Orvosi Hetilap, 1939. május (83. évfolyam, 18-21. szám)
1939-05-06 / 18. szám
1939. 18. sz. ORVOSI HETILAP ólom az erekre általában és a koszorúserekre, illetve a szívre van-e hatással és ha igen, akkor milyen mértékben és módon. Ezért egy másik csoportban, nyomdászokon kívül, olyan munkásokat vizsgáltunk át részletesen, akik a fentiek értelmében foglalkozásuknál fogva az ólommérgezés veszélyének legjobban ki voltak téve és nem voltunk tekintettel arra, van-e szívpanaszuk. E csoportban biztosan ólomra positiveket és hasonló munkával foglalkozó ólomra negatíveket észleltünk. E vizsgálatainkat az OTI időszakos orvosi vizsgálatokat végző állomásával együtt végeztük. A vizsgálat kiterjedt az ólomszegély, ólom-bőrszín, az alkarizmok, a vérkép, a testsúly és a vérnyomás valamint a vizelet vizsgálatára. A vizelet porphyrin tartalmának jelentősége az ólommérgezésben igen fontos. Erre itt részletesen nem térhetünk ki, csak megemlítjük, hogy a külföldi ilyen irányú számos vizsgálaton kívül nálunk Sümegi és Putnoky, azonkívül Roth végeztek igen részletes és alapos vizsgálatokat, amelyek a fenti összefüggést bizonyítják. Itt mondunk köszönetet Heller Imre főorvosnak az ólomvizsgáló vezetőjének, hogy munkatársaival együtt szíves volt eseteinket az ólom szempontjából átvizsgálni. Ezeken kívül a kórelőzményt pontosan felvettük. A szív physikális vizsgálatán kívül megmértük a systolés, igen gyakran a diaszolés vérnyomást, szükség esetén mellkasröntgen átvilágítás is történt. Az ekg.-okat a nagy Siemens C typusú universal készülékkel készítettük, egyszerre regisztrálva az I/II és I/III elnevezést (időjelzés 0.02 „ill. 0/0”). Ezenkívül a Siemens és Nagy Károly-féle kis hordozható erősítő csöves készülékkel (időjelzés 0.05”) is vizsgáltunk, mivel a megfigyelések egy részét nem laboratóriumunkban, hanem az ólomvizsgáló állomáson, illetve gyárakban végeztük. A felvételeket a szokásos 3 végtag elvezetéssel készítettük, szükség esetén munka után is megismételve. A kóros eseteket ellenőrzés céljából több izben újra vizsgáltuk, hogy váljon az eltérések átmenetiek, vagy véglegesek-e. Itt jegyezzük meg, hogy a fenti készülékekkel készült felvételek tökéletesen híven adják vissza az SFT szakaszokat és a T hullámokat. Azt mi nem észleltük, hogy olyan értelemben csökkent értékű lenne az erősítő csöves rendszerű ekg. készülék — mint ahogyan ezt egyes szerzők közük — hogy különösen az S—T szakaszok akkor is az iselektromos vonal alatt futnak, illetve ferde lefutásúak, tehát kórosak, amikor a szív nem beteg. Sőt azt mondhatjuk Dressier, v. Mayden, Hochrein stb. vel együtt, hogy az SST szakasz nem beteg szívek esetén inkább kissé az isoelektromos vonal felett fut le és ha alatta van, akkor az biztosan kórosnak fogható fel; ezt számos eset ellenőrző felvétele bizonyítja; u. i. az ekg.lelet változása fokozatosan követte a klinikai lelet változását, akár javuló, akár rosszabbodó irányban. Különösen a nagy Siemens-készülékről, amivel 4 év alatt 30.000 felvételt készítettünk, állítjuk ezt. Az ekg. elemzésében a mi szempontunkból, mivel a koszorúserek működési, illetve bonctani állapotával kapcsolatban óhajtottunk felvilágosítást, különösen az S—T szakasz helyzete az isoelektromos vonalhoz és formája, illetve a T hullámnak alakja, magassága, a Q—T szakasz hossza, a QRS complexum szélessége, a Q hullámok mélysége volt a fontos. Positív, tehát kóros ekgnek azokat vettük, amelyeken a rendestől ilyen értelemben eltérések voltak 2, illetve 3 elvezetésben. Ezenkívül a pitvarkamra