Orvosi Hetilap, 1940. augusztus (84. évfolyam, 31-35. szám)
1940-08-03 / 31. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Horányi Béla: Sajátszerű érfalelváltozás idiota agyvelőben
84. évfolyam. 31. *zám. Budpest, 1940 augusztus 3. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Horányi Béla: Sajátszerű érfalelváltozás idióta agyvelőben. (387—389. oldal.) Gondos Béla: Adatok az ú. n. pivas-széli tünet értékeléséhez. (389—392. oldal.) Bentsáth Aladár és Varga Sándor: A sternalpunctio jelentősége az ólommérgezés elkülönítő kórisméjében. (392— 393. oldal.) Hajdú László: Az elölfekvő lepény kezelése. (393—394. oldal.) Csiky-Strauss Árpád: A sebészi gyomorgümőkórról. (394— 395. oldal.) Kiss Dezső: Az izomechinococcusról. (396. oldal.) Irodalmi szemle: (396—399. oldal.) Könyvismertetés: (399—400. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (400. oldal és a borítólap III. oldalán.) Lapszemle. Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Sajátszerű érfalelváltozás idióta agyvelőben. Irta: Horányi Béla ár., egyet, magántanár, adjunctus. Minden idióta agyvelő vizsgálatánál elsősorban két kérdést igyekszik az agypathológus tisztázni. Az első kérdés az, vájjon a szellemi élet alacsony voltának, a szellemi horizont beszűkülésének milyen elváltozásokban található meg a kórszövettani substratuma. E tekintetben sok esetben éles ellentét állapítható meg az idiotismus súlyossága és a nagyagykéregben található cytoarchitektoniás és sejtszerkezeti elváltozások foka között. Az idiotismus kórszövettana számos példával bizonyítja, hogy a klinikai kép és az anatómiai substratum között az idegkórtanban nincsen egyenes összefüggés. A második kérdés az idiotismus alapjául szolgáló kórszövettani elváltozások származása. Elsősorban exogen, infectiosus vagy traumás, illetőleg vascularis agyi elváltozásokról, kevésbbé endogen alapon kialakuló fejlődési rendellenességekről van szó. A következőkben idióta egyvelet sajátos körülírt megbetegedésével voltak genetikai kapcsolatba hozhatók. A beteget 1907-ben vettük fel az elmeklinikára. A családban gyengeelméjűség nem fordult elő. A betegen féléves, majd másféléves korában lázas betegségek zajlottak le, beszélni csak 3 éves korában kezdett. 5 éves korában hosszú ideig tartó lázas megbetegedése volt. Ezidő óta szellemileg nem fejlődött, sőt a már elért szellemi niveau-t is elvesztette. A beteg klinikailag súlyos idiotismus képét mutatta atheroid mozgásokkal, beszélni is csak néhány szót tudott. A beteget 1933-ban tettük át az idegkórtani klinikáról a lipótmezei elme- és ideggyógyintézetbe, ahol pár hónapra rá exitált. A beteg agyvelejének a vizsgálata a következőket mutatta: Súlya 930 g volt, tehát csaknem a normális alsó határon mozgott. A lágyburkok mindenhol könnyen lehúzhatók voltak, burokmegvastagodás sehol nem észlelhető. A külső liquorűrben nem található a rendesnél nagyobb mennyiségű liquor. Az agyfelszí gyrificatiós viszonyai feltűnően kevés kóros elváltozást mutatnak, a fontosabb sulcusok és gyrusok normális vastagságúak és normális lefutásúak. Csupán két ponton találunk typusos mikrogymás vidéket: a b. o. agyfélteke occipitalis tájékán és a temporalis lebeny oldalsó- alsó részén. Az occipitalis tájékon kb. pengőnyi területen verucosus • mikrogymás felszín látszik. Az agybasison, az agyidegeken, a kisagyvelőn makroskopos elváltozás nem látszik; ez utóbbi valamivel az occipitalis lebeny mögé nyúlik. A szövettani vizsgálatnál a nagyagykéreg az említett két mikrogymás területtől eltekintve ép cytoarchitektoniás viszonyokat mutatott: az egyes rétegek elrendeződése, szélessége, idegsejt-sűrűsége, az idegsejtek alakja, nagysága, elhelyezkedési formája, finomabb szerkezete csak egész kivételesen mutatott enyhe elváltozásokat (nem haladták túl ezek a finom elváltozások a csaknem minden agyvelőben észlelhető individuális eltérések fokát). A mikrogymás területeken a kéregszerkezet a legsúlyosabban zavart: a cytotectoniás szerkezet teljesen eltűnt, egyes rétegek nem különíthetők el, az idegsejtek száma nagymértékben megfagyott, egyes nagyobb területeken idegsejt egyáltalán nem látható. A mikroglia-sejtek, valamint a makroglia-sejtek mérsékelten megszaporodottak, azonban hyperplasiájuk nincsen arányban a pusztulás fokával, ami arra utal, hogy nem csupán az idegsejtek szenvedtek a kórokozó behatás következtében, hanem a gliaapparatus is. A meglévő gliasejtek nagyrészt normális nagyságúak, nem hypertrophizáltak, csupán az erek körüli makrogliavégtalpacskák mutanak helyenként duzzadást. A myeloarchitektonia is a legnagyobb mértékben zavart ezeken a mikrogyriás területeken. A velősrostoknak a száma nagymértékben megfogyatkozott, a megmaradtak is szabálytalan lefutásuak. Lebontásos termékek sarlach és sudanfestésnél egészen elvétve találhatók főképp mikrogliasejtekbe zárva, kevésbbé ezek adventitialis résében hosszúra nyúlt lipoidhordozó lebontásos sejtekben (ú. n. fix lebontásos typus). Rendkívül érdekes elváltozásokat mutatnak már most az említett mikrogymás területeken és azok szomszédságánál az agykérgi erek; mindjárt megemlíteném, hogy a burkok, valamint a velőállomány erei megkíméltek maradtak ezektől az elváltozásoktól. Már kis nagyításnál feltűnő az erek kitűnő kirajzolódása, szinte úgy néz ki a terület, mint egy az erekre inficiált készítmény Összehasonlító vizsgálatok alapján megállapítható, hogy