak elvesztése, hervatag arc) boncolásakor teljes hypophysis és pajzsmirigy hiány volt található.­ A fiatalítási kísérletek eredménye egyáltalában nem biztató. Nemcsak nem értek el jó eredményt, ha átmenetileg annak is látszottak, hanem mikor fiatal szerveket öreg szervezetbe ültettek, azt tapasztalták, hogy az hamar felvette a többi szervek öregedési je­leit ezzel szemben öreg szervek fiatalba ültetve igen hamar fiatalsági jelek, oszlás stb. volt található. Talá­lóan mondta Wiesner, hogy nem a szervek öregszenek meg hanem a szervezet. Ebben benne van a fiatalítási kísérletek kudarca, egyben cáfolata minden olyan ma­gyarázatnak, amely az öregedéssel szemben egyes szer­vek fiatalságát akarja feltüntetni, mint amely kívül maradt az öregedési folyamatokon vagy amely egyes szervekre akarja hárítani az öregedés bekövetkezését. De nem fogadható el az a magyarázat sem, hogy pl. csontvelőben nem lehet öregedést találni, mivel mindvégig normális regeneratios sajátságokat tüntet fel. Ha Curschmann ki is mutatta, hogy sem morpholo­­giai, sem chemiai physikai elváltozás a haemopoesisben nincsen, Stahl szerint a vérképzés öregkorban kifogás­talan, mind nem jelentik azt, hogy az öregedés szem­pontjából nagyon kevéssé ismert elváltozások hiányoz­nának a haemopoetikus szervekben. Annyira hiányosak az ismereteink histológiai tekintetben a vérképzés és morphologiai finomságok elemzésében, hogy a fenti ha­tározott kijelentések ennek tudhatók be. Meddő volna ezekkel az elméletekkel és ténylegesen tudományos vizsgálatokkal alátámasztott kísérletekkel bármely irányban foglalkozni és valamilyen irányban állást foglalni. Az egész kérdés jelenleg inkább philo­­sophiai probléma. Azt sem lehet mondani, hogy a ter­mészetben nincsenek megnyilvánulási forma szerint megszakítások, átalakulások és hogy a pillanatok egy­másutánisága által kifejezett időben nem lehet elkép­zelni öregedést biológiai szempontból is, ami az élő szervezetek külső megnyilvánulási folyamatain és ké­pén annyira szembetűnő. Hogy öregedés van, azt ta­gadni nem lehet. De nem lehet elfogadni az egysejtű lények állandó fiatalságát sem, ha az ember a potenti­ális halhatatlanságot, a génekkel átörökített örök osz­lási képességet el is tudja képzelni. A haematológiában ismeretes, hogy a vörös csont­velő lassanként kimerül, zsíros csontvelővé alakul át. Helyette azonban a zsíros csontvelőben másutt metap­­lasiák jelennek meg, amelyek a vérképzés munkáját zavartalanul elvégzik. Hogy ez azt mutatja, hogy a hihe­tetlen munkától igénybe vett szervek lassan mégis ki­merülnek és helyette a vérképzésben addig részt nem vett, de pluripotentiájukban a vérképzésre is képes zsíros csontvelő veszi át a szerepüket és igyekeznek ele­get tenni a szervezet kívánalmainak addig, amíg az élet van, lehet. Tény az, hogy nem lehet elképzelni, hogy egy életre irányított és képességekkel felszerelt szervezet csont­veleje mért ne lenne egész életünk végéig az élet fenn­tartásához szükséges functio potentiális energiájával felszerelve és neki gyenge pótlásokkal kelljen dol­goznia. Hiszem, hogy betegségen soha át nem esett és teljesen egészséges szervezet haematológiai képessége éppen halálig kell, hogy tartson. Ha az öregedéssel kapcsolatban nézzük a haemo­poetikus szervek histológiai képét és a vérben megje­lenő elváltozásokat, azt tapasztaljuk, hogy bizony a szervezet a vérképző szervek szempontjából is állandó elhasználódásnak van kitéve. Az a szerv, amely már évtizedek óta dobja ki ma­gából a sejtek milliárdjait, nem mondható olyan fia­talnak, mint amely most kezdi meg hihetetlen felhalmo­zódó energiával a maga működését. A fiatalok csont­velője sokkal kevesebb mint az öregeké. (2915—4193 ccm Wettel.) A vér morphologiai összetételét a haemo­poetikus rendszer igyekszik minden körülmények kö­zött megtartani és ha tudjuk, hogy a vörösvértestek élettartama kb. 20—60 nap között ingadozik és 1 cem­­ben 5.000.000 vörös­vértest van, valamint hogy 30 bil­lió a vörösvértestek absolut száma, akkor napi 15 billió a vörösvértest termelési szükséglet 20 napi átlagos élettartamot véve fel.

Next