Orvosi Hetilap, 1939. november (83. évfolyam, 44-47. szám)

1939-11-04 / 44. szám

968 ORVOSI HETILAP gyógyulnak. Gyakoribb a spondylarthritis ankylopoe­­tica. A klinikus számára mind a kezelés, mind a pro­gnosis szempontjából fontos a közismert bambusznád­­forma kifejlődése előtt a korai elkülönítés. Minthogy a folyamat majdnem mindig a kisízületekben kezdődik, ezek röntgenvizsgálata igen nagy jelentőségű. Anélkül, hogy kutatnánk, hogy a folyamat, mint Güntz találta, az izületi porcoknak a betegsége-e, vagy egyéb heredi­­taer vonatkozás, mint pl. a kötőszövet elcsontosodásá­­nak hajlama, játszik főszerepet, leírjuk a kisízületekben látható elváltozásokat. Kezdő szakban csak az izületi nyújtványok atrophiáját, az ízfelszínek contúrjának el­­mosódottságát lehet látni, amiből lassan az izületi rések beszűkülése, majd ankylosisa fejlődik ki. Felrakodások, kapcsok soha sincsenek, az izületi nyújtványok a tok­szalag elmeszesedésével és az ankylosissal egyidőben meszesebbek, sűrűbb állományúak lesznek, izületi rés­nek nyoma sem látható, a csigolyaíveket egyenletes szerkezetű hidak kötik össze. Hasonló képet okozó rheumatikus kisizületi gyulla­dásokat többen leírtak. Ezek általában enyhébben foly­nak le, de több szakaszban bekövetkező rosszabbodás után hasonlóképen a teljes elcsontosodáshoz vezetnek. Sokizültes gyulladás esetében tehát feltétlenül figye­lemmel kell kísérni a gerincoszlop kisízületeit is. A gyulladásos eredetű kisizületbetegségekben a fájdalmas jelenségek nagyrészt idegrendszeri eredetűek és a sensibilis és sympathicus rostok izgalmában nyil­vánulnak meg. Schmorl és mások szerint az idegrend­szeri izgalmakat a gyulladásos folyamatnak az ízüle­tekről a szomszédos ideggyökökre átterjedése okozza. Az ankylosis előrehaladásával a gyökök kilépésére szol­gáló foramen intervertebralék is szűkülnek ugyan, mi­vel a folyamat előrehaladásával a fájdalmak inkább csökkennek, általánosan elfogadott álláspont, hogy e szűkületek nem okoznak idegnyomást. A betegség késői szakában ismét súlyosbbodnak a Bechterew-kórra jel­lemző idegrendszeri jelenségek. Az alsó végtagokon fo­kozott spasmus, az összes izmokban hypertonia, a bőrön herpes zosterek észlelhetők. Ezek a késő idegrendszeri tünetek már inkább tekinthetők a gerincoszlop anató­miai elváltozásának (csigolyaközti nyílásszűkület, gan­glion izg.) következményeként (Pap Lajos). Esetünkben (3 g) kép.) a nyaki foramen szűkülete oly nagyfokú volt, hogy közvetlenül, vagy közvetve vénás pangás fentartása által okozhatott gyöki izgalmat. Gondoljunk­ csak a nyaki borda analógiájára. Ilyenkor a lágyrészek­­ között haladó plexusnak összehasonlíthatatlanul több kitérési lehetősége van, mint az aránylag szűk csator­nában futó gerincvelői gyöknek, mégsem vonjuk két­ségbe a borda okozta idegnyomást, annál kevésbbé sem, mert műtéti eltávolítása a panaszokat egycsapásra meg­szünteti. Csak a kisízületek szalagjaira helyezkedő elváltozá­sokat írtak le újabban (Bakke) spondylosis ossificans ligamentosa localisata néven A röntgenvizsgálat alkal­mával az ízfelszínek épségben maradása mellett el­­meszesedett tokszalagokat találunk. (3. h) kép.) Mivel a tokszalag maga nagyon vékony, csak a tangentiálisan talált rész rajzolódik ki a két íznyújtványt összekötő csontlemezke formájában. Nem szabad ezt az alig fel­tűnő elváltozást lekicsinyelni, nem szabad úgy tekinte­ni, mint a spondylosison látható, panaszt egyáltalán nem okozó kapcsokat. Bakke kórbonctani megfigyelések alapján állítja, hogy