Orvosi Hetilap, 1938. október (82. évfolyam, 40-44. szám)

1938-10-08 / 41. szám

1938. 41. sz. Ritoók Zsigmond 1870-1938 Nekrológot még senkiről sem írtam, ezért az Orvosi Hetilap megtisztelő felkérése nehéz feladat elé állított. Azt mondják: „de mortuis nihil, nisi bene”. Ez meg­könnyítené feladatomat, mert a tragikus körülmények között eltávozott Ritoók Zsigmond életében keresve sem találhatnánk olyan kivetni valót, melyet hallgatással kellene mellőznünk. Nehezebbé teszi viszont az a körül­mény, hogy a megboldogultnak hűséges munkatársa, meghitt jóbarátja és soha nem szűnő mélységes hálára kötelezett páciense is voltam, akit súlyos betegségében önfeláldozó, odaadó orvosi és baráti tevékenységével a halál torkából mentett meg az életnek, így talán elfo­gultsággal vádolhatna, aki Ritoók Zsigmondot közelebb­ről nem ismerte, de nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy gyenge minden toll, mely hozzá méltóan tudná jellemezni az ő egyéniségét és érdemeit. Ritoók Zsigmond tudományos munkásságát, kiváló orvosi működését az erre hivatottabbak bizonyára mél­tatni fogják; én az embert, a társadalmi, közéleti férfiút kívánom jellemezni. Ritoók Zsigmond 1870-ben született Nagyváradon, régi nemesi családból. Édesapja az ottani kir. Tábla elnöke volt. A szülői házból hozta magával azokat az értékes, hagyományos, öröklött tulajdonságokat, melyek később közéleti szereplésének, de egész életének is biz­tos alapját képezték: a keresztény hitet, törhetetlen ha­­zafiságot, a finom, nemes, úri gondolkodást, szívjóságot, kristálytiszta jellemet, a talpig becsületességet, szorgal­mat és kötelességteljesítés tudatát. Tanulmányait Budapesten végezte;Korányi Frigyes klinikáján tanársegéd, majd 1910-ben magántanár lett. Később Budapest Székesfőváros közkórházi főorvosa, majd kórházainak központi igazgatója. Mint ilyen vo­nult nyugalomba 3 év előtt. Tudományos érdemeinek elismeréséül rendkívüli tanári címet kapott, 1921- ben kiváló szolgálataiért a Kormányzó Ur Őfőmél­­tósága egészségügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. 35 évig volt az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja, később jegyzője. Itteni érdemes működését Verebély professor megható szavakkal méltatta a végtisztesség megadá­sánál. Orvostársadalmi és ezen keresztül közéleti szerep­lésbe 1919-ben kapcsolódott be, amikor a gyászos em­lékű proletár diktatúra bukása után a keresztény nem­zeti gondolat jegyében megszervezett magyar orvos­­társadalom vezére, irányítója lett. Ekkor bontakozott ki az ő erős, meggyőződéses egyénisége. Egyértelműen őt kellett választanunk vezetőnknek, akinél a keresz­tény nemzeti eszme nem üres, divatos jelszó volt, hanem szülői házból hozott élő valóság, mélyen átérzett szent megyőződés, amelynek szellemében gondolkodott, élt és cselekedett. Őt választottuk, akiről tudtuk, hogy töré­keny testében annyi férfiasság, törhetetlen magyar lé­lek, tántoríthatatlan hazaszeretet lakozott, — jellegzetes magyar koponyájában nagy tudás, mindenre kiterjedő classikus műveltség, bölcseség honolt, — szívében pedig annyi jóság, igazságszeretet, meleg, önzetlen baráti érzés. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületét, melynek élére állott, nagy határozottsággal és bölcs mérséklettel vezette, szüntelenül az egyetértésre buzdítva, irtózva minden túlzástól és szertelenségtől, hatalmassá tette. Nemes eszközökkel küzdött mindig a nemes célok el­érésére és egyenes útján úgy haladt előre, hogy soha­sem kellett egy lépést sem hátrafelé tenni. Mindezekért nemcsak mi, de az egész magyar orvostársadalom hálá­val emlékezhetik meg róla. