Orvosi Hetilap, 1939. szeptember (83. évfolyam, 35-39. szám)

1939-09-02 / 35. szám

850 segítségével addig emeltük a nyomást a manzsettában, míg a felette fekvő carotis szeletben a pulzuslökés épen megszűnt. Az így mért nyomás a systolés nyomás volt. Számos kontroll kísérletben meghatároztuk ennek a nyomásnak a viszonyát az artéria femoralisban véres úton mérthez. Ilyenkor azt találtuk, hogy a carotisban a leírt módon mért nyomás szabályszerűen 10 Hg mm-rel magasabb a femoralisban mért középnyomásnál. Hogy a minimális vérnyomásértékeket kapjuk és hogy meg­­ismételésekkor az eredmények ne ingadozzanak, a ku­tyákat a mérésekhez szoktatni kellett. A mérés alatt a kutya kényelmesen, kedvére feküdt a melegített aszta­lon úgy, hogy a legkisebb zavaró körülményt is távol tartották tőle, így pl. elég volt a vérnyomás emelésé­hez az, hogy egy idegen ember a szobába lépjen. Az így kidolgozott módszerrel tehát bármilyen hosszú időn ke­resztül ugyanabban a kutyában akárhányszor lehetett teljesen normális körülmények között úgy mérni a vér­nyomást, hogy maga a mérési eljárás a kapott ered­ményt ne módosítsa. Általában normálisan 100—120 Hg mm systolés nyomást mértünk, 130 Hg mm-nél maga­sabb értéket sohasem találtunk. Ugyanabban a kutyá­ban a napról napra mért nyomás alig ingadozott. A vese artériás vérellátását tartósan úgy csökken­tettük, hogy az artériára kis, ezüst szorítót tettünk. A szorító kis, hosszában elvágott ezüst cső. Ezt aseptikus műtétben helyeztük a vese artériára, szorosan az aortá­ból való kilépésénél. A veséket a médián vonalban ve­zetett hasmetszésen keresztül kerestük fel. Az ezüst cső kellő fokú összeszorítása egy rendes érszorítóval tör­tént, amelybe hossztengelyére merőlegesen különböző méretű lyukat fúrtunk. A kutyák a műtét után gyorsan és tökéletesen felépültek, hacsak a veseartériák össze­­szorítása nem volt túl nagy. A 2. ábra mutatja mindkét vese­artéria összeszorí­­tásának hatását az artériás vérnyomásra. A hatás két­féleképen nyilvánulhat. Mindkettőre van példa a 2. áb­rában. A 120. és 149. sz. kutyák a hatás egyik, a 122. és 155. számúak pedig a másik típusát mutatják. A kettő között a különbség az, hogy az 1. típusban (120. és 149.) a vérnyomás 40 napon keresztül marad magasan, míg a 2-ikban (122. és 155.) 20 nap múlva spontán a normális értékre csökken vissza, noha a létrejött emelkedés mind­két típusban a normális vérnyomásnak kb. 50%-a volt. A vérnyomás viselkedésében mutatkozó ezen különb­ség akkor vált érthetővé, amikor a veséket makro­­szkóposan megvizsgálták. A tartósan magas vérnyomású kutyák veséi ugyanis zsugorodtak, míg azoké, amelyek­ben a vérnyomás a normálisra csökkent, vagy nem zsu­gorodtak, vagy ha zsugorodtak is, az alatt, míg a vér­nyomás magas volt, ez a zsugorodás ismét elmúlt. Az állandóan magas vérnyomású kutyákban a vese hossz­­tengelye a normális értéknek kb. 10—20%-ával is meg­kisebbedett. Ezzel szemben pl. a 122. kutyában, amely­ben a vérnyomás a normálisra csökkent vissza, a vese méretében a 36-ik napon mérhető változás nem volt. A 155. számú kutyában pedig a 115-ik napon a bal vese 2 mm-rel rövidebb, a jobb pedig 5 mm-rel hosszabb lett, mint volt az artériája leszorítása előtt. A vérnyo­másemelkedés megszűnése tehát nyilvánvalóan attól függ, hogy következett-e be vesezsugorodás, illetve, ha ez bekövetkezett, történik-e ennek restitutiója. A hyper­tonia tartós fennmaradásának pedig nyilván az az oka, hogy a vese zsugorodott, illetve, hogy a kezdetben be­következett zsugorodást nem követi restitutio. Ezt a res­­titutiót újonnan képződött collateralisok végzik. Ezek a peri- és retrorenalis szövetből nőnek ki a vesébe, a to­kon és a hituson keresztül lépnek be és gyakran fel­tűnően nagyok. Az egyik kutya esetében pl., amelyet két évvel a vesearteria leszorítása után öltünk meg és a műtét után nyolc hónappal, vérnyomása a normális érték felé kezdett visszaesni, a collateralisok átmérője 2 mm volt. A mikroszkopikus vizsgálat pedig a media 2. ábra. A vese ischaemia hatása a kutya artériás vérnyo­mására. Abscissa: egy beosztás távolsága 10 nap. Ordináta: 149 kutya. 0 = mindkét veseartéria megszűkítése. 1 = a kutya bágyadt; 2 = látóhártyaleválás; 3 = a látás javul, húskoszt ismét elkezdődik. E = a jobb vese eltávolítása. 12 napon át húst nem kap. 4 = súlyos ataxia. 5 = az ataxia elmúlik. 3 = húskoszt ismét elkezdődik. Verney és Vogt, 1938.) 120. kutya : 0 : mindkét vesearteria megszűkítése. 122. kutya : 0 : mindkét vesearteria megszűkítése. 155. kutya : 0 : mindkét vesearteria megszűkítése. 1 = Ataxia és tremor. 2 = Ataxia és tremor megszűnőben. S = 10—10 g konyhasó a nyilakkal jelölt napokon. N = ki­zárólagos hústáplálék a nyilakkal jelölt napokon. U = 10— 10 g hugyang a nyilakkal megjelölt napokon. A megszakí­tásnál 40 napi szünet. (Verney és Vogt Quart J. exp. Phy­siol. 1939.) ORVOSI HETILAP 1939. 35. 97.

Next