Orvosi Hetilap, 1939. február (83. évfolyam, 5-8. szám)

1939-02-04 / 5. szám

3. évfolyam, 5. szám, Budapest, 1939. Február 4. ORVOSI HETIL Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIV/ VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Johan Béla: A tuberculosis-kérdés és a tuberculosis elleni küzdelem hazánkban. (101—107. oldal.) Kulcsár István és Lajtavári László: Szorongásos állapotok kezelése acetylcholinnal. (107—109. oldal.). Hollósi Károly: Az ébrényi hashártyadaganat. (109—111. o.) Hargita Géza: Hólyag-prostatakő érdekes esete. (111—112. oldal.) Szende Béla: Az orrbemenet tömlői. (112. oldal.) Benderek István és Külley László: Gyógymasszázs és me­­chanotherapia. (113—114. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (21—24. oldal.) Irodalmi szemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Fülészet. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (115—118. oldal.) Könyvismertetés: (118. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (119—121. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (121—122. oldal.) Lapszemle: (122—123. oldal.) Vegyes hírek és Heti rend: (123—124. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) A tuberculosis-kérdés és a tuberculosis elleni küzdelem hazánkban.* Irta: Johan Béla dr., államtitkár. (báró Korányi Frigyes emlékelőadás.) Kevés betegség van, amelynek megelőzése és gyó­gyítása kérdésével az orvostudomány az utolsó ötven évben oly sokat foglalkozott, mint a tuberculosissal. Mint súlyos közegészségügyi és nemzeti probléma a tuberculosis évtizedek óta nálunk is, külföldön is a kormányok egészségügyi programmjának homlokteré­ben állott. S ha ezek után feleletet keresek arra a kér­désre, hogy ez a nagy érdeklődés és a sok munka a tuberculosis néppusztításában milyen változást tudott elérni, úgy —­ ha objectív akarok lenni — három tényt kell mindenekelőtt megállapítanom. Az egyik: a legtöbb ország tuberculosis halálozási aránya az elmúlt negyven-ötven év alatt kb. a felére vagy az alá csökkent, így hazánkban 1901—10 közt a tuberculosis halandóságának aránya — 10.000 lélekre — 38 volt, 1936-ban pedig 16, 1937-ben 14.9 A másik megállapítás — s ez különösen egészség­­politikai szempontból fontos —: tuberculosisban ha­zánkban — a halálozási arány ily nagyfokú csökkenése mellett is — még mindig 12—13.000 ember hal meg évente, ami az összhalálozásnak körülbelül 10.5— 11.0%-a. Talán nem érdektelen e probléma nagy­sága szempontjából az az adat sem, hogy Európa 24 országában — amelyek összlakossága 337.5 millió volt, — az 1935. illetve 1936. év adatai alapján — 1 év alatt — 336.818 ember halt meg tuberculosisban. A harmadik jelentős körülmény: míg a rendelke­zésünkre álló statisztikai adatok szerint a legtöbb or­szágban és hazánkban is (1. ábra) a tuberculosis halá­lozás csökkenése kb. ötven év óta észlelhető és azt fel­tüntető görbe iránya — bizonyos kiugrások mellett — egyenletesen lefelé haladó, addig a szervezett tubercu­losis elleni küzdelem kezdete az említett ötven év má­sodik felére tehető. A tuberculosis-halálozás csökkenése — legalább is ennek a csökkenésnek első fele, — nem hozható tehát összefüggésbe a tuberculosis ellen irá­nyuló — ma szokásos — küzdelemmel. A csökkenés oka tehát másban keresendő. Ez a kérdés a tuberculosis elleni küzdelem szer­vezése szempontjából nagy fontosságú s ezért közelebb­ről vizsgálandó. Számos ország tuberculosis halálozási görbéje a magyarországihoz nagyjában hasonló lefutást mutat. A tuberculosis halálozási görbének a legtöbb országban kb. 50 évre vonatkozó darabja ismeretes. Ha ezt a gör­bét lefutási irányában a jobboldal — a jövő — felé képletesen meghosszabbítjuk, úgy ennek a görbének — ha a tuberculosis-halálozás eddigi csökkenésében szerepet játszó factoroknak további ugyanilyen hatását feltételezzük, — elméletileg valamikor a nulla vonalat kellene elérnie. Az 1936. évi magyarországi (10.000-re számított) 16-os tuberculosis halálozási arányszám mellett az Északamerikai Egyesült Államok 5.5-es, Hollandia 5.0-s, Dánia 4.6-s tuberculosis halálozási arányszámot mutat. Ez utóbbiak az 1936-ig ismert leg­alacsonyabb, megbízhatóknak tekinthető tuberculosis halálozási arányszámok. Az 5.0-ás hollandiai arányszám mellett hazánkban a jelenlegi kb. 12.000 ember helyett csak kb. 4.000 ember halna meg tuberculosisban, ami évenként kb. 8.000 megmentett életet jelentene. Ha a tuberculosis halálozás csökkenése eddigi arányban és mértékben folytatódnék, úgy kb. 40 évre lenne szükség, hogy a jelenlegi 16-os arányszámról az 5­0-esre száll­jon alá. Meg kell azonban említenem, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy egy halálozási (vagy akár megbetege­dési) görbe csökkenése egy bizonyos ponttól kezdve annál lassúbb, minél közelebb van az illető pont a zérus vonalhoz. Példaképen megemlítem, hogy a csecsemő­­halálozás megfelelő egészségvédelmi szolgálat mellett 30%-ról 15%-ra aránylag könnyen csökkenthető, ettől lefelé csökkenteni 10%-ig sokfelé, 5%-ig csak kevés államban tudták, míg 5%-on aluli arányszámokat el­érni ma még alig lehetett. *) Előadatott a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1939. január 20-án tartott ülésén.

Next