Orvosi Hetilap, 1939. május (83. évfolyam, 18-21. szám)
1939-05-06 / 18. szám
83. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1939 május 6. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERN'' TARTALOM: Fernbach József és Szinnyay Miklós: Ólommal foglalkozó munkások vérkeringési szervei. (429—432. oldal.) Mester Endre: A csonttörés okozta sérülések. (432—435. o.) Molnár Vilmos: Az 1937—38. tanévben vizsgált tudományegyetemi hallgatók vérsejtsüllyedése és serumlabilitása. (435—438. oldal.) Kerpel-Fronius Ödön: A vörös vértestek chlortartalmának élettani és diagnostikai jelentősége. (438—441. oldal.) Vondra Nándor és Varsányi Ferenc: A gonorrhoea kezelése sulfanilyl-aminopyridinnel. (441—444. oldal.) Benderek István és Külley László: Gyógymasszázs és mechanotherápia. (Folytatás.) (444—446. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (73—76. oldal.) Irodalmi szemle. (446—449. oldal.) Könyvismertetés: (449. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (449—453. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (453—454. oldal.) Lapszemle, vegyes hírek. (454—455. oldal, és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az OTI. központi betegségmegállapító állomásának közleménye. (Vezető: Csépai Károly egyetemi m. tanár, orvosigazgató.) Ólommal foglalkozó munkások vérkeringési szervei.* írta: Fernbach József dr. és Szinnyai Miklós dr. A vizsgálatok amellett szólnak, hogy az ólom a szívre és érrendszerre ártalmas lehet. Az ólommérgezés kezdetén előforduló szívdobogás oka Petrow, Tschelzowa szerint valószínűleg a mellékvese hypertrophiája és adrenalinaemia, Kolanski szerint hyperthyreosis, tehát sympathicus izgalom. Az ólomkólikát gyakran kísérő lassú érvelés viszont — az ugyanakkor észlelhető magas vérnyomással együtt — a vagus izgalmát jelenti. A vegetatív idegrendszer labilitása és a belső elválasztású mirigyek megzavart működése igen fontos nemcsak e subjectív tünetek és működési zavarok létrejöttében, hanem Stocke megfigyelése a Baader-klinikán amellett szól, hogy a szív végleges bántalmazottsága is ettől függ. 2400 ólombeteg közül csak 3 olyat talál, akinek a szíve az ólommérgezés lezajlása után is beteg maradt és ezek közül 2 hyperthyreosisban szenvedett, nagy golyvával és vegetatív labilitással. Az ólommal foglalkozókon megnyilvánuló szívtáji kellemetlenségek, nyomások, fájdalmak esetleg typusos angina pectoris magyarázatára elképzelhető az ólomnak az erekre való káros hatása. Ugyanis számos klinikai és kórbonctani megfigyelésen kívül sok kísérleti adat szól amellett, hogy az ólom eleinte működési, spastikus hatással van az arteriolákra, ami addig tart, míg az ólommérgezés fennáll. Sümegi és Putnoky ólommérgezett állatokon és embereken Csépai módszerével végzett adrenalinérzékenységi vizsgálatainak fokozott értékei is az érrendszer működési ártalma mellett szólnak és azt bizonyítja Teleky. Lewin szerint az is, hogy a pulsus amplitudo nagyobb. Hosszabb ideig tartó mérgezés bonctani eltérést is előidézhet a kiserek falának minden rétegében. A kiserek intimájában arteriotitis vagy endart obliterans, a médiában kötőszövetes megvastagodás jöhet létre és ennek következtében a lumen beszűkülése, illetve elzáródása; később e folyamathoz atheromatosis járulhat. Az ólomkólikát a bél sima izomzatának görcsén kívül a bélfal ereinek spasmusa okozza. Az ólombetegek sápadt, fakó színét az anaemián kívül a bőrerek spasmusa tartja fenn. A látóideg, illetve az agy ereinek görcse amaurosist és látóidegsorvadást okozhat. Az agyi erek betegsége mellett szól az igen ritka heveny, illetve idült enkephalopathia saturnina és a fiatalkorú ólommérgezetteken kicsiny aneurysmák folytán létrejött agyvérzések. A veseerek betegsége, görcse, illetve később sklerosisa a veseállomány bántalmára és végül vesezsugorodásra vezethet, ezenkívül a tubularis rendszerre is káros lehet az ólom. Schiff, Rosier stb. ólom és gyomor- illetve patkóbélfekély között összefüggést vél szintén az érrendszer bántalmazása folytán. Csépai legújabb megfigyelései ennek ellentmondanak. Az erek ólom okozta bántalmát az ólomgangraenak látszanak leginkább bizonyítani. Legújabban Lederer (1932), Baader (1935) egy-egy végtagüszkösödést észlelt 26, ill. 31 éves munkáson, előbbinek amputálni kellett mindkét lábszárát, később a beteg bélvérzés következtében meghalt és a boncolás bélinfarctust talált az arteria mesenterica elzáródása folytán. A koszorúserek biztos megbetegedettsége mellett azonban igen kevés irodalmi adat szól. Az angina pectoris saturnina Stoll (1798) és Ariel (1843) óta az ólommérgezés ismert tünete, de igen kevés azon esetek száma, amelyekben bizonyosnak látszik az összefüggés az ólom és angina pectoris között. A Gelineautól 1862-ben leírt ,,angina pectoris epidémia” szerintünk nem nagyon meggyőző adat. Ez a francia Embuscade korvett hajón zajlott le s Hans Kohn szerint nem nikotin okozta, mint ahogy Gelineau közölte, hanem a déli tengeren uralkodó nagy meleg következtében létrejött ólomgőzök. Desportes (1811) 28 éves katonája a testében bennmaradt ólomlövegtől állandó anginás panaszok közt halt meg. *) Előadta a Magyar Belorvosok Egyesületének VIII. nagygyűlésén. (1938. december 9.)