a röntgenvizsgálattal talált ez el­változások mindig csak egy részét teszik azoknak a makroskopos elváltozásoknak, amiket később a bonco­lás kimutat. Nyugodtak lehetünk tehát, hogy ha ez el­változásokat értékeljük, nem esünk abba a hibába, hogy a rendestől eltérőt már tüneteket okozó kóros elválto­zásnak tartjuk. Szigorúan körülhatárolt kórképről ter­mészetesen csak akkor beszélhetünk, ha az elváltozás kizárólag az intervertebralis ízületekre vonatkozik és sem a csigolyaperemeken, sem a hosszanti szalagokban, sem pedig a porckorongokban más elváltozás nem mu­tatható ki. Az aetiológia felől a vélemények eltérők: egyesek rheumatoid arthritisnek, mások rheumás peri­­arthralis kötőszövetgyulladásnak, ismét mások a szalag­­használódás következtében támadó degenerativ folya­matnak tartják. (Hasonló elváltozásokat találunk biz­tos degenerativ folyamatokban is, így spondylosisok alkalmával néha a lig. longitudionale ant.-ban egyes csigolyák között, biztosan a szalagra localizálódó mesze­­sedés figyelhető meg. A degeneratív aetiologia mellett szólna az a körülmény is, hogy az elváltozások ott a leggyakoribbak, ahol a szalagok igénybevétele a leg­nagyobb, közelebbről ott, ahol a lumballoidosis a háti hyphosisba megy át, ahol a kisízületek szalagrendszere a legtöbbet dolgozik, hogy a túlzott előrehajlást meg­akadályozza. A­ csigolyaközti röntgenizületek elváltozásai bizo­nyítékok számunkra, amelyek fennálló, vagy lezajlott folyamatot, minőségileg gyulladást, degeneratív folya­matot, vagy hosszabb tartamú statikus zavart jelente­nek. Az ezen tünettan alapján meginduló adatgyűjtés­nek kell majd választ adnia azokra a kérdésekre, hogy ez elváltozások mikor jelentenek gyógyult folyamatot, mely esetben tekinthetők csak egy lezajlott csata emlék­táblájának; mikor követik megkésve a subjectív tüne­teket és a ki nem mutatható, de a szövetekben már meglévő elváltozásokat; mikor fejlődnek ki azokkal párhuzamosan és egyidejűleg; s végül mikor sietnek előre jelezve­ a klinikai állapot’bekövetkezendő rosszab­bodását. A Ferenc József Tudományegyetem bőr- és nemikórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Melczer Miklós ny. r. tanár.) A bórsavas nátrium a hajas fejbőr gombás betegségei ellen Irta: Dósa András dr. Mind a magam, mind a mások klinikai tapasztalatai azt mutatták, hogy a bórsavas nátrium igen jó ered­ménnyel alkalmazható nemcsak a felületes bőrspor, ha­nem fonálgomba okozta felületes bőrbaj ellen is, ezért érdemesnek tartottam a szer hatásmódját megvizsgálni. Előző kísérletemben táptalajvizsgálatokat végeztem an­nak kiderítésére, hogy a borax a táptalaj lúgosítása ré­vén vagy pedig fajlagosan a bőrgyökhöz kötötten hat-e? Azt tapasztaltam, hogy különböző töménységű borax-, natrium carbonicum-, natrium hydrocarbonicum- és bórsav-tartalmú. Labouraud-féle malátaagarban a leg­lúgosabb natrium-carbonátos táptalaj gátolta legkevésb­­bé a beojtott fonalas és sarjadzó gomba szaporodását. A pH. sorozatnak megfelelően utána sorrendben a nátri­­um-hydrocarbonát bizonyult a legkevésbbé ártalmasnak, viszont a semleges pH-jú borax és a savi oldal­ felé irányuló bórsavnak már igen kis százaléka megakadá­lyozta a gombák növekedését. A táptalajok, pH, értéké­nek lúgos irányú eltolódásával arányosan fokozódott rajtuk a gombatelepek növekedése. Ezek szerint a bo­rax hatását nem lúghatásnak, hanem fajlagos bórax­­hatásúnak kell tartanom. Ámbár a bórsav hatás a táp­talajban valamivel erősebbnek bizonyult a boraxénál, 1939. 44. sz.

Next