Orvosi Hetilap, 1939. november (83. évfolyam, 44-47. szám)
1939-11-04 / 44. szám
968 ORVOSI HETILAP gyógyulnak. Gyakoribb a spondylarthritis ankylopoetica. A klinikus számára mind a kezelés, mind a prognosis szempontjából fontos a közismert bambusznádforma kifejlődése előtt a korai elkülönítés. Minthogy a folyamat majdnem mindig a kisízületekben kezdődik, ezek röntgenvizsgálata igen nagy jelentőségű. Anélkül, hogy kutatnánk, hogy a folyamat, mint Güntz találta, az izületi porcoknak a betegsége-e, vagy egyéb hereditaer vonatkozás, mint pl. a kötőszövet elcsontosodásának hajlama, játszik főszerepet, leírjuk a kisízületekben látható elváltozásokat. Kezdő szakban csak az izületi nyújtványok atrophiáját, az ízfelszínek contúrjának elmosódottságát lehet látni, amiből lassan az izületi rések beszűkülése, majd ankylosisa fejlődik ki. Felrakodások, kapcsok soha sincsenek, az izületi nyújtványok a tokszalag elmeszesedésével és az ankylosissal egyidőben meszesebbek, sűrűbb állományúak lesznek, izületi résnek nyoma sem látható, a csigolyaíveket egyenletes szerkezetű hidak kötik össze. Hasonló képet okozó rheumatikus kisizületi gyulladásokat többen leírtak. Ezek általában enyhébben folynak le, de több szakaszban bekövetkező rosszabbodás után hasonlóképen a teljes elcsontosodáshoz vezetnek. Sokizültes gyulladás esetében tehát feltétlenül figyelemmel kell kísérni a gerincoszlop kisízületeit is. A gyulladásos eredetű kisizületbetegségekben a fájdalmas jelenségek nagyrészt idegrendszeri eredetűek és a sensibilis és sympathicus rostok izgalmában nyilvánulnak meg. Schmorl és mások szerint az idegrendszeri izgalmakat a gyulladásos folyamatnak az ízületekről a szomszédos ideggyökökre átterjedése okozza. Az ankylosis előrehaladásával a gyökök kilépésére szolgáló foramen intervertebralék is szűkülnek ugyan, mivel a folyamat előrehaladásával a fájdalmak inkább csökkennek, általánosan elfogadott álláspont, hogy e szűkületek nem okoznak idegnyomást. A betegség késői szakában ismét súlyosbbodnak a Bechterew-kórra jellemző idegrendszeri jelenségek. Az alsó végtagokon fokozott spasmus, az összes izmokban hypertonia, a bőrön herpes zosterek észlelhetők. Ezek a késő idegrendszeri tünetek már inkább tekinthetők a gerincoszlop anatómiai elváltozásának (csigolyaközti nyílásszűkület, ganglion izg.) következményeként (Pap Lajos). Esetünkben (3 g) kép.) a nyaki foramen szűkülete oly nagyfokú volt, hogy közvetlenül, vagy közvetve vénás pangás fentartása által okozhatott gyöki izgalmat. Gondoljunk csak a nyaki borda analógiájára. Ilyenkor a lágyrészek között haladó plexusnak összehasonlíthatatlanul több kitérési lehetősége van, mint az aránylag szűk csatornában futó gerincvelői gyöknek, mégsem vonjuk kétségbe a borda okozta idegnyomást, annál kevésbbé sem, mert műtéti eltávolítása a panaszokat egycsapásra megszünteti. Csak a kisízületek szalagjaira helyezkedő elváltozásokat írtak le újabban (Bakke) spondylosis ossificans ligamentosa localisata néven A röntgenvizsgálat alkalmával az ízfelszínek épségben maradása mellett elmeszesedett tokszalagokat találunk. (3. h) kép.) Mivel a tokszalag maga nagyon vékony, csak a tangentiálisan talált rész rajzolódik ki a két íznyújtványt összekötő csontlemezke formájában. Nem szabad ezt az alig feltűnő elváltozást lekicsinyelni, nem szabad úgy tekinteni, mint a spondylosison látható, panaszt egyáltalán nem okozó kapcsokat. Bakke kórbonctani megfigyelések alapján állítja, hogy