átvezetési idő meghosszabbodását 0.20” felett is kórosnak vettük. Azonban a „ hullámok minőségi (hasadt, kettőzött stb.) illetve magassági, szélességi eltéréseit, a mi szempontunkból nem vettük károsnak, úgyszintén az R és S hullámok kisebb hasadtságát a QRS complexum rendes szélessége mellett vagy az S hullám hiányát, csomós voltát, ha ezek magukban voltak észlelhetők, mivel szerintünk e jelek vagy túl kevesek, vagy billentyű baj mellett szólnak, vagy a szív helyzetével, a felvétel technikái ill. a szíven kívüli okokkal stb. vannak leggyakrabban összefüggésben. A szív elektromos tengelyének deviálását csak az SS T szakasz és a T hullám értékelése szempontjából vettük tekintetbe, így átvizsgáltunk 350 (318 férfi és 32 nő) ólommunkást. Ezek közül ólomártalomnak jobban kitett foglalkozású (mázoló, akkumulátorkészítő, autogénhegesztő, szegecselő, ólomöntő, ólomlemezkészítő, ólomfesték munkás, mázkészítő, zománcoló stb.) 234 volt és a mai higiénikusabb viszonyok közt ólomártalomnak alig kitett nyomdász 116 volt. A 116 nyomdász közül 5-nek, azaz 4,3%-nak volt ólomfelszívódási tünete, az egyéb foglalkozású 234 munkás közül 117-nek, azaz 50%-nak. Tehát 122 ólomra positív és 228 ólomra negatív munkást vizsgáltunk át. Az ólomra positivek közül 37 mérgezési és 85 felszívódási tüneteket mutatott. A legtöbb positiv eset már előzőleg több ízben volt ólomfelszívódásban, illetve mérgezésben és emiatt gyógyítás alatt. Kisebb nagyobb másodlagos vérszegénységben szenvedett a legtöbb. Ezenkívül soknak izomgyengesége, egynek radiális bénulása, kettőnek alkoholártalom nélkül általános reszketése és kettőnek encephalopathiája volt. A 350 vizsgáltnak életkor szerinti megoszlását az alábbi táblázat tünteti fel. Szívtünete (szívdobogás, szúrás, fájdalom, nyomás a szívtájon) 179-nek volt, mégpedig ólomra positivek közül 46%-nak, ólomra negatívek közül pedig 53%-nak. Kifejezett angina pectorisa egynek sem volt. Összehasonlítás céljából a betegségmegállapító állomáson különböző panaszok miatt átvizsgált 1000 beteg kórelőzményét áttekintve azt találtuk, hogy ezek közül 46%-nak volt a fentiekhez hasonló szívtünete. Tehát lényeges különbség nincsen e csoportok között. Ezek alapján gyakorlati szempontból ellentétben az irodalmi adataival nincsen jelentősége az ólommunkásoknál a szívpanasznak, mivel ólommal nem foglalkozókon a százalékos arányszám ugyanakkora. Az érverés percenkénti számát vizsgálva azt látjuk, hogy lassú érverés, azaz 60 alatt 9 esetben, szapora érvelés, azaz 90—120 között 37 esetben volt. Szoros összefüggést az ólommérgezés és érverés száma között általában nem találtunk, nem tekintve az alább közölt 1. és 4. sz. eseteket, ahol az érverés 120-ról 50-re ill. 110 ről 80-ra csökkent a mérgezés javulásával kapcsolatban. A 350 átvizsgált egyén ek 1. leletei közül 78 volt olyan, ami a fentiek értelmében positivnek, azaz kórosnak mondható még pedig 122 ólomra positiv közül 31 esetben, azaz 25.4 * 3.94%-ban, ezek között komoly szívizom bántalom egy sem volt. A többi 228 ólomra negatív munkás közül 47 esetben, azaz 20.6 * 2.71%-ban volt kóros az ekg, és ezek közül egynek volt komoly koszorús érzavara. A valószínűségi hibájukkal kiegészített e százalékos arányszámok között lényeges eltérés nincsen (4.8 ± 4.78%,=401= 1.004; Prob. = 0.317) Meg 476 említjük meg, hogy 37 kifejezett mérgezett közül csak 10-nél találunk positiv ekg-t, ez 27%-nak felel meg. 1. táblázat: Életkor: Ólomra pos. Ólomra neg. 40 év alatt 85 119 40 év felett 37 109 összesen 112 228 431