Orvosi Hetilap, 1940. április (84. évfolyam, 14-17. szám)
1940-04-06 / 14. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kiss Pál: Halálos szívzavar tonsillitis után
178 ORVOSI HETILAP működési zavarban kell keresnünk, amit a szív fali izomzatának anatómiai elváltozása váltott ki (2., 3., 4. ábra.) E felvételi szakaszokon súlyos extrasystolés arhythmiát láttunk. Az extrasystolék túlnyomó része kamrai eredetű volt. A kamrai izomzatnak különböző helyeiről kiinduló ingerületek váltak hatásossá. E kamrai extrasystolék hol isoláltan jelentkeznek, hol csoportosan 2—3 extrasystole követte egymást, sőt voltak időszakok, amikor rohamszerű csoportosulásokat láttunk (1. ábra második és harmadik sor.) Észleltünk olyan időszakot is (1. ábra negyedik sor), amikor pararhythmiaszerűleg váltogatta egymást a sinus rhythmus és a jóval gyérebben működő kettős csoportú kamrai rhythmus. 1. ábra. Felső sor: II. levezetés. Időjelző alul 1/5". P—R távolság lezajlási ideje: 0.125”, QRS lezajlási ideje: 0.057”. Második sorban a III. levezetés, az első és utolsó szívrevolutio sinus vezérlésének megfelelő, ezek között extrasystolés roham (hat extrasystolénak Ekg-je). Harmadik sorban az I. levezetés, az első és utolsó szívrevolutio sinus vezérlésnek megfelelő, ezek között extrasystolés roham, (hét extrasystolénak Ekg-ja). Alsó sor: II. levezetés eredeti nagyságának V-j-ére kicsinyítve: az 1., 4., 5., 8., 9., 12. és 13. szívrevolutio sinus vezérlésnek megfelelő, a 2., 6., 10., 14. szívrevolutio egyik typusa, a 3., 7., 11., 15. szívrevolutio másik typusu kamrai extrasystolénak megfelelő Ekg. Az egymásnak megfelelő typusu görbék egymáshoz viszonyítva külön önálló rhythmusban vannak. 2. ábra, 1. levezetés. Az egymás alatt fekvő sorok egymásnak közvetlen folytatásai. A nagyság az eredetinek 2/3-a. Az első sor 1. és 2., a második sor ugyancsak 1. és 2. szívrevolutiója sinus vezérlésnek megfelelő, a többi a szív különböző helyeiről kiindult extrasystolé. Az alsó sor a két szívrevolutio után kamrai eredetű extrasystolés rohamnak felel meg. Az elektrokardiographiás felvételek eredményeit egybevetve a klinikai leletünkkel súlyos diffus myokarditist kórisméztünk és következményes tágulatot tettünk fel. A Morgagni—Adams—Stokes-féle tünetcsoport létrejöttének okát nem a szív ingerületvezető rendszere anatómiai tönkremenésében kerestük, hanem diffus fali myokarditisben, illetve e myokarditis okozta súlyos működési zavarban, a dilatatióban pararhythmiás jellegű interferentiás dissociatióban és e kettő okozta vérellátási elégtelenségben. Ez elkülönítő diagnosis a kezelés irányítása szempontjából is fontos volt, így ugyanis digitális adását is indokoltnak láttuk. A súlyos myokarditis miatt egy adagban csak kevés digitális adása mellett döntöttünk s úgy terveztük, hogy ezt naponta többször megismételjük. 10 ccm 20°/o-os dextrose oldatban 0.2 ccm digalen-t adtunk érbe s ugyanakkor izomba 3 ccm 10°/o-os camphorolajat. A klinikai felvételt követő 5 óra alatt hatszor támadt Morgagni—Adams—Stokes-féle roham. E rohamok is a fent leírt módon zajlottak le, oldásukra izomba fecskendezett coffeint, cardiazolt, coramint vettünk felváltva igénybe. A hatodik roham halállal végződött. A szívizomba adott 0.1 ccm fonogennel sem lehetett a szívet a roham után működésre bírni. 3. ábra. II. levezetés. Az egymás alatt fekvő sorok egymásnakközvetlen folytatásai. A felső sor 2., 6., a második sor 1., 2. és 4., az alsó sor 3. szívrevolutio la sinus vezérlésnek felel meg, a többi a szív különböző helyeiről kiindult, részben elszigetelt, részben csoportos extrasystolé. Az eredeti nagyság 2/3-a. 4. ábra. III. levezetés. Az eredeti nagyság 2/3-a. Az egymás alatt fekvő sorok egymásnak közvetlen folytatásai. A felső sor 1., 4., 5., a második sor 1., 2., 5., 6. és az alsó sor 3., 4. szívrevolutio ja sinus vezérlésnek megfelelő, a többi a szív különböző helyeiről kiindult extrasystolé Ekg-ja. Boncoláskor a szív makroskopos és mikroskopos vizsgálatával perivascularis kötőszövet szaporodással járó myokarditist lehetett kimutatni. Fontosnak tartottuk, hogy tonsillitis follicularis képében lezajlott torokdiphtheria lehetőségét kizárjuk s ezért a torokból, tracheából és a bronchusokból kaparékot oltottunk Loeffler táptalajra, azonban diphtheria bacillusok nem voltak kimutathatók. Döntő volt azután, hogy a szív véréből leoltott táptalajban streptococcus haemolyticus nőtt ki. Az esetet azért tartottuk közlésre érdemesnek, hogy tragikus végével bizonyítsa azt a legsúlyosabb lehetőséget, amivel tonsillitis follicularis kapcsán számolnunk kell. Más alkalommal rá fogok még mutatni a bár nem ilyen végzetes, de maradandó hegeket hátrahagyó szívszövődmények lefolyására. Azt a régi klinikai tényt kell hangsúlyoznom, hogy a tonsillitis follicularist tekintsük komoly betegségnek, a lázas szak lezajlása után legalább 7 napi iskolamentességet és pihenést biztosítsunk minden esetben a gyermekeknek. 1940. 14. szám.