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy az ő tanítá­sai, kiváló tulajdonságai haló porával együtt nyomta­lanul eltűnjenek. Nemcsak a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének, melyet alapvető munkájával naggyá tett, rajongásig szeretett, hűségesen vezetett és szolgált, nemcsak az egész orvostársadalomnak, hanem hazánk­nak is hasznos szolgálatot teszünk, ha az ő tanításait megszívleljük és követjük. — Imádta hazáját, rendület­lenül hitt feltámadásában és ha nagy testi kínlódásai, hűséges hitvesének elvesztése felett érzett lelki szenve­dései nem siettették volna végzetes elhatározásának végrehajtását, talán megérhette volna a nagy feltáma­dást. Áldott legyen az emléke, mert nem élt hiába, pél­dát mutatott és amíg nemesen, hazafiasan gondolkodó magyar orvos él e hazában, mindig nagyrabecsüléssel, hálával és szeretettel emlékeznek meg róla orvostársa­dalmunk érdemeket szerzett nagyjai között. Windisch Ödön dr. ORVOSI HETILAP VEGYES HÍREK A Pázmány Péter Tudományegyetem 304-ik tanévét ünnepélyes díszülés keretében nyitották meg f. hó 3-án. Az Egyetem dísztermében egybegyűlt nagyszámú és előkelő közönség soraiban ott volt Kornis Gyula, a képviselőház elnöke, a kultuszminiszter képviseletében Szily Kálmán ál­lamtitkár, Felkay Ferenc székesfővárosi tanácsnok, Hóman Bálint v. miniszter, Hász István tábori püspök, Puky Endre, a Közigazgatási Bíróság elnöke, ott voltak a különböző ka­rok tanárai, a Műegyetem tanári kara Wälder Gyula rektor vezetésével, a társegyetemek és főiskolák, valamint a tudo­mányos intézmények küldöttségei és zászlók alatt vonultak fel az ifjúsági szervezetek, amelyek szorongásig megtöltöt­ték a díszterem minden zugát és karzatait. Kenéz Béla professor, a lelépő rektor beszámoló be­széde után átnyújtotta a rektori méltóság jelvényeit utód­jának, Verebély Tibor professornak, ki az „Orvosi tudás és orvosi hivatás” címmel tartotta meg a nagy tetszéssel foga­dott székfoglaló beszédét. A tanévmegnyitó beszédet Darányi Gyula professor mondotta, melyben az egyetemi ifjúság egészségügyi viszonyairól számolt be. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott beszéd után az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Blaskovics László professor temetése nagy részvét mel­lett folyt le szept. 29-én a Kerepesi úti temetőben. Búcsúz­tató beszédet mondottak a budapesti Tudományegyetem, az orvosi kar és az Igazságügyi Orvosi Tanács nevében Vere­bély Tibor professor, a volt tanítványok nevében Kreiker Aladár professor, a Magyar Szemorvos Társaság nevében Ditrói Gábor professor, a budapesti szemklinika személy­zete nevében Horváth Béla professor, végül az Orvostan­hallgatók Segélyző Egyesületének szónoka az ifjúság nevé­ben búcsúzott szeretett professoruktól. Orvoskamarai választások. Az Országos Orvosi Kamara elnöke az 1936:1. tc. 14. §-ának 1. bek., valamint a 600— 1936. B. M. I. sz. rendelet 2. §. 1. és 2. bek. alapján a kerü­leti kamarák közgyűlésének választása alá eső összes tiszt­ségeire (a képviseleti és országos közgyűlésbe beküldöttekre és helyetteseikre, a kerületi és országos választmány tag­jaira és póttagjaira, úgyszintén a kerületi kamara tiszti­karára) új választást írt ki. A tisztújító közgyűlést a kerü­leti kamarák egyöntetűleg október hó 16-án reggel 8 órakor tartják és pedig: Budapesten: Eötvös József gimnázium tor­natermében, IV., Reáltanoda­ u. 7. Debrecenben: Ferenc Jó­­zsef­ út 26. I. em. Kecskeméten: Lechner Ödön-u. 1. Mis­kolcon: Kazinczy-u. 15. II. em. Pécsett: Széchenyi-tér 16. I. em. Szegeden: Horthy Miklós-út 9. Székesfehérváron: Széchenyi-u. 5. Szombathelyen: Színház-tér 1. — A köz­gyűlés napirendje: 1. Elnöki megnyitó. 2. A szavazatszedő bizottságok elnökei, tagjai és jegyzői névsorának bejelen­tése. 3. Az orvoskamarai szervek megválasztása: A) ará­nyos képviseleti rendszer szerint: a) a kerületi kamara vá­lasztmányában a rendes- és póttagok, b) az Országos Or- 1007

Next