Orvosi Hetilap, 1940. augusztus (84. évfolyam, 31-35. szám)

1940-08-03 / 31. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Horányi Béla: Sajátszerű érfalelváltozás idiota agyvelőben

84. évfolyam. 31. *zám. Budpest, 1940 augusztus 3. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TA­RTA­LOM: Horányi Béla: Sajátszerű érfalelváltozás idióta agyvelőben. (387—389. oldal.) Gondos Béla: Adatok az ú. n. pivas-széli tünet értékelésé­hez. (389—392. oldal.) Bentsáth Aladár és Varga Sándor: A sternalpunctio jelentő­sége az ólommérgezés elkülönítő kórisméjében. (392— 393. oldal.) Hajdú László: Az elölfekvő lepény kezelése. (393—394. oldal.) Csiky-Strauss Árpád: A sebészi gyomorgümőkórról. (394— 395. oldal.) Kiss Dezső: Az izomechinococcusról. (396. oldal.) Irodalmi szemle: (396—399. oldal.) Könyvismertetés: (399—400. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (400. oldal és a borítólap III. oldalán.) Lapszemle. Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Sajátszerű érfalelváltozás idióta agyvelőben. Irta: Horányi Béla ár., egyet, magántanár, adjunctus. Minden idióta agyvelő vizsgálatánál elsősorban két kérdést igyekszik az agypathológus tisztázni. Az első kér­dés az, vájjon a szellemi élet alacsony voltának, a szel­lemi horizont beszűkülésének milyen elváltozásokban ta­lálható meg a kórszövettani substratuma. E tekintetben sok esetben éles ellentét állapítható meg az idiotismus súlyossága és a nagyagykéregben található cytoarchi­­tektoniás és sejtszerkezeti elváltozások foka között. Az idiotismus kórszövettana számos példával bizonyítja, hogy a klinikai kép és az anatómiai substratum között az idegkórtanban nincsen egyenes összefüggés. A második kérdés az idiotismus alapjául szolgáló kórszövettani elváltozások származása. Elsősorban exo­gen, infectiosus vagy traumás, illetőleg vascularis agyi elváltozásokról, kevésbbé endogen alapon kialakuló fej­lődési rendellenességekről van szó. A következőkben idióta egyvelet sajátos körülírt megbetegedésével voltak genetikai kapcsolatba hozhatók. A beteget 1907-ben vettük fel az elmeklinikára. A családban gyengeelméjűség nem fordult elő. A betegen féléves, majd másféléves korában lázas betegségek zaj­lottak le, beszélni csak 3 éves korában kezdett. 5 éves korában hosszú ideig tartó lázas megbetegedése volt. Ez­­idő óta szellemileg nem fejlődött, sőt a már elért szel­lemi niveau-t is elvesztette. A beteg klinikailag súlyos idiotismus képét mutatta atheroid mozgásokkal, beszélni is csak néhány szót tudott. A beteget 1933-ban tettük át az idegkórtani klini­káról a lipótmezei elme- és ideggyógyintézetbe, ahol pár hónapra rá exitált. A beteg agyvelejének a vizsgálata a következőket mutatta: Súlya 930 g volt, tehát csak­nem a normális alsó határon mozgott. A lágyburkok mindenhol könnyen lehúzhatók voltak, burokmegvas­­tagodás sehol nem észlelhető. A külső liquorűrben nem található a rendesnél nagyobb mennyiségű liquor. Az agyfelszí gyrificatiós viszonyai feltűnően kevés kóros el­változást mutatnak, a fontosabb sulcusok és gyrusok nor­­mális vastagságúak és normális lefutású­ak. Csupán két ponton találunk typusos mikrogym­ás vidéket: a b. o. agyfélteke occipitalis tájékán és a temporalis lebeny ol­dalsó- alsó részén. Az occipitalis tájékon kb. pengőnyi területen verucosus • mikrogym­ás felszín látszik. Az agy­­basison, az agyidegeken, a kisagyvelőn makroskopos el­változás nem látszik; ez utóbbi valamivel az occipitalis lebeny mögé nyúlik. A szövettani vizsgálatnál a nagyagykéreg az emlí­tett két mikrogym­ás területtől eltekintve ép cytoarchi­­tektoniás viszonyokat mutatott: az egyes rétegek el­rendeződése, szélessége, idegsejt-sűrűsége, az idegsejtek alakja, nagysága, elhelyezkedési formája, finomabb szerkezete csak egész kivételesen mutatott enyhe elvál­tozásokat (nem haladták túl ezek a finom elváltozások a csaknem minden agyvelőben észlelhető individuális el­térések fokát). A mikrogym­ás területeken a kéregszerke­zet a legsúlyosabban zavart: a cytotectoniás szerkezet teljesen eltűnt, egyes rétegek nem különíthetők el, az idegsejtek száma nagymértékben megfagyott, egyes na­gyobb területeken idegsejt egyáltalán nem látható. A mikroglia-sejtek, valamint a makroglia-sejtek mérsékel­ten megszaporodottak, azonban hyperplasiájuk nincsen arányban a pusztulás fokával, ami arra utal, hogy nem csupán az idegsejtek szenvedtek a kórokozó behatás kö­vetkeztében, hanem a gliaapparatus is. A meglévő glia­­sejtek nagyrészt normális nagyságúak, nem hypertrophi­­záltak, csupán az erek körüli makrogliavégtalpacskák mutanak helyenként duzzadást. A myeloarchitektonia is a legnagyobb mértékben zavart ezeken a mikrogyriás területeken. A velősrostoknak a száma nagymértékben megfogyatkozott, a megmaradtak is szabálytalan lefu­­tásuak. Lebontásos termékek sarlach és sudanfestésnél egészen elvétve találhatók főképp mikrogliasejtekbe zárva, kevésbbé ezek adventitialis résében hosszúra nyúlt lipoidhordozó lebontásos sejtekben (ú. n. fix lebontá­sos typus). Rendkívül érdekes elváltozásokat mutatnak már most az említett mikrogym­ás területeken és azok szom­szédságánál az agykérgi erek; mindjárt megemlíteném, hogy a burkok, valamint a velőállomány erei megkímél­tek maradtak ezektől az elváltozásoktól. Már kis nagyí­tásnál feltűnő az erek kitűnő kirajzolódása, szinte úgy néz ki a terület, mint egy az erekre inficiált készítmény Összehasonlító vizsgálatok alapján megállapítható, hogy

Next