Orvosi Hetilap, 1939. május (83. évfolyam, 18-21. szám)

1939-05-06 / 18. szám

83. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1939 május 6. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERN'' TARTALOM: Fernbach József és Szinnyay Miklós: Ólommal foglalkozó munkások vérkeringési szervei. (429—432. oldal.) Mester Endre: A csonttörés okozta sérülések. (432—435. o.) Molnár Vilmos: Az 1937—38. tanévben vizsgált tudomány­­egyetemi hallgatók vérsejtsüllyedése és serumlabilitá­­sa. (435—438. oldal.) Kerpel-Fronius Ödön: A vörös vértestek chlortartalmának élettani és diagnostikai jelentősége. (438—441. oldal.) Vondra Nándor és Varsányi Ferenc: A gonorrhoea kezelése sulfanilyl-aminopyridinnel. (441—444. oldal.) Benderek István és Külley László: Gyógymasszázs és me­­chanotherápia. (Folytatás.) (444—446. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (73—76. oldal.) Irodalmi szemle. (446—449. oldal.) Könyvismertetés: (449. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (449—453. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (453—454. oldal.) Lapszemle, vegyes hírek. (454—455. oldal, és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az OTI. központi betegségmegállapító állomásának közle­ménye. (Vezető: Csépai Károly egyetemi m. tanár, orvos­igazgató.) Ólommal foglalkozó munkások vérkeringési szervei.* írta: Fernbach József dr. és Szinnyai Miklós dr. A vizsgálatok amellett szólnak, hogy az ólom a szívre és érrendszerre ártalmas lehet. Az ólommérgezés kezdetén előforduló szívdobogás oka Petrow, Tschelzowa szerint valószínűleg a mellék­vese hypertrophiája és adrenalinaemia, Kol­anski sze­rint hyperthyreosis, tehát sympathicus­ izgalom. Az ólomkólikát gyakran kísérő lassú érvelés viszont — az ugyanakkor észlelhető magas vérnyomással együtt — a vagus izgalmát jelenti. A vegetatív idegrendszer labi­litása és a belső elválasztású mirigyek megzavart műkö­dése igen fontos nemcsak e subjectív tünetek és műkö­dési zavarok létrejöttében, hanem Stocke megfigyelése a Baader-klinikán amellett szól, hogy a szív végleges bántalmazottsága is ettől függ. 2400 ólombeteg közül csak 3 olyat talál, akinek a szíve az ólommérgezés le­zajlása után is beteg maradt és ezek közül 2 hyper­­thyreosisban szenvedett, nagy golyvával és vegetatív labilitással. Az ólommal foglalkozókon megnyilvánuló szívtáji kellemetlenségek, nyomások, fájdalmak esetleg typusos angina pectoris magyarázatára elképzelhető az ólomnak az erekre való káros hatása. Ugyanis számos klinikai és kórbonctani megfigyelésen kívül sok kísérleti adat szól amellett, hogy az ólom eleinte működési, spastikus ha­tással van az arteriolákra, ami addig tart, míg az ólom­mérgezés fennáll. Sümegi és Putnoky ólommérgezett állatokon és embereken Csépai módszerével végzett ad­renalinérzékenységi vizsgálatainak fokozott értékei is az érrendszer működési ártalma mellett szólnak és azt bizonyítja Teleky. Lewin szerint az is, hogy a pulsus amplitudo nagyobb. Hosszabb ideig tartó mérgezés bonctani eltérést is előidézhet a kiserek falának minden rétegében. A kiserek intimájában arteriotitis vagy end­­art­ obliterans, a médiában kötőszövetes megvastago­­dás jöhet létre és ennek következtében a lumen beszű­külése, illetve elzáródása; később e folyamathoz athero­matosis járulhat. Az ólomkólikát a bél sima izomzatá­­nak görcsén kívül a bélfal ereinek spasmusa okozza. Az ólombetegek sápadt, fakó színét az anaemián kívül a bőrerek spasmusa tartja fenn. A látóideg, illetve az agy ereinek görcse amaurosist és látóidegsorvadást okozhat. Az agyi erek betegsége mellett szól az igen ritka heveny, illetve idült enkephalopathia saturnina és a fiatalkorú ólommérgezetteken kicsiny aneurysmák folytán létre­jött agyvérzések. A veseerek betegsége, görcse, illetve később sklerosisa a veseállomány bántalmára és végül vesezsugorodásra vezethet, ezenkívül a tubularis rend­szerre is káros lehet az ólom. Schiff, Rosier stb. ólom és gyomor- illetve patkóbélfekély között összefüggést vél szintén az érrendszer bántalmazása folytán. Csépai legújabb megfigyelései ennek ellentmondanak. Az erek ólom okozta bántalmát az ólomgangraenak látszanak leginkább bizonyítani. Legújabban Lederer (1932), Ba­ader (1935) egy-egy végtagüszkösödést észlelt 26, ill. 31 éves munkáson, előbbinek amputálni kellett mindkét lábszárát, később a beteg bélvérzés következtében meg­halt és a boncolás bélinfarctust talált az arteria mesen­terica elzáródása folytán. A koszo­rúserek biztos megbetegedettsége mellett azonban igen kevés irodalmi adat szól. Az angina pecto­ris saturnina Stoll (1798) és Ariel (1843) óta az ólom­mérgezés ismert tünete, de igen kevés azon esetek száma, amelyekben bizonyosnak látszik az összefüggés az ólom és angina pectoris között. A Gelineau­tól 1862-ben leírt ,,angina pectoris epidémia” szerintünk nem nagyon meggyőző adat. Ez a francia Embuscade korvett hajón zajlott le s Hans Kohn szerint nem nikotin okozta, mint ahogy Gelineau közölte, hanem a déli tengeren ural­kodó nagy meleg következtében létrejött ólomgőzök. Desportes (1811) 28 éves katonája a testében bennmaradt ólomlövegtől állandó anginás panaszok közt halt meg. *) Előadta a Magyar Belorvosok Egyesületének VIII. nagygyűlésén. (1938. december 9.)

Next