Orvosi Hetilap, 1939. augusztus (83. évfolyam, 31-34. szám)

1939-08-05 / 31. szám

83. évfolyam, 31. szám. Budapest, 1939. augusztus 5. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRI ERNŐ TARTALOM: Kattyasy Dezső: A dentalis fertőző góc és megelőzése. (753—757. oldal.) Kállay Ferenc: Az egyszerű bélfekély. (757—759. oldal.) Gidró László: A flexura duodenojejunalis sarkomája. (759—761. oldal.) Petrovich Ferenc: A schizophrenia görcskezelésének három évi tapasztalata. (761—765. oldal.) Tószeghy Aladár: Az ébrényi szívhormon hatásáról. (765—767. oldal.) Orsós Ferenc: Levegőnyomok kimutatása a magzati tüdőben. (767—768. oldal­.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (125—128. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. Egyesületek ülés­jegyzőkönyvei. (768—774. oldal.) Lehotzky Pál: Az öregedésről. (774—775. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. (775—776. oldal és a borító­lap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem stomatológiai klini­kájának közleménye. (Igazgató b. Máthé Dénes ny. r. tanár.) A dentalis fertőző góc és megelőzése. írta: Hatty­a­sy Dezső dr., tanársegéd. A rheumatikus betegségekben a fertőzéses eredet — kivéve talán az arthritis unikát — igazoltnak látszik (Jarlow-Brinch 1938.). Ugyancsak fertőzés folyományai igen valószínűleg az endo-, peri és mycarditisek, vala­mint a nephritisek jórésze is. A fertőzés rendszerint másodlagos, elsődleges, részben lappangó gócok szere­pelnek a fertőzés forrásaként. Billings nagy amerikai statistikájában (kb. 600 pontosan megfigyelt eset) a fo­gak, ill. a fogkörüli szövetek 23,5%-ban szerepelnek fer­tőző gócként. A rheumatikus betegségek sociális, nép­egészségügyi és így társadalombiztosítási szempontból is rendkívüli jelentőségűek. Nem tekintve a heveny le­folyás alatt kifizetett összegeket, Németország pl. 1937- ben 101 millió márkát, tehát kb. 10 millió pengőt fize­tett ki chronikus izületi betegeknek, úgyszólván mint rokkantsági segélyt. Ezzel egyidejűleg nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az igen nagy — szinte felbecsülhetetlen kárt — mely a nemzetgazdaságot és a nemzetvédelmet éri az erejük javában megrokkanó ezrek kiesése által. Ha a Billings-féle statistika adatait nagyjában el­fogadjuk — más szerzők a fogak arányszámát a fertőző gócokban hol nagyobbnak, hol meg kevesebbnek mond­ják — a fogorvosra hárul elsősorban, de minden orvosra másodsorban az a feladat, hogy mindent elkövessenek a foggócok arányszámának csökkentésére. Más szavakkal meg kell akadályozni a gócok keletkezését. Fertőző góc lehet minden olyan fertőzött gyulladás, ahol a gyulladásos termékeknek (baktériumok, azok toxinjai, geny, stb.) természetes kiürülési lehetőségük nincsen, s a vérkeringés által a test egyéb részeibe szál­líttatnak. A gócok főrészét, a fogbél elhalása után keletkezett gyökércsúcs körüli, a felszínre át nem tört idült gyulladásos folyamatok alkotják. A következőkben bemutatok olyan emberi készít­ményeket, melyek különböző kifejlettségben, nem ke­zelt foggyökerek körüli gyulladásos gócokat ábrázol­nak. Közös jellemzőjük, hogy a gyulladás fészke rend­szerint beolvadt (esetleg csak mikroszkópos tályog) és hogy e mag körül a periféria felé mindinkább sejt­­szegényebb, a chronikus gyulladásra jellemző szövet kö­vetkezik. (Nem minden ilyen góc okoz kimutatható má­sodlagos fertőzést. Ez igen sok tényezőtől függ, melye­ket többnyire nem is ismerünk. Viszont sohasem tudjuk, melyik góc lesz kórokozóvá, éppen ezért ésszerű a gócok elleni küzdelem.) A gyökér csúcskörüli gyulladás, mely nemcsak a gyökérhártyára, hanem a környező csontra is átterjed, közönségesen a fogbél gyulladásával kezdődik. A fog­bél gyulladása (pulpitis dentis) az előrehaladt fogszú (caries profunda dentis) közönséges szövődménye.­Ha­zánkban alig van olyan ember, akinek ne volna szuvas foga. A szuvasodás előrehaladása — tempója­ azonban egyéni és mai tudomásunk szerint rendkívül sok ténye­zőtől függ. A fogbélnyulladás az esetek többségében a fogbél egyszerű v­­üszkös elhalására vezet. Csak idő kérdése, hogy a fogbél elhalása után az esetek többségében a gyökér­csúcs körül granuloma fej­lődjék, a­melyet néha a foggyökérrel együtt el is tu­dunk távolítani. Ilyen gyökérrel együtt eltávolított ritka nagy granulómát mutathatok be az 1. ábrán. A szájban lévő tünettelen gyökerek közül is majd minden esetben megtaláljuk az aktív gyulladást. Általában mindig a gyökércsatorna nyílásánál találjuk a szövetbeolvadást, ott ahol a fertőzéses behatás a legerősebb. A 2. ábrán látható középső gyökér körül típusos granuloma (g) ala­kult ki, a gyökércsatorna nyílásánál (zs) kis területen aktív gyulladás zajlik. A baloldali gyökér körül nagyobb beolvadás látható (b). A fogbél pusztulása előtt a kö­zépső gyökér csatornájában keményállomány torl­asz ke­letkezett, mely hivatva lett volna a gyulladás feltartóz­tatására. A bal foggyökéren viszont a gyökércement tetemes megvastagodása (c) mutat védekező igyekvésre. Egyik esetben sem tudta a természet a gyökérből egyre tartó fertőzés kapuját lezárni.

Next