Orvosi Hetilap, 1939. május (83. évfolyam, 18-21. szám)

1939-05-06 / 18. szám

1939. 18. sz. ORVOSI HETILAP ólom az erekre általában és a koszorúserekre, illetve a szívre van-e hatással és ha igen, akkor milyen mérték­ben és módon. Ezért egy másik csoportban, nyomdászo­kon kívül, olyan munkásokat vizsgáltunk át részlete­sen, akik a fentiek értelmében foglalkozásuknál fogva az ólommérgezés veszélyének legjobban ki voltak téve és nem voltunk tekintettel arra, van-e szívpanaszuk. E csoportban biztosan ólomra positiveket és hasonló mun­kával foglalkozó ólomra negatíveket észleltünk. E vizsgálatainkat az OTI időszakos orvosi vizsgála­tokat végző állomásával együtt végeztük. A vizsgálat ki­terjedt az ólomszegély, ólom-bőrszín, az alkar­izmok, a vérkép, a testsúly és a vérnyomás valamint a vizelet vizsgálatára. A vizelet porphyrin tartalmának jelentősége az ólommérgezésben igen fontos. Erre itt részletesen nem térhetünk ki, csak megemlítjük, hogy a külföldi ilyen irányú számos vizsgálaton kívül nálunk Sümegi és Putnoky, azonkívül Roth végeztek igen részletes és ala­pos vizsgálatokat, amelyek a fenti összefüggést bizonyít­ják. Itt mondunk köszönetet Heller Imre főorvosnak az ólomvizsgáló vezetőjének, hogy munkatársaival együtt szíves volt eseteinket az ólom szempontjából átvizs­gálni. Ezeken kívül a kórelőzményt pontosan felvettük. A szív physikális vizsgálatán kívül megmértük a systo­­lés, igen gyakran a diaszolés vérnyomást, szükség ese­tén mellkasröntgen átvilágítás is történt. Az ekg.-okat a nagy Siemens C typusú universal készülékkel készítet­tük, egyszerre regisztrálva az I/II és I/III elnevezést (időjelzés 0.02 „ill. 0/0”). Ezenkívül a Siemens és Nagy Károly-féle kis hordozható erősítő csöves készülékkel (időjelzés 0.05”) is vizsgáltunk, mivel a megfigyelések egy részét nem laboratóriumunkban, hanem az ólom­­vizsgáló állomáson, illetve gyárakban végeztük. A fel­vételeket a szokásos 3 végtag elvezetéssel készítettük, szükség esetén munka után is megismételve. A kóros eseteket ellenőrzés céljából több izben újra vizsgáltuk, hogy váljon az eltérések átmenetiek, vagy véglegesek-e. Itt jegyezzük meg, hogy a fenti készülékekkel készült felvételek tökéletesen híven adják vissza az SFT sza­kaszokat és a T hullámokat. Azt mi nem észleltük, hogy olyan értelemben csökkent értékű lenne az erősítő csö­ves rendszerű ekg. készülék — mint ahogyan ezt egyes szerzők közük — hogy különösen az S—T szakaszok ak­kor is az iselektromos vonal alatt futnak, illetve ferde lefutásúak, tehát kórosak, amikor a szív nem beteg. Sőt azt mondhatjuk Dressier, v. Mayden­, Hochrein stb. vel együtt, hogy az SST szakasz nem beteg szívek esetén inkább kissé az isoelektromos vonal felett fut le és ha alatta van, akkor az biztosan kórosnak fogható fel; ezt számos eset ellenőrző felvétele bizonyítja; u. i. az ekg.­­lelet változása fokozatosan követte a klinikai lelet vál­tozását, akár javuló, akár rosszabbodó irányban. Külö­nösen a nagy Siemens-készülékről, amivel 4 év alatt 30.000 felvételt készítettünk, állítjuk ezt. Az ekg. elemzésében a mi szempontunkból, mivel a koszorúserek működési, illetve bonctani állapotával kapcsolatban óhajtottunk felvilágosítást, különösen az S—T szakasz helyzete az isoelektromos vonalhoz és for­mája, illetve a T hullámnak alakja, magassága, a Q—T szakasz hossza, a QRS complexum szélessége, a Q hul­lámok mélysége volt a fontos. Positív, tehát kóros ekg­­nek azokat vettük, amelyeken a rendestől ilyen értelem­ben eltérések voltak 2, illetve 3 elvezetésben. Ezenkívül a pitvarkamra