Orvosi Hetilap, 1939. szeptember (83. évfolyam, 35-39. szám)

1939-09-02 / 35. szám

83. évfolyam, 35. szám. Budapest, 1939 szeptember 2. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: E. B. Verney: A vese által okozott magas vérnyomás kísér­letes vizsgálata. (849—855. oldal.) Kulcsár István: Camphoreuthymia és pharmakokatharsis. (855—857. oldal.) Molnár Vilmos: Gümőkóros elváltozások egyetemi hallgató­kon. (858—861. oldal.) Pap Károly: Merev öregujj. (861—862. oldal.) Fórizs Lóránt: A climax virile hormonkezelése. (863—865. o.) Lehoczky Tibor: Ostitis deformans (Paget) a koponyacson­tokon ideggyógyászati tünetekkel. (865—866. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (141—144. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. (866—869. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (869—871. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. (871—872. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A vese által okozott magas vérnyomás kísérletes vizsgálata * írta: E. B. Verney, a londoni Royal Society tagja, a cambridgei egyetemen a gyógyszertan tanára. Klinikai megfigyelés ismerte fel, emlősökön végzett állatkísérletek bizonyították be, hogy a vese bizonyos működéselváltozásainak hatása van a vérkeringésre. A vesemegbetegedések és a vérkeringési szervek közötti összefüggést Bright Richard fedezte fel 1836-ban, tehát több mint 100 éve. Ezt az összefüggést, amelyet 100 fehérjevizeléssel járó vesebetegség klinikai és kór­bonctani elemzésére alapított, így foglalta szavakba: „Nagyon figyelemreméltóak a szív beteges elváltozá­sai, ezek olyan gyakran lépnek fel, hogy fontos és ben­sőséges kapcsolatban kell lenniük azzal a betegséggel, amelyről szó lesz.” Bright munkája óta sokfélekép kísérelték meg, hogy a betegségnek a vérkeringésre gyakorolt hatását a vesén végzett műtéttel befolyásolják. Ezeket a kísér­leteket a következő csoportokba lehet osztani: 1. A veseállomány kiirtása, 2. A különböző veseállomány-részletek vérkeringé­sének váltakozó felfüggesztése. E kísérletek során az asphyxiás területek egymással hol összefolytak, hol pe­dig szigetszerűen egymástól elkülönültek. 3. A vesearteria leszorítása, amely az egész vese ischaemiáját okozza. Az első két eljárásra ugyan bekövetkezett vérnyo­másemelkedés, ez azonban egyrészt nem kivétel nélküli, másrészt sem nem tartós, sem nem nagyfokú. Olyan magas vérnyomást, amely mind nagyságával, mind tar­tósságával az ember betegségeiben előfordulóhoz ha­sonló Goldblattnak és munkatársainak sikerült 1934- ben kísérletesen létrehozniuk. Goldblatt normális nőstény kutyák veseartériáira szabályozható szorítókat szerelt és ezekkel az artériák űrtartalmát különböző fokban szűkítette. Olyan nagy­fokú és olyan tartós vérnyomásemelkedések következ­tek be, amilyeneket eddig még sebészi beavatkozással nem sikerült létrehozni. Ezek a kísérletek tehát mintegy elvileg bebizonyították, hogy a vese ischaemiája képes tartós vérnyomásemelkedés okozására, de nem tisztáz­ták a pontos mechanizmust. A következőkben tehát azokról a kísérletekről számolok be, amelyeket M. Volt­tal épen a mechanizmus felderítésére végeztünk. Mindenekelőtt olyan módszert kellett kidolgoznunk, amellyel heteken keresztül többször fájdalmatlanul mérhettük ugyanabban a nem elaltatott és nem érzés­telenített kutyában a carotis vérnyomást. Az idegeitől megtisztított carotisra asepticus műtétben az 1. ábrában látható kis gumimanzsettát erősítettük. Ez azután az egész kísérleti idő alatt a carotison maradt. A man­zsetta üregéből kivezető gummicsövet a mérés ideje alatt a cső segítségével higanymanométerrel és ellen­állásedénnyel kötöttük össze. A mérés folyamán pumpa 1. ábra. Carotis manisetta. Hossza 2 cm. A és D erős gumi szalagok széleiben úgy ragasztva össze, hogy közöttük kb. 1 mm úr maradjon. C vékony gumihártya, amely D-ből ki­vágott nyílást fedi. B gumicső, amely a nyakból kilépve a­z Elágazáshoz visz. *) Előadta a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1939. május 5-én tartott ülésén.

Next