a röntgenvizsgálattal talált ez elváltozások mindig csak egy részét teszik azoknak a makroskopos elváltozásoknak, amiket később a boncolás kimutat. Nyugodtak lehetünk tehát, hogy ha ez elváltozásokat értékeljük, nem esünk abba a hibába, hogy a rendestől eltérőt már tüneteket okozó kóros elváltozásnak tartjuk. Szigorúan körülhatárolt kórképről természetesen csak akkor beszélhetünk, ha az elváltozás kizárólag az intervertebralis ízületekre vonatkozik és sem a csigolyaperemeken, sem a hosszanti szalagokban, sem pedig a porckorongokban más elváltozás nem mutatható ki. Az aetiológia felől a vélemények eltérők: egyesek rheumatoid arthritisnek, mások rheumás periarthralis kötőszövetgyulladásnak, ismét mások a szalaghasználódás következtében támadó degenerativ folyamatnak tartják. (Hasonló elváltozásokat találunk biztos degenerativ folyamatokban is, így spondylosisok alkalmával néha a lig. longitudionale ant.-ban egyes csigolyák között, biztosan a szalagra localizálódó meszesedés figyelhető meg. A degeneratív aetiologia mellett szólna az a körülmény is, hogy az elváltozások ott a leggyakoribbak, ahol a szalagok igénybevétele a legnagyobb, közelebbről ott, ahol a lumballoidosis a háti hyphosisba megy át, ahol a kisízületek szalagrendszere a legtöbbet dolgozik, hogy a túlzott előrehajlást megakadályozza. A csigolyaközti röntgenizületek elváltozásai bizonyítékok számunkra, amelyek fennálló, vagy lezajlott folyamatot, minőségileg gyulladást, degeneratív folyamatot, vagy hosszabb tartamú statikus zavart jelentenek. Az ezen tünettan alapján meginduló adatgyűjtésnek kell majd választ adnia azokra a kérdésekre, hogy ez elváltozások mikor jelentenek gyógyult folyamatot, mely esetben tekinthetők csak egy lezajlott csata emléktáblájának; mikor követik megkésve a subjectív tüneteket és a ki nem mutatható, de a szövetekben már meglévő elváltozásokat; mikor fejlődnek ki azokkal párhuzamosan és egyidejűleg; s végül mikor sietnek előre jelezve a klinikai állapot’bekövetkezendő rosszabbodását. A Ferenc József Tudományegyetem bőr- és nemikórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Melczer Miklós ny. r. tanár.) A bórsavas nátrium a hajas fejbőr gombás betegségei ellen Irta: Dósa András dr. Mind a magam, mind a mások klinikai tapasztalatai azt mutatták, hogy a bórsavas nátrium igen jó eredménnyel alkalmazható nemcsak a felületes bőrspor, hanem fonálgomba okozta felületes bőrbaj ellen is, ezért érdemesnek tartottam a szer hatásmódját megvizsgálni. Előző kísérletemben táptalajvizsgálatokat végeztem annak kiderítésére, hogy a borax a táptalaj lúgosítása révén vagy pedig fajlagosan a bőrgyökhöz kötötten hat-e? Azt tapasztaltam, hogy különböző töménységű borax-, natrium carbonicum-, natrium hydrocarbonicum- és bórsav-tartalmú. Labouraud-féle malátaagarban a leglúgosabb natrium-carbonátos táptalaj gátolta legkevésbbé a beojtott fonalas és sarjadzó gomba szaporodását. A pH. sorozatnak megfelelően utána sorrendben a nátrium-hydrocarbonát bizonyult a legkevésbbé ártalmasnak, viszont a semleges pH-jú borax és a savi oldal felé irányuló bórsavnak már igen kis százaléka megakadályozta a gombák növekedését. A táptalajok, pH, értékének lúgos irányú eltolódásával arányosan fokozódott rajtuk a gombatelepek növekedése. Ezek szerint a borax hatását nem lúghatásnak, hanem fajlagos bóraxhatásúnak kell tartanom. Ámbár a bórsav hatás a táptalajban valamivel erősebbnek bizonyult a boraxénál, 1939. 44. sz.