Orvosi Hetilap, 1939. augusztus (83. évfolyam, 31-34. szám)
1939-08-05 / 31. szám
83. évfolyam, 31. szám. Budapest, 1939. augusztus 5. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRI ERNŐ TARTALOM: Kattyasy Dezső: A dentalis fertőző góc és megelőzése. (753—757. oldal.) Kállay Ferenc: Az egyszerű bélfekély. (757—759. oldal.) Gidró László: A flexura duodenojejunalis sarkomája. (759—761. oldal.) Petrovich Ferenc: A schizophrenia görcskezelésének három évi tapasztalata. (761—765. oldal.) Tószeghy Aladár: Az ébrényi szívhormon hatásáról. (765—767. oldal.) Orsós Ferenc: Levegőnyomok kimutatása a magzati tüdőben. (767—768. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (125—128. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (768—774. oldal.) Lehotzky Pál: Az öregedésről. (774—775. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. (775—776. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem stomatológiai klinikájának közleménye. (Igazgató b. Máthé Dénes ny. r. tanár.) A dentalis fertőző góc és megelőzése. írta: Hattyasy Dezső dr., tanársegéd. A rheumatikus betegségekben a fertőzéses eredet — kivéve talán az arthritis unikát — igazoltnak látszik (Jarlow-Brinch 1938.). Ugyancsak fertőzés folyományai igen valószínűleg az endo-, peri és mycarditisek, valamint a nephritisek jórésze is. A fertőzés rendszerint másodlagos, elsődleges, részben lappangó gócok szerepelnek a fertőzés forrásaként. Billings nagy amerikai statistikájában (kb. 600 pontosan megfigyelt eset) a fogak, ill. a fogkörüli szövetek 23,5%-ban szerepelnek fertőző gócként. A rheumatikus betegségek sociális, népegészségügyi és így társadalombiztosítási szempontból is rendkívüli jelentőségűek. Nem tekintve a heveny lefolyás alatt kifizetett összegeket, Németország pl. 1937- ben 101 millió márkát, tehát kb. 10 millió pengőt fizetett ki chronikus izületi betegeknek, úgyszólván mint rokkantsági segélyt. Ezzel egyidejűleg nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az igen nagy — szinte felbecsülhetetlen kárt — mely a nemzetgazdaságot és a nemzetvédelmet éri az erejük javában megrokkanó ezrek kiesése által. Ha a Billings-féle statistika adatait nagyjában elfogadjuk — más szerzők a fogak arányszámát a fertőző gócokban hol nagyobbnak, hol meg kevesebbnek mondják — a fogorvosra hárul elsősorban, de minden orvosra másodsorban az a feladat, hogy mindent elkövessenek a foggócok arányszámának csökkentésére. Más szavakkal meg kell akadályozni a gócok keletkezését. Fertőző góc lehet minden olyan fertőzött gyulladás, ahol a gyulladásos termékeknek (baktériumok, azok toxinjai, geny, stb.) természetes kiürülési lehetőségük nincsen, s a vérkeringés által a test egyéb részeibe szállíttatnak. A gócok főrészét, a fogbél elhalása után keletkezett gyökércsúcs körüli, a felszínre át nem tört idült gyulladásos folyamatok alkotják. A következőkben bemutatok olyan emberi készítményeket, melyek különböző kifejlettségben, nem kezelt foggyökerek körüli gyulladásos gócokat ábrázolnak. Közös jellemzőjük, hogy a gyulladás fészke rendszerint beolvadt (esetleg csak mikroszkópos tályog) és hogy e mag körül a periféria felé mindinkább sejtszegényebb, a chronikus gyulladásra jellemző szövet következik. (Nem minden ilyen góc okoz kimutatható másodlagos fertőzést. Ez igen sok tényezőtől függ, melyeket többnyire nem is ismerünk. Viszont sohasem tudjuk, melyik góc lesz kórokozóvá, éppen ezért ésszerű a gócok elleni küzdelem.) A gyökér csúcskörüli gyulladás, mely nemcsak a gyökérhártyára, hanem a környező csontra is átterjed, közönségesen a fogbél gyulladásával kezdődik. A fogbél gyulladása (pulpitis dentis) az előrehaladt fogszú (caries profunda dentis) közönséges szövődménye.Hazánkban alig van olyan ember, akinek ne volna szuvas foga. A szuvasodás előrehaladása — tempója azonban egyéni és mai tudomásunk szerint rendkívül sok tényezőtől függ. A fogbélnyulladás az esetek többségében a fogbél egyszerű vüszkös elhalására vezet. Csak idő kérdése, hogy a fogbél elhalása után az esetek többségében a gyökércsúcs körül granuloma fejlődjék, amelyet néha a foggyökérrel együtt el is tudunk távolítani. Ilyen gyökérrel együtt eltávolított ritka nagy granulómát mutathatok be az 1. ábrán. A szájban lévő tünettelen gyökerek közül is majd minden esetben megtaláljuk az aktív gyulladást. Általában mindig a gyökércsatorna nyílásánál találjuk a szövetbeolvadást, ott ahol a fertőzéses behatás a legerősebb. A 2. ábrán látható középső gyökér körül típusos granuloma (g) alakult ki, a gyökércsatorna nyílásánál (zs) kis területen aktív gyulladás zajlik. A baloldali gyökér körül nagyobb beolvadás látható (b). A fogbél pusztulása előtt a középső gyökér csatornájában keményállomány torlasz keletkezett, mely hivatva lett volna a gyulladás feltartóztatására. A bal foggyökéren viszont a gyökércement tetemes megvastagodása (c) mutat védekező igyekvésre. Egyik esetben sem tudta a természet a gyökérből egyre tartó fertőzés kapuját lezárni.