átvezetési idő meghosszabbodását 0.20” felett is kórosnak vettük. Azonban a „ hullámok minő­ségi (hasadt, kettőzött stb.) illetve magassági, szélességi eltéréseit, a mi szempontunkból nem vettük károsnak, úgyszintén az R és S hullámok kisebb hasadtságát a QRS complexum rendes szélessége mellett vagy az S hullám hiányát, csomós voltát, ha ezek magukban voltak ész­lelhetők, mivel szerintünk e jelek vagy túl kevesek, vagy billentyű baj mellett szólnak, vagy a szív helyzetével, a felvétel technikái ill. a szíven kívüli okokkal stb. van­nak leggyakrabban összefüggésben. A szív elektromos tengelyének deviálását csak az SS T szakasz és a T hullám értékelése szempontjából vettük tekintetbe, így átvizsgáltunk 350 (318 férfi és 32 nő) ólommun­kást. Ezek közül ólomártalomnak jobban kitett foglalko­zású (mázoló, akkumulátorkészítő, autogénhegesztő, sze­gecselő, ólomöntő, ólomlemezkészítő, ólomfesték mun­kás, mázkészítő, zománcoló stb.) 234 volt és a mai higi­­énikusabb viszonyok közt ólomártalomnak alig kitett nyomdász 116 volt. A 116 nyomdász közül 5-nek, azaz 4,3%-nak volt ólomfelszívódási tünete, az egyéb foglal­kozású 234 munkás közül 117-nek, azaz 50%-nak.­ Te­hát 122 ólomra positív és 228 ólomra negatív munkást vizsgáltunk át. Az ólomra positivek közül 37 mérgezési és 85 felszívódási tüneteket mutatott. A legtöbb positiv eset már előzőleg több ízben volt ólomfelszívódásban, il­letve mérgezésben és emiatt gyógyítás alatt. Kisebb na­gyobb másodlagos vérszegénységben szenvedett a leg­több. Ezenkívül soknak izomgyengesége, egynek radiális bénulása, kettőnek alkoholártalom nélkül általános resz­­ketése és kettőnek encephalopathiája volt. A 350 vizsgáltnak életkor szerinti megoszlását az alábbi táblázat tünteti fel. Szívtünete (szívdobogás, szúrás, fájdalom, nyomás a szívtájon) 179-nek volt, mégpedig ólomra positivek kö­zül 46%-nak, ólomra negatívek közül pedig 53%-nak. Kifejezett angina pectorisa egynek sem volt. Összehason­lítás céljából a betegségmegállapító állomáson különböző panaszok miatt átvizsgált 1000 beteg kórelőzményét át­tekintve azt találtuk, hogy ezek közül 46%-nak volt a fentiekhez hasonló szívtünete. Tehát lényeges különbség nincsen e csoportok között. Ezek alapján gyakorlati szem­pontból ellentétben az irodalmi adataival nincsen jelentő­sége az ólommunkásoknál a szívpanasznak, mivel ólom­mal nem foglalkozókon a százalékos arányszám ugyan­akkora. Az érverés percenkénti számát vizsgálva azt látjuk, hogy lassú érverés, azaz 60 alatt 9 esetben, szapora ér­velés, azaz 90—120 között 37 esetben volt. Szoros össze­függést az ólommérgezés és érverés száma között álta­lában nem találtunk, nem tekintve az alább közölt 1. és 4. sz. eseteket, ahol az érverés 120-ról 50-re ill. 110 ről 80-ra csökkent a mérgezés javulásával kapcsolatban. A 350 átvizsgált egyén ek 1. leletei közül 78 volt olyan, ami a fentiek értelmében positivnek, azaz kó­rosnak mondható még pedig 122 ólomra positiv közül 31 esetben, azaz 25.4 * 3.94%-ban, ezek között komoly szívizom bántalom egy sem volt. A többi 228 ólomra ne­gatív munkás közül 47 esetben, azaz 20.6 * 2.71%-ban volt kóros az ekg, és ezek közül egynek volt komoly koszorús érzavara. A valószínűségi hibájukkal kiegészített e százalékos arányszámok között lényeges eltérés nin­csen (4.8 ± 4.78%,­­=401= 1.004; Prob. = 0.317) Meg­ 4­76 említjük meg, hogy 37 kifejezett mérgezett közül csak 10-nél találunk positiv ekg-t,­ ez 27%-nak felel meg. 1. táblázat: Életkor: Ólomra pos. Ólomra neg. 40 év alatt 85 119 40 év felett 37 109 összesen 112 228 431

Next