Orvosi Hetilap, 1939. szeptember (83. évfolyam, 35-39. szám)
1939-09-02 / 35. szám
83. évfolyam, 35. szám. Budapest, 1939 szeptember 2. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: E. B. Verney: A vese által okozott magas vérnyomás kísérletes vizsgálata. (849—855. oldal.) Kulcsár István: Camphoreuthymia és pharmakokatharsis. (855—857. oldal.) Molnár Vilmos: Gümőkóros elváltozások egyetemi hallgatókon. (858—861. oldal.) Pap Károly: Merev öregujj. (861—862. oldal.) Fórizs Lóránt: A climax virile hormonkezelése. (863—865. o.) Lehoczky Tibor: Ostitis deformans (Paget) a koponyacsontokon ideggyógyászati tünetekkel. (865—866. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (141—144. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. (866—869. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (869—871. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. (871—872. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A vese által okozott magas vérnyomás kísérletes vizsgálata * írta: E. B. Verney, a londoni Royal Society tagja, a cambridgei egyetemen a gyógyszertan tanára. Klinikai megfigyelés ismerte fel, emlősökön végzett állatkísérletek bizonyították be, hogy a vese bizonyos működéselváltozásainak hatása van a vérkeringésre. A vesemegbetegedések és a vérkeringési szervek közötti összefüggést Bright Richard fedezte fel 1836-ban, tehát több mint 100 éve. Ezt az összefüggést, amelyet 100 fehérjevizeléssel járó vesebetegség klinikai és kórbonctani elemzésére alapított, így foglalta szavakba: „Nagyon figyelemreméltóak a szív beteges elváltozásai, ezek olyan gyakran lépnek fel, hogy fontos és bensőséges kapcsolatban kell lenniük azzal a betegséggel, amelyről szó lesz.” Bright munkája óta sokfélekép kísérelték meg, hogy a betegségnek a vérkeringésre gyakorolt hatását a vesén végzett műtéttel befolyásolják. Ezeket a kísérleteket a következő csoportokba lehet osztani: 1. A veseállomány kiirtása, 2. A különböző veseállomány-részletek vérkeringésének váltakozó felfüggesztése. E kísérletek során az asphyxiás területek egymással hol összefolytak, hol pedig szigetszerűen egymástól elkülönültek. 3. A vesearteria leszorítása, amely az egész vese ischaemiáját okozza. Az első két eljárásra ugyan bekövetkezett vérnyomásemelkedés, ez azonban egyrészt nem kivétel nélküli, másrészt sem nem tartós, sem nem nagyfokú. Olyan magas vérnyomást, amely mind nagyságával, mind tartósságával az ember betegségeiben előfordulóhoz hasonló Goldblattnak és munkatársainak sikerült 1934- ben kísérletesen létrehozniuk. Goldblatt normális nőstény kutyák veseartériáira szabályozható szorítókat szerelt és ezekkel az artériák űrtartalmát különböző fokban szűkítette. Olyan nagyfokú és olyan tartós vérnyomásemelkedések következtek be, amilyeneket eddig még sebészi beavatkozással nem sikerült létrehozni. Ezek a kísérletek tehát mintegy elvileg bebizonyították, hogy a vese ischaemiája képes tartós vérnyomásemelkedés okozására, de nem tisztázták a pontos mechanizmust. A következőkben tehát azokról a kísérletekről számolok be, amelyeket M. Volttal épen a mechanizmus felderítésére végeztünk. Mindenekelőtt olyan módszert kellett kidolgoznunk, amellyel heteken keresztül többször fájdalmatlanul mérhettük ugyanabban a nem elaltatott és nem érzéstelenített kutyában a carotis vérnyomást. Az idegeitől megtisztított carotisra asepticus műtétben az 1. ábrában látható kis gumimanzsettát erősítettük. Ez azután az egész kísérleti idő alatt a carotison maradt. A manzsetta üregéből kivezető gummicsövet a mérés ideje alatt a cső segítségével higanymanométerrel és ellenállásedénnyel kötöttük össze. A mérés folyamán pumpa 1. ábra. Carotis manisetta. Hossza 2 cm. A és D erős gumi szalagok széleiben úgy ragasztva össze, hogy közöttük kb. 1 mm úr maradjon. C vékony gumihártya, amely D-ből kivágott nyílást fedi. B gumicső, amely a nyakból kilépve az Elágazáshoz visz. *) Előadta a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1939. május 5-én tartott ülésén.