Orvosi Hetilap, 1938. szeptember (82. évfolyam, 36-39. szám)
1938-09-03 / 36. szám
870 dúlva, ki akarom domborítani a bőrnek, mint önálló szervnek nagy jelentőségét, ami éppen az esophylaxiás működésben nyilvánul meg különösképen és rá akartam terelni a figyelmet arra, hogy a szervezet a legkülönbözőbb balneológiai eljárásokkal, a bőrön át mennyire hathatósan támogatható fontos és értékes önvédekező működésében. ORVOSI HETILAP 1938. 36. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Elhasználódás és öregedés a haematologiában. Irta: vitéz Varga Lajos dr. törzsorvos, egyetemi magántanár. Az élettartam és öregedés kérdésével sok szerző foglalkozott és a legkülönbözőbb álláspontokat foglalták el az okot illetőleg aszerint, hogy megfigyeléseiket vagy kísérleteiket min végezték. Dogmák jelentek meg az egysejtű lények halhatatlanságáról, a többsejtűek véges életéről. Az egysejtűek magukban hordják állandó oszlásképességükkel a megújhodást és hallhatatlanságot. Ezzel állandóan megfiatalodnak, felfrissülnek, a salakot kiválasztják, újra élednek. A többsejtűek korlátolt élettartamának okát abban látják, hogy egymás életét a sejtek korlátozzák, határok közé szorítják, egymást a bomlástermékekkel mérgezik. De ha valamely sejt ezek közül kiszabadulhat, oszlásnak indulhat, éppúgy korlátlan potentiális halhatatlansággal és oszlási képességgel rendelkezik. Igen sokan vannak, akik mindezeket tagadják és az öregedést sem ismerik el, hanem a haemopoetikus szervek halálig tartó reactioképességének megtartásával igyekeznek az öregedésnek elentmondani. Miskolcy szerint az öregedést az átöröklés útján kapott szervi életképességek összessége szabja meg. Schlomka-Bürger a calcium, cholesterin gyarapodását figyelték meg, a vízszegénység fokozódását, a szöveteknek cholesterinnel, salakkal való telítődését. Rössle a működésben látja az öregedés okát: a tavaszi méhek pár hétig élnek csak, az őszi munkátlan méhek több hónapjával szemben. Catalis az erekben, mások a pajzsmirigy és hypophysis kiesésnek, anyagcserefokozódásnak, nedvek sűrűsödésének (Darányi, Rusicka protoplasmahysteresis). Jellemző az öregkorra a kötőszövet szaporodás, parenchymafogyás. A felhám alatti kötőszövetben felhalmozódó alaktalan sárga, fekete pigment szaporodása, a magstructura sejtelhaláskor eltűnése stb. Növekszik a növényi sejtek alalicitása (Benedict) s a H-ion concentratio csökken. Megszaporodik a globulin az albuminnal szemben (Rusicka). Pribram 30 éves asszony szülése után látott 7 nap alatt teljes öregedést kifejlődni (zsírpárna eltűnést, szőrök, fogak elvesztése, hervatag arc) boncolásakor teljes hypophysis és pajzsmirigy hiány volt található. A fiatalítási kísérletek eredménye egyáltalában nem biztató. Nemcsak nem értek el jó eredményt, ha átmenetileg annak is látszottak, hanem mikor fiatal szerveket öreg szervezetbe ültettek, azt tapasztalták, hogy az hamar felvette a többi szervek öregedési jeleit ezzel szemben öreg szervek fiatalba ültetve igen hamar fiatalsági jelek, oszlás stb. volt található. Találóan mondta Wiesner, hogy nem a szervek öregszenek meg hanem a szervezet. Ebben benne van a fiatalítási kísérletek kudarca, egyben cáfolata minden olyan magyarázatnak, amely az öregedéssel szemben egyes szervek fiatalságát akarja feltüntetni, mint amely kívül maradt az öregedési folyamatokon vagy amely egyes szervekre akarja hárítani az öregedés bekövetkezését. De nem fogadható el az a magyarázat sem, hogy pl. csontvelőben nem lehet öregedést találni, mivel mindvégig normális regeneratios sajátságokat tüntet fel. Ha Curschmann ki is mutatta, hogy sem morphologiai, sem chemiai physikai elváltozás a haemopoesisben nincsen, Stahl szerint a vérképzés öregkorban kifogástalan, mind nem jelentik azt, hogy az öregedés szempontjából nagyon kevéssé ismert elváltozások hiányoznának a haemopoetikus szervekben. Annyira hiányosak az ismereteink histológiai tekintetben a vérképzés és morphologiai finomságok elemzésében, hogy a fenti határozott kijelentések ennek tudhatók be. Meddő volna ezekkel az elméletekkel és ténylegesen tudományos vizsgálatokkal alátámasztott kísérletekkel bármely irányban foglalkozni és valamilyen irányban állást foglalni. Az egész kérdés jelenleg inkább philosophiai probléma. Azt sem lehet mondani, hogy a természetben nincsenek megnyilvánulási forma szerint megszakítások, átalakulások és hogy a pillanatok egymásutánisága által kifejezett időben nem lehet elképzelni öregedést biológiai szempontból is, ami az élő szervezetek külső megnyilvánulási folyamatain és képén annyira szembetűnő. Hogy öregedés van, azt tagadni nem lehet. De nem lehet elfogadni az egysejtű lények állandó fiatalságát sem, ha az ember a potentiális halhatatlanságot, a génekkel átörökített örök oszlási képességet el is tudja képzelni. A haematológiában ismeretes, hogy a vörös csontvelő lassanként kimerül, zsíros csontvelővé alakul át. Helyette azonban a zsíros csontvelőben másutt metaplasiák jelennek meg, amelyek a vérképzés munkáját zavartalanul elvégzik. Hogy ez azt mutatja, hogy a hihetetlen munkától igénybe vett szervek lassan mégis kimerülnek és helyette a vérképzésben addig részt nem vett, de pluripotentiájukban a vérképzésre is képes zsíros csontvelő veszi át a szerepüket és igyekeznek eleget tenni a szervezet kívánalmainak addig, amíg az élet van, lehet. Tény az, hogy nem lehet elképzelni, hogy egy életre irányított és képességekkel felszerelt szervezet csontveleje mért ne lenne egész életünk végéig az élet fenntartásához szükséges functio potentiális energiájával felszerelve és neki gyenge pótlásokkal kelljen dolgoznia. Hiszem, hogy betegségen soha át nem esett és teljesen egészséges szervezet haematológiai képessége éppen halálig kell, hogy tartson. Ha az öregedéssel kapcsolatban nézzük a haemopoetikus szervek histológiai képét és a vérben megjelenő elváltozásokat, azt tapasztaljuk, hogy bizony a szervezet a vérképző szervek szempontjából is állandó elhasználódásnak van kitéve. Az a szerv, amely már évtizedek óta dobja ki magából a sejtek milliárdjait, nem mondható olyan fiatalnak, mint amely most kezdi meg hihetetlen felhalmozódó energiával a maga működését. A fiatalok csontvelője sokkal kevesebb mint az öregeké. (2915—4193 ccm Wettel.) A vér morphologiai összetételét a haemopoetikus rendszer igyekszik minden körülmények között megtartani és ha tudjuk, hogy a vörösvértestek élettartama kb. 20—60 nap között ingadozik és 1 cemben 5.000.000 vörösvértest van, valamint hogy 30 billió a vörösvértestek absolut száma, akkor napi 15 billió a vörösvértest termelési szükséglet 20 napi átlagos élettartamot véve fel.