Orvosi Hetilap, 1940. április (84. évfolyam, 14-17. szám)

1940-04-06 / 14. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kiss Pál: Halálos szívzavar tonsillitis után

178 ORVOSI HETILAP működési zavarban kell keresnünk, amit a szív fali izomzatának anatómiai elváltozása váltott ki (2., 3., 4. ábra.) E felvételi szakaszokon súlyos extrasystolés arhy­­thmiát láttunk. Az extrasystolék túlnyomó része kam­rai eredetű volt. A kamrai izomzatnak különböző he­lyeiről kiinduló ingerületek váltak hatásossá. E kamrai extrasystolék hol isoláltan jelentkeznek, hol csoporto­san 2—3 extrasystole követte egymást, sőt voltak idő­szakok, amikor rohamszerű csoportosulásokat láttunk (1. ábra második és harmadik sor.) Észleltünk olyan időszakot is (1. ábra negyedik sor), amikor pararhythmia­­szerűleg váltogatta egymást a sinus rhythmus és a jóval gyérebben működő kettős csoportú kamrai rhythmus. 1. ábra. Felső sor: II. levezetés. Időjelző alul 1/5". P—R távolság lezajlási ideje: 0.125”, QRS lezajlási ideje: 0.057”. Második sorban a III. levezetés, az első és utolsó szívre­­volutio sinus vezérlésének megfelelő, ezek között extrasys­tolés roham (hat extrasystolénak Ekg-je). Harmadik sor­ban az I. levezetés, az első és utolsó szívrevolutio sinus ve­zérlésnek megfelelő, ezek között extrasystolés roham, (hét extrasystolénak Ekg-ja). A­l­s­ó s­o­r: II. levezetés eredeti nagyságának V-j-ére kicsinyítve: az 1., 4., 5., 8., 9., 12. és 13. szívrevolutio sinus vezérlésnek megfelelő, a 2., 6., 10., 14. szívrevolutio egyik typusa, a 3., 7., 11., 15. szívrevolutio má­sik typusu kamrai extrasystolénak megfelelő Ekg. Az egy­másnak megfelelő typusu görbék egymáshoz viszonyítva külön önálló rhythmusban vannak. 2. ábra, 1. levezetés. Az egymás alatt fekvő sorok egymás­nak közvetlen folytatásai. A nagyság az eredetinek 2/3-a. Az első sor 1. és 2., a második sor ugyancsak 1. és 2. szív­­revolutiója sinus vezérlésnek megfelelő, a többi a szív kü­lönböző helyeiről kiindult extrasystolé. Az alsó sor a két szívrevolutio után kamrai eredetű extrasystolés rohamnak felel meg. Az elektrokardiographiás felvételek eredményeit egybevetve a klinikai leletünkkel súlyos diffus myokar­­ditist kórisméztünk és következményes tágulatot tet­tünk fel. A Morgagni—Adams—Stokes-féle tünetcsoport létrejöttének okát nem a szív ingerületvezető rendszere anatómiai tönkremenésében kerestük, hanem diffus fali myokarditisben, illetve e myokarditis okozta súlyos mű­ködési zavarban, a dilatatióban pararhythmiás jellegű interferentiás dissociatióban és e kettő okozta vérellá­tási elégtelenségben. Ez elkülönítő diagnosis a kezelés irányítása szem­pontjából is fontos volt, így ugyanis digitális adását is indokoltnak láttuk. A súlyos myokarditis miatt egy adagban csak kevés digitális adása mellett döntöttünk s úgy terveztük, hogy ezt naponta többször megismételjük. 10 ccm 20°/o-os dextrose oldatban 0.2 ccm digalen-t ad­tunk érbe s ugyanakkor izomba 3 ccm 10°/o-os camphor­­olajat. A klinikai felvételt követő 5 óra alatt hatszor tá­madt Morgagni—Adams—Stokes-féle roham. E roha­mok is a fent leírt módon zajlottak le, oldásukra izomba fecskendezett coffeint, cardiazolt, coramint vettünk fel­váltva igénybe. A hatodik roham halállal végződött. A szívizomba adott 0.1 ccm fonogen­nel sem lehetett a szívet a roham után működésre bírni. 3. ábra. II. levezetés. Az egymás alatt fekvő sorok egymás­nak­­közvetlen folytatásai. A felső sor 2., 6., a második sor 1., 2. és 4., az alsó sor 3. szívrevolutio la sinus vezérlésnek felel meg, a többi a szív különböző helyeiről kiindult, rész­ben elszigetelt, részben csoportos extrasystolé. Az eredeti nagyság 2/3-a. 4. ábra. III. levezetés. Az eredeti nagyság 2/3-a. Az egymás alatt fekvő sorok egymásnak közvetlen folytatásai. A felső sor 1., 4., 5., a második sor 1., 2., 5., 6. és az alsó sor 3., 4. szívrevolutio ja sinus vezérlésnek megfelelő, a többi a szív különböző helyeiről kiindult extrasystolé Ekg-ja. Boncoláskor a szív makroskopos és mikroskopos vizs­gálatával perivascularis kötőszövet szaporodással járó myokarditist lehetett kimutatni. Fontosnak tartottuk, hogy tonsillitis follicularis képében lezajlott torokdiph­­theria lehetőségét kizárjuk s ezért a torokból, tracheából és a bronchusokból kaparékot oltottunk Loeffler tápta­lajra, azonban diphtheria bacillusok nem voltak kimu­tathatók. Döntő volt azután, hogy a szív véréből leol­tott táptalajban streptococcus haemolyticus nőtt ki. Az esetet azért tartottuk közlésre érdemesnek, hogy tragikus végével bizonyítsa azt a legsúlyosabb lehető­séget, amivel tonsillitis follicularis kapcsán számolnunk kell. Más alkalommal rá fogok még mutatni a bár nem ilyen végzetes, de maradandó hegeket hátrahagyó szív­szövődmények lefolyására. Azt a régi klinikai tényt kell hangsúlyoznom, hogy a tonsillitis follicularist tekintsük komoly betegségnek, a lázas szak lezajlása után lega­lább 7 napi iskolamentességet és pihenést biztosítsunk minden esetben a gyermekeknek. 1940. 14. szám.

Next