Orvosi Hetilap, 1940. október (84. évfolyam, 40-43. szám)
1940-10-05 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kopits Jenő: A világrahozott csípőizületi ficamodás helyretételének okszerű és könnyű módja
Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VAMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLO, REUTER KAMILLO, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VAMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. 84. évfolyam, 40. szám. Budapest, 1940. október 5. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Kupits Jenő: A világrahozott csípőizületi ficamodás helyretételének okszerű és könnyű módja. (513—514. oldal.) Engel Károly: Gyakran előfordul-e fajlagos aortitis veleszületett syphilisben szenvedőkön? (514—516. oldal.) Király Dezső: A pyramiscsúcs-tályog sebészete. (516—517. oldal.) Berend Miklós és vitéz Simon Tibor: Epilepsia kezelése magnesium-sulfattal. (517—519. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (81—84. oldal.) Irodalmi szemle: (519—520. oldal.) Könyvismertetés: (520—521. oldal.) Lapszemle: (521. oldal.) Vegyes hírek. Hetirend: (521—522. oldal és a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye. (Igazgató: Halniss Elemér ny. r. tanár.) A világrahozott csípőizületi ficamodás helyretételének okszerű és könnyű módja. Irta : Kopits Jenő dr., egyet. rk. tanár, kórházi főorvos. A módszert újnak nem mondhatom, mert már több, mint 30 éve alkalmazom a vezetésem alatt álló orthopaed osztályon. A gyógykezelés alá került 2.800 ficamodás repositióját óriási többségben ezzel a módszerrel végeztem. Módszeremmel arra törekedtem, hogy kiküszöböljem a legelterjedtebbnek mondható eredeti Lorenz-féle repositio nehézségeit. A fejecs helyretételének, hanyattfekvő helyzetben, felhajlított comb mellett, erős abductióval, a vápa hátsó boltozatán át, legnagyobb akadálya a comb közelítő izomcsoportjának a megrövidülése. Ezt az akadályt el kell hárítani, addig ezen a módon nem sikerülhet a fejecs helyretétele. A helyre tevés elé gördülő akadály e részről annál nagyobb, minél nagyobb a végtag rövidülése, illetve a fejecs feltolódása, mert annál erősebb a pelvi-femoralis izomzat megrövidülése. E legyezőszerűen elterülő izomzat csak csekély rövidülés mellett nyúlik meg; legtöbbször közel tapadási helyéhez el kell szakadnia, hogy a fejecs a hátulsó boltozaton át beemelhető legyen a vápába. Ez legtöbbször nagy erőfeszítést kíván s ha kíméletesen járunk el — idősebb gyermekek mindkétoldali ficamodása esetén — hosszabb időt vesz igénybe, ami, tekintve a velejáró hosszú ideig tartó mély altatást, sokszor súlyos beavatkozássá teszi a helyretételt. Az adductorok leszakításának elsőleges kellemetlen következménye a vérömleny a leszkítás helyén, mely másodlagosan a nagyajkak, vagy a herezacskó vizenyőjét okozza, ami tíz-tizennégy napig is eltart, míg visszafejlődik. Távolabbi következménye is van azonban, amire Gaugele mutat rá a „Schonet die Adduktoren” című munkájában (Ztschr. f. orthop. Chir. 40. k.) Gaugele bőven és részletesen kifejti az adductoroknak, mint több szakaszra felbontható nagy izomcsoportnak, a működését, mely a com közelítése mellett, mint segédizom, a csípőizület hajlítását és befelé forgatását eszközli. Az izomcsoport leszakítását mutatja még a ficamodás gyógyulása után is, közvetlenül a szeméremcsont alatt látható erős bemélyedés, mely az izom folytonossághiányából maradt vissza. Az izomcsoport meghosszabbodása a functio-kiesésen észlelhető, ami a comb hajlításának és befelé forgatásának használatban csökkent mértékében nyilvánul meg. Schanz repositiós módszere haladást jelentett e téren, sokkal gyorsabbá tette a műtétet s megkímélte az adductorokat. Eljárásával a hanyattfekvő hódított gyermek helyreteendő ízületének az ellenkező oldalára állva, egyik kezét a ficamodott oldali symphysisre és a csípőtövisre téve, rögzíti a medencét, másikkal pedig a ficamodott oldali végtagot térdben megfogva csípőízületben behajlítja és annyira addukálja, hogy a comb tengelye a köldök felett feküdjék. A medencét rögzítő kezének ujjcsúcsai a trochanteren helyezkednek el. Most a medencét erősen rögzítve, másik kezével rántásszerű extensiót végez a comb tengelye irányában s egyben a végtagot befelé forgatja, mire a fejecs a vápába csúszik. Erre a combot abductióba hozza, ezzel a fejecs benyomul a vápába. Schanz állítása szerint az eljárással idősebb gyermekek ficamodását is sikerült helyretenni. Tapasztalatom szerint elég nagy erőfeszítést kíván s idősebb gyermekeken nem sikerül a módszer keresztülvitele s különösen nehezen megy a vápába éppen csak beugratott fejecsnek helybentartása, a comb adbductióba hozása mellett. Calot a ficamodások nehezebben behelyezhető eseteiben a következő eljárást követi. Az ép oldalán fekvő gyermek ficamodásos oldali végtagját a vele szemben ülő segéd térd felett két kézzel erősen megfogja, befelé rotálja és erős abductióba hozza. A gyermek hátamögött ülő műtő egyik kezével a medencét rögzíti, a másikat a combcsont nagy gumójára helyezi. Ilyen elhelyezkedésben a segéd erősen húzza a végtagot, így igyekszik a fejecset lehozni az izületi vápa magasságába, miáltal a műtő ujjával irányítja a trochantert s erős nyomással benyomja a fejecset a vápába. Ezután a hanyatt fektetett gyermek combját a kellő abductióba s a kívánt beállításba hozzák. A módszer nagyon észszerű. Hátránya, hogy két ember végzi a helyretételt, kiknek munkája sohasem lehet annyira együttes, mint amit egy ember végez. Ez nehézkessé teszi az eljárást. Schanzt és Calot eljárásának gyakorlásából indult ki az én